Levéltári Közlemények, 32. (1961)

Levéltári Közlemények, 32. (1961) - Ember Győző: A Magyar Országos Levéltár 1960-ban / 23–47. o.

A Magyar Országos Levéltár 1960-ban 43 Az Akadémián, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatban, a Rádióban és más helyeken dolgozóink közül Karsai Elek 46, Komjáthy Miklós 4, Bogdán István és Győrffy Sándor 2—2, Sashegyi Oszkár 1 tudományos, illetve ismeretterjesztő előadást tartott. A filmhiradó és a sajtó számára anyagot szolgáltattunk. Különböző — hazai és külföldi —• sajtóorgánumok, a rádió, a híradó több alkalommal foglalkozott intézetünk anyagával és munkájával. * Referens- és kutatószolgálat.—Az elmúlt évben is nagyarányú referens- és kutatószolgálatot bonyolítottunk le. A nyilván nem is tartott szóbeli tájékoztatáson kívül különböző — gyakran politikai és népgazdasági, legtöbbször azonban tudományos ós személyi érdekű — ügyekben 449 esetben adtunk írásbeli felvilágosítást, szakvéleményt. Iktatott ügyviteli irataink száma 2057 volt. Három kutatóhelyiségünkben — ide számítva a filmleolvasó szobát is—

: 488 kutató 10 526 esetben fordult meg. Közülük 44 külföldi volt, az alábbi megoszlásban: Csehszlovákiából 19 Romániából 8 Szovjetunióból 4 Német Dem. Közt.-ból 4 Lengyelországból 3 Jugoszláviából ,-. 3 Bulgáriából 2 Ausztriából 1 Összesen 44 Kutatóknak 38 esetben adtunk írásbeli eligazítást. Iratokat 121 esetben kölcsönöztünk ki, 86 esetben kaptunk kölcsön kutatóink és saját dolgozóink használatára. A Német Demokratikus Köztársaságból és Ausztriából is kölcsönöztünk levéltári anyagot filmrevétel végett. Saját anyagunk kikölcsönzésére az említett országokba ezideig még nem került sor. # Vezetés. — Külföldi kapcsolataink — így az iratkölcsönzés, a film- és kiadványcsere, a külföldi utazások stb. — az elmúlt évben is a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztályán keresztül bonyolódtak le. Az Osztály nemcsak a döntések jogát tartotta fenn a maga számára minden külföldi vonatkozású ügyben, hanem az ügyek lebonyolítását sem bízta reánk. Hasonló volt a helyzet sok belföldi vonatkozású ügyben is. Az Osztály ezzel olyan terheket vett magára, amelyeket nyugodtan a levéltárakra háríthatott volna, s akkor több energiája és ideje maradt volna arra, hogy elvi jellegű kérdésekkel foglalkozzék. Az év végén szervezett Levéltári és Múzeumi Főosztály vezetőjének azaz álláspontja, hogy a levéltárak önállóságát növelni kell. Várakozással tekintünk az új Főosztály működése elé. Nem hallgathatjuk el azonban azt a véleményünket, hogy a levéltár- ós múzeumügy felső irányításának összevonása olyan fejlődési fokra való visszatérést jelent, amelyen 1950-ben már túljutottunk.