Levéltári Közlemények, 32. (1961)

Levéltári Közlemények, 32. (1961) - FOLYÓIRATSZEMLE - Molnár Rezsőné: Archivni Časopis, R. 1959–1960. / 239–241. o.

240 Folyóiratszemle egészében olyan szilárd alapot hozott létre a csehszlovák levéltárak szervezése, az anyag számbavétele, a feldolgozás módszereinek kialakítása terén, mely már alkalmas az elkövetkező ötéves terv céljainak megvalósításához. E következő ötéves terv egyik feladatához kapcsolódik még J. CHRENÓ: „Levéltári célú épületek építése" című tanulmánya. Szerző a kérdést elsősorban Szlovákia viszonylatában nézi, ahol híján vannak levéltári anyag tartós befogadására alkalmas épületeknek. Magának a Szlovák Központi Levéltárnak létrehozásánál is mutatkoztak ilyen nehézségek, éppen ezért tervbe is vették az elkövetkező években Pozsonyban egy — a célnak megfelelő — új épület létesítését. A cikk képmellókletei ennek tervrajzát és elhelyezési terveit is közlik (1959 : 2.). Nagy figyelmet fordít a folyóirat az irattárak és ennek kapcsán a gazdasági szervek irattárai, tehát a vállalati levéltárak kérdéseire is. J. TISNOVSKY cikkét, mely a vállalati levéltárak megszervezését elrendelő kormányrendelet három évének eredményeit és problémáit ismerteti (1959 : 1.) a Levéltári Híradó 1960. évi folyamában részletesen tárgyalja. De ehhez a kérdéshez kapcsolódik B. KXJT cikke is (1959 : 4.). A csehszlovák vállalati levéltárak még sokban elmaradott voltának okát nagyrészt ö is a nem kielégítően képzett vállalati levéltárosokban és azoknak is állandó fluktuálásában látja, bár, egyfelől megállapítja, hogy 1959 végéig már bizonyos fordulat állt be e téren, másfelől leszögezi, hogy a vállalati levéltárak munkája állandó megjavításának gondja még nem oldódott meg, s ez fontos feladata a csehszlovák levóltárügynek. Ugyanezt a kérdést vizsgálja egy későbbi cikkében is, melyben a vállalati levéltárak egyesítésének kérdését tárgyalja: 1959-ig már történt előrehaladás e téren, de ez még nem kielégítő. A következő ötéves terv feladata, hogy e munkát befejezéshez juttassa (1960 : 4.). Ugyanez a szerző a minisztériumok ós országos főhatóságok selejtezési terveinek módszertani kérdéseit elemezve, az 1952 óta kiadott selejtezési rendeletek végrehajtása során megfigyelhető, részint objektív, részint szakmai és politikai hiányosságokat tárgyalja. Az ipar területén 1958-ig végbement nagy változás kényszerítette a minisztériumokat, hogy saját tapasztalataik alapján új selejtezósi terveket készítsenek; — e tapasztalatok ugyanis megmutatták, hogy selejtezési tervet nem lehet spontánul és öncélúan összeállítani (1960 : 1.). A vállalati irattárak kérdéséhez szólnak hozzá A. DOBIÁS, F. MATIÁSEK vállalati levéltárosok is (1959 : 3.). A levéltárak most kibontakozó munkájának egységesítését jelentős mórtékben elősegítik a folyóiratban megjelent részint egyes iratfajták feldolgozásának elméleti, módszertani kérdéseit, részint az egyes munkafajták végzése során szerzett gyakorlati tapasztalatokat ismertető cikkek. M. WURMOVÁ az irathagyatékok problémájával foglalkozik, fölvetve azok összetartozandóságának kérdését; melyek azok a csoportok, amelyek a későbbi állag egységébe tartoznak, és mi választandó szét. A cikkhez a szerző mintegy függelékként bemutat néhány szabályzati javaslatot, amelyek hasonló jellegű iratanyag rendezéséhez készültek (1959 : 1.). (A cikkel az 1960 : 4. számban J. SOTJKUP vitatkozik.) Több óv óta folytatódó, levéltárosok számára igen hasznos cikksorozatát folytatja J. BLECHA, a prágai számviteli főiskola tanára: a feudális és főleg a tőkés számvitel és a könyvvitel irattípüsait elemző cikksorozatának legújabb cikkeként ezúttal a mezőgazdasági üzemek 1945 előtti könyvvitelét mutatja be (1959 : 2.). A további módszertani cikkek közül különös figyelmet érdemel G. CECHOVÁ a térképek ós tervrajzok levéltári feldolgozásáról szóló cikke (1953 : 3.). Az e téren az elmúlt évtizedekben végzett munka összegezése után a szerző ismerteti az 1959 óta a térképek ós tervrajzok rendezésére és leltározására a csehszlovák levéltárakban kötelező alapelveket. Ezek abból indulnak ki, hogy a térképek és tervrajzok a levéltárakban akár a) mint iratmellékletek, akár b) mint egyes állagok külön részei, akár c) mint önálló térképgyűjtemények szerepelnek is, egységes rendezési módot igényelnek. Egyenkénti feltárásuk leltározás és katalogizálás útján oldandó meg. Tematikailag ehhez kapcsolódik I. Hoix cikke arról a fejlődésről, melyen a nagybirtokok térképezése a 18. században és a 19. századelejón keresztülment (1960:4.). Speciálisan szlovákiai vonatkozású módszertani problémákat tárgyal J. WATZKA cikke, mely az egykori megyék levéltárainak rendezési munkáiról számol be. A szlovákiai állami levéltáraknak ezek, az 1922-vel lezárt levéltárak alkotják a magvát. Rendezettségük már lassan eléri azt a fokot, hogy megkezdődhet leltározásuk is. Az 1959 októberében tartott módszertani szemináriumok számos, a leltározással kapcsolatos kérdést megvitattak, bizonyos nehézségek azonban még vannak. Ezeknek megoldását kívánja a cikkírója elősegíteni (1960 : 2.). Tekintettel az anyagnak a mi levéltáraink törzsanyagával azonos jellegére, szerző fejtegetései a mi számunkra is nyújtanak bizonyos tanulságokat. B. INDKA az Opavai Állami Levéltár legújabbkori iratanyaga jegyzékelésének tapasztalatairól számol be. A feldolgozott anyag nagyrészt az osztravai terület munkásmozgalmi irataiból állt, amelyet a levéltár dolgozói kollektív munkában regesztáztak. A cikk írója állást foglal a regeszta és jegyzék-készítés kérdésében (1959 : 4.). J. MAZTJB a munkásmozgalom forrásanyaga jegyzékelósónek