Levéltári Közlemények, 32. (1961)

Levéltári Közlemények, 32. (1961) - KRÓNIKA - Szeli Aladár (1880–1960) / 273 - Vörös Károly: Vevér Emil (1888–1960) / 273–274. o.

Krónika 273 Tudományos érdeklődése elsősorban a magyar jogtörténet, különösen a magyar közjog története felé fordult. Ebben a tárgykörben különösen azok az elsősorban közjogi tárgyú problémákra vonatkozó szakvéleményei értékesek, melyeket — mivel*a Magyar Országos Levéltár egyik feladata az, hogy a kormány kérésére, a profiljába tartozó problémákra nézve szakvéleményeket adjon — a Magyar Országos Levéltár előadóívein készített, A jog- és közigazgatástörténet, továbbá családtörténet és a nyelvtudomány körébe vágó kisebb cikkei, valamint tanulmányszámba menő bírálatai a Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, Századok, Turul, Magyar Nyelv, Katholikus Szemle stb. hasábjain jelentek meg. Egy nagyobb tanulmányban, a vonatkozó teljes levéltári anyag felhasználásával bírálta meg Mikszáth „Különös házasság"-ának romantikus beállításait, túlzásait és tényszerű tévedéseit. (A regényben szereplő Döry család ui. az ö családja volt.) Legnagyobbnak szánt tudományos vállalkozását, a magyar törvények 1526-ig terjedő teljes, a különböző könyv- és levéltárakban őrzött okleveles anyagból összeállítandó gyűjteményének elkészítését azonban már nem fejezhette be. Jóllehet az eredeti vagy átírásban megmaradt törvények szövegeinek összegyűjtésével, szövegkritikai feldolgozásával még életének utolsó éveiben is (egy ideig az Akadémia által is támogatva) foglalkozott, e munka befejezése az utódokra maradt. Dőry azok közé a tudósok közé tartozott, akikről nem alkothatunk teljes képet, ha csak tudományos munkásságukat vizsgáljuk. Nagy tudása csak részben jelentkezett publikációkban, de ismerősnek és ismeretlennek egyaránt készséggel rendelkezésre állt. felvilágosítással, segítséggel. Zombán, 1960. február 15-én hunyt el, haláláról csak újságokban közzétett pár szavas gyászjelentésből értesültünk. • Emlékét kegyelettel őrizzük. Bottló Béla SZELI ALADÁR 1880—1960. 1960-ban, 80 éves korában elhunyt Szeli Aladár, az Országos Levéltár egykori úgynevezett minisztériumi levéltárának főtisztje. 1880. december 6-án született Budapesten. Magántisztviselőként kezdte, majd állami szolgálatba lépett, melyet csak az első világháborúban eltöltött, vógülis 30%-os hadirokkantsággal járó, két óv szakított meg. Hosszú állami szolgálata alatt mindvégig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium iratanyagával foglalatoskodott, pályája kezdetén mint a minisztérium segédhivatali dolgozója, 1926-tól nyugalombavonulásáig, 1948-ig mint ugyanezen anyag szakelőadója az Országos Levéltárban, Szeli Aladár azok közé a dolgozók közé tartozott, akikről kollégái a legkevesebbet tudtak: magánügyeit, egyéni bajait nem szokta nyilvánosság elé vinni. Munkáját is lelkiismeretesen, szerényen végezte, saját személyét sohasem tolta előtérbe. De ha nagy ritkán mégis megnyilatkozott, meglepetést keltett a szerény külsejű, hallgatag kolléga, akiről ilyenkor kiderült, hogy eleven érdeklődéssel figyeli a körülötte zajló életet ós — különösen a múlt század magyar költészetének területén — nem mindennapi irodalmi műveltséget árul el. 1948 tavaszán, élete már hetedik évtizedének végén ment nyugdíjba. Nyugdíjban töltött 12 éve ugyanolyan csendes visszahúzódottságban telt el, mjnt ami munkáját is jellemezte. így is halt meg: halálhíre csak hónapokkal később jutott el hozzánk. Szerény munkás egyéniségének emlékét azonban megőrizzük. B. VEVER EMIL 1888—1960. 1960. március 10-ón, hosszas betegeskedés után, 72 éves korában Pápán elhunyt Vevór Emil, a Veszprémi Állami Levéltár nyugalmazott vezetője. 1888. november 2-án született a Pozsony megyei Pereden; középiskolai tanulmányainak elvégzése után 1907 — 1913 között a bécsi, majd a budapesti egyetem hallgatója volt. Történelem—latin—magyar szakos gimnáziumi tanári diplomáját 1913-ban megszerezvén, tíz éven át a szilágysomlyói 18 Levéltári Közlemények XXXII.