Levéltári Közlemények, 32. (1961)

Levéltári Közlemények, 32. (1961) - FOLYÓIRATSZEMLE - Schmidt Ádámné: Der Archivar, Jg. XII–XIII. (1959–1960) / 244–247. o.

Folyóiratszemle 245 iratait tartalmazza. Köztük a követségi levéltárakat is: a budapesti német követség anyaga 1920 — 1941 közöttről található meg a levéltárban. A kété vfolyam többi cikkének egy része is még a kongresszusok tágabb tematikájához kapcsolódik. A XII : 2. számban a svájci BRUNO MEYER az üzemi levéltárakról közölt ismertetése érdemel figyelmet. Szerző a következőképpen definiálja az üzemi levéltárakat: „Üzemilevéltáron egy bizonyos üzemre vonatkozó zárt és rendezett iratanyag értendő, amely az illető üzem vagy a szélesebb nyilvánosság szempontjából tartós jelentőségű, ós éppen ezért kiemeltetett az üzem többi ügyiratai és az üzleti könyvek közül." Szerző szerint az üzemi levéltárak őrzésére nem az állam, hanem az üzem illetékes. Különös súllyal jelentkeznek a stockholmi kongresszus egyik főtémájává avatott technikai — elsősorban restaurálási — kérdésekkel foglalkozó cikkek. F. SCHUNDER a levéltári raktárakban folyó nedvességmórésekröl szóló cikke (XII : 1.) felsorolja a különböző nedvességmérő készülékek fajtáit. J. PAFRITZ a marburgi levéltárosképző iskolában végzett technikai kísérletek eredményéről számol be. Bebizonyítottnak látszik, hogy az iratok restaurálásánál az acetatcellulozeba (Ultraphan fóliába) való ágyazás jobban megfelel, mint a pergamenbe való ágyazás. A cikkben összehasonlító ártáblázat is van (XII : 2.). A darmstadti műszaki főiskola papíripari intézetének a stockholmi kongreszszusra beküldött közleménye a levéltári iratrestaurálás céljait szolgáló papírok alkalmassági vizsgálatáról szól (XIII, 4.). WILHELM A. ECKHARDT (Marburg) az iratrestaurálásnál PVC fóliák alkalmazásáról ír és a végzett kísérletek eredményeképpen megállapítja, hogy ezek nem váltak be, és a jövőben nem jöhetnek számításba (XIII: 2 — 3.). Ugyanő rozsdamentes gyorsfűzök és színtartó dossziék előállítására vonatkozó kísérletekről számol be (XII : 4.). Fr. JAEGER a majnafrankfurti új könyvtárépületet ismerteti: 10 emeletes raktártorony mellett attól gyakorlatilag csaknem különálló adminisztratív épület (XIII: 1). Technika és munkaszervezés határán áll FRANZ ENGEL akták és térképek a levéltárak saját rezsijében történő fényképezéséről írt hosszú ismertetése, melyben a filmezésre való előkészítéstől kezdve a felvételezésen, előhíváson, ellenőrzésen át a filmek' megjelöléséig minden mozzanatot végigkísér, ós végül mindehhez a munkához szükséges munkaerő táblázatos kimutatását közli napi 2 — 3000 felvétel teljesítmény mellett (XIII : 2 — 3.). Már inkább munkaszervezési jellegű a XII : 3. számban BOOMS „Sicherungsverfilmung im Lohnauftrag'

1 c. cikke (részletes ismertetését a Levéltári Híradó 1960. évi folyamában közöljük). A folyóirat XIII : 1. száma ennek mintegy visszhangjakónt — levelet közöl a szóban forgó cikkben felvetett egyes kérdésekre vonatkozóan (H. GATERMANN), S hozza a szerző viszonválaszát is. A fenti főtómák mellett — mint már a megelőző évfolyamokban is — több cikk foglalkozik egyes érdekesebb levéltárak, iratgyűjtemények ismertetésével, illetve a már a levéltári anyag fogalmának határain kívül álló, de a történeti dokumentáció szempontjából érdekes gyűjteményekkel is. E. DÖSSELER (Düsseldorf) „Vester's Archiv" címmel érdekes ismertetést közöl egy, a maga nemében egyedülálló gyűjteményről, amelyet a Vester gyógyszerészcsalád a gyógyszerészettel kapcsolatos iratokból — eleinte csak Düsseldorf városára vonatkozóan, utóbb egész Németországra kiterjedően — összegyűjtött (XII : 1.). H. Fr. SCHUTT a flensburgi városi levéltárat ós annak gyűjteményeit ismertető cikkéhez csatlakozik KLAUS WITT ismertetése a levéltár zenei és színházi gyűjteményeiről (XDII : 1.); a XII: 3. füzetben FRITZ ROTH ismertetését olvashatjuk legnagyobb német halotti beszéd gyűjteményről, amelyet 1958 vége óta a Düsseldorfi ÁUami Levéltár őriz. A XII : 4. számban HANNS LEO MIKOLETZKY beszámol a Montenuovo levéltár viszontagságos történetéről. Montenuovo herceg egyenes leszármazója Mária Lujzának, annak Neipperg-gel kötött második házasságából. (Montenuovo a Neipperg —• Neuberg név olaszos formája.) A hercegi család tagjai mindenkor megtagadták az osztrák történészeknek ós életrajzíróknak a levéltárba való betekintést, pedig az igen értékes történeti dokumentumokat tartalmazott: Mária Lujza teljes levelezését, a reichstadti herceg 119 levelét anyjához, 840 levelet a herceg nevelőjétől, az orvosok jelentéseit a herceg betegségéről és utolsó napjairól, 86 levelet I. Ferenctől, Napóleonnak 1810 és 1814 között feleségéhez írt 318 levelét, Metternich, Radetzky és számos más udvari személy összesen 8000, 76 kötetbe kötött levelét. Napóleonnak a levéltárban őrzött leveleit még 1934-ben elárverezték Londonban, ma ezek a francia állam tulajdonát képezik. A II. világháború alatt a bécsi Montenuovo palotát kifosztották, a levéltár köteteit azonban valaki megmentette. A hercegi család tagjai ebben az időben Magyarországon tartózkodtak; 1951-ben a család férfiágon kihalt, a család szétszóródott és elszegényedett, és most már hajlandó volt az értékes levéltártól megválni. Időközben a levéltár kötetei titokzatos módon Ausztriából Münchenbe kerültek, ahol 1958. ápr. 29 —30-ra tűzték ki az árverést. Osztrák állami szervek energikus közbelépésére azonban két nappal az árverés előtt annak megtartását meghiúsították, megmentve így a levéltárat a teljes szótszóródástól. f