Levéltári Közlemények, 32. (1961)

Levéltári Közlemények, 32. (1961) - FOLYÓIRATSZEMLE - Vörös Károly: Rassegna degli Archivi di Stato, Anno XIX–XX. (1959–1960) / 257–259. o.

258 Folyóiratszemle A fenti, alkalmakhoz kötötten készült levéltárismertetésekhe?, — megfelelően a folyóirat profiljának •— még más további levéltár- és fondismertetések csatlakoznak. Ezek általában levéltár- és hivataltörténeti bevezetéshez kapcsolódva adnak vázlatos ismertetőst, esetleg conspeetust a szóban forgó levéltárról. Mivel az olasz állami levéltárak leltárai rendszeresen nagy sorozatokban jelennek meg, a cikkek inkább kisebb, frissen feldolgozott fondok ismertetését adják. Közülük GIUSEPPE CONIGLIO a felosztott nápolyi ko. lostorok a Nápolyi Állami Levéltárban őrzött iratait ismerteti 111, az 1799 — 1807., illetve 1861. évben feloszlatott kolostor iratanyagáról adva rövid fondjegyzéket (XIX: 1.). Kolostoronként megadja az iratok évkorét s jelzetköreit. Az anyag főleg a XVI. században kezdődik, gazdasági és adminisztratív jellegű: az okleveles anyag 1953-ban megsemmisült. SÁNDEO da COLLI a Bandini-Piccolomini-Naldi családnak a Sienai Állami levéltárban levő, a középkorig vissza nyúló kis levéltárát ismerteti a következő csoportokban adva pár soros tájékoztatót: családi iratok; számadások — leltárak — bevételi-kiadási naplók — telekiratok; más családokra vonatkozó iratok; sienai tárgyú iratok; miscellanea (XIX : 3.). CATELLO SALVATJ a Nápolyi Állami Levéltárban őrzött úgynevezett Quinterniókról közöl rövid levéltár- és hivataltörténeti bevezetéssel ellátott darab jegyzéket (XX : 1.). A nápolyi udvarban a XVI—XVIII. században ezekbe, a mi királyi könyveinkhez.s hiteles helyi protokollumainkhoz egyaránt hasonló, tárgyak szerint már aránylag korán differenciált könyvekbe másolták be, már ugyancsak korán pontosan szabályozott rendszer szerint az adományozott feudális privilégiumokat, hivataladományokat. Három további ismertetés személyi fondokat tárgyal: GAETANO GABBETTI di FEBBEBE Giuseppe Zanardellinek, a XIX. század hetvenes-nyolcvanas évei jelentős olasz politikusának a Bresciai Állami Levéltárba 1952-ben önkéntes letétként bekerült fondját (XX : 1.), ANTONIO ALLOCATI a napóleoni kori nápolyi Bourbon királyság egyik jelentős politikusának, D. Tommasininek 264 iratból álló fondját (XX : 1.), MARIA CESSI DEUDI pedig J. Á. von Hübnernek, a hatvanas években párizsi osztrák nagykövetnek, a padovai egyetemen őrzött levelezését ismerteti. Utóbbi három levelet közöl, melyek a korabeli európai politikai helyzet megítélése szempontjából nem érdektelenek (XIX : 3.). A levéltárismertetósek közül elméleti igényű GIUSEPPE PLESSI a ravennai törvényszók történeti levéltárának újjárendezése kapcsán (a cikk az 1803 —1870 közötti anyag rövid conspectusát is közli) a bírósági levéltárak helyzetének általános kérdéseire (az újkori törvényszéki iratanyag teljes elhanyagoltsága ellen a törvényszéki levéltárak állami levéltári gondozásba vételét ajánlja) is kitérő cikke (XIX : 3.). GUIDO PAMPALONI az 1285-ben alapított firenzei S. Maria Nuova kórháza Firenzei Állami Levéltárban őrzött gazdag levéltárát ismerteti (XX : 2.). Valamely levéltár fondjainak rendszerezésével foglalkozik különben a két évfolyam egyetlen elméleti jellegű cikke, ALDO SPAGNUOLO az ún. főlevéltárák, tehát a több szervtől érkezett iratanyagot egyesítő levéltári intézmények fondjainak csoportosítását különböző szempontokból (történeti, jogi, funkcionális csoportosításokat elemezve) vizsgáló cikke. Szerző a fondok csoportosításánál a történeti és szerves rendszerezési elve"ket helyezi előtérbe, melyekkel véleménye szerint nincs ellentétben az, ha egyes fondókon belül valamely racionális, tárgyilag tagolt rendszert hoznak létre. Fő problémája az, hogy az ilyen módon organikus elvek szerint kialakított főlevéltár valóban lehet-e több, mint az egyes összetevő levéltárak összegsége: lehet-e maga is szerves egésszé ? (XX : 1.) A két évfolyamban ezenkívül találunk egy hivataltörténeti cikket (A. BAVIEEA ALBANESE a XVI. századi spanyol szicíliai igazgatás egy fontos központi szervének, az „alkirály mellé rendelt királyi tanácsos és a királyi birtok protectora" címet viselő tisztviselőnek hivatalát és bírói működését vizsgáló tanulmányát — XX : 2.); PIETBO GASPAREINI a nápolyi aragon regiszterkönyvek 1532-ben történt első komoly károsodásáról közöl egy érdekes, egykorú feljegyzést (XX : 2.). A két év technikai kérdésekkel foglalkozó cikkei közül MICHEL DUCHEIN, a francia levéltári igazgatóság technikai szolgálatának vezetője Isé^e megye Grenoble-ban épített modern levéltáráról ad tájékoztatót (XIX : 1. — teljesen modern épület, vasbeton váz, nagy elöregyártott elemek, a vázba épített állványzat, csaknem teljesen elkülönített adminisztrációs és raktári épület, utóbbi 24 km anyag befogadására; az épületben rendezőterem, garázs, fotoműhely, kutatóterem, könyvtár, kiállítási terem), GIOVANNI CECCHINI rövid cikke (XX : 2.) a levéltári vasállványzat technikai problémáit tárgyalja. Ezenkívül ALBEET MERŐT a párizsi Stage igazgatója, a Stage-ról ad rövid tájékoztatót (XIX : 3.). Itt kell megemlékeznünk végül Ricardo Filangieri-nek, a nápolyi levéltár igazgatójának, a CIA volt elnökének ANTONIO ALLOCATI által írt nekrológjáról is (XIX: 3.). Külön említést érdemel a cikkeknek az egyházi levéltárakkal foglalkozó csoportja: a kérdés súlyát az olasz politikai élet ós az egyház összefonódottságán kívül az is indokolja, hogy a konkordátum 30 §-a az államnak bizonyos felügyeleti jogokat is enged az egyházak