Levéltári Közlemények, 32. (1961)

Levéltári Közlemények, 32. (1961) - FOLYÓIRATSZEMLE - Schmidt Ádámné: Archivalische Zeitschrift, Bd. 55–56. (1959–1960) / 230–232. o.

Folyóiratszemle 231 e tárgyban 1958-ban megjelent tanulmányával száll vitába. Alapgondolata az, hogy a történeti értékű térképek rendezése ne mechanikus szempontok szerint történjék, hanem vegye^ figyelembe azok organikus fejlődését és történeti forrásértékét. Első fontos lépés minden térkép adatainak gondos és pontos felfektetése. Hogy milyen adatok szerepeljenek itt, arra szerző példákat mutat be tanulmányában. Ha az adatfelvétel megtörtént, szinte önmaguktól alakulnak ki és állnak össze azok a csoportok, amelyek alapján valamely terület történeti földrajza és kartográfiatörténete megírhatóvá válik. Szerző a rendezés és nyilvántartás gyakorlati kérdéseire is kitér, és éppen ezért ajánlatos, hogy ezt a tanulmányt minden térképekkel foglalkozó.levéltáros alaposan áttanulmányozza (55. k). Bár témája szerint elsősorban levéltártörténeti, de sok elméleti kérdést is felvet J. PAPBITZ „Archive in Alt-Mesopotamien" című terjedelmes tanulmánya. Szerző — mint újabb munkásságának áttekintése is mutatja — újabban behatóan foglalkozik írásos emlékek megőrzésének szervezési formáival. Ebbe a problémakörbe tartozó témát tárgyal az igen nagy olvasottságot ós a szakirodalom alapos ismeretét eláruló fent említett tanulmánya is. Papritz a modern levéltári szemlélet alapján veszi vizsgálat alá az elöázsiai Ó-Mezopotámiában régészek által újabban talált több mint 400 000 írást tartalmazó agyagtáblát. Ezek az újabb leletek részint gazdasági, részint adminisztratív tevékenység írásos emlékei, de van köztük szép számmal liturgikus, vallásos, irodalmi és tudományos tartalmú is. Az agyagtáblák vizsgálatánál levéltári módszerek alkalmazására a régészek nem gondoltak, illetve talán nem is ismerik azokat. S,zerző megvilágításában fény derül a korabeli írásos emlékek megőrzésének módjaira ós áz emlékek korára. Az ó-mezopotámiai leletek vizsgálatából leszűrt tapasztalatokat a görög-római időszak eddig ismert iratkezelési rendszereivel egybevetve szerző arra a megállapításra jut, hogy a keleti iratkezelés eredete nem Görögországban keresendő, hanem annak tradíciói Ó-Mezopotámiába nyúlnak vissza, az időszámításunk előtti harmadik évezred végére. Ezáltal az európai levéltártörténet eddig még sajnos nem kielégítő mértékben vizsgált ós bizonytalan időpontban, Athénban megtalálni vélt kezdetét szerző több mint fél évezreddel előbbre ós Európán kívülre helyezi (55. k.). A kötetek további 5 tanulmánya kifejezetten diplomatikai jellegű, illetve anyagismertetés. Közülük P. ACHT „Probleme der Mainzer Urkundenforschung. Überlieferung und Fälschung im Kloster St. Alban vor Mainz" c. tanulmánya részlet az előkészület alatt álló mainzi oklevéltár II. kötetéből. Szerző vizsgálat alá veszi a Mainz melletti St. Alban (volt benedekrendi) kolostor elég bő okleveles anyagát, közli 840 és 1200 között kiadott 78 oklevél regesztáit; a felsorolt oklevelek közül nem kevesebb mint 17 újabb hamisítvány. Foglalkozik a kolostor másolati könyveivel, és részletesen ismerteti III. Lucius pápa 1184-i privilégiumának hamisítványát, valamint Fülöp király 1205-i hamisított diplomáját. Az elsőnek említett hamisítvány az 1230-as évek elején valószínűleg azért készült, hogy a kolostor jogait a mainzi püspökkel szemben bővítse és megerősítse. A második hamisítvány viszont a kolostornak a német birodalomhoz, a német királyhoz való viszonyát érinti, feltárva azokat a problémákat, amelyek a 13 —14. században a kolostorok és a birodalom között megoldásra vártak (55. k.). F. BOCK: „Kodifizierung und Registrierung in der spätmittelalterlichen kúriaién Verwaltung. Ein Immediatforschungsbericht über die päpstlichen Register" című hosszú tanulmánya a pápai regisztereket ismerteti. Ezeknek vezetését a késő középkorban az tette szükségessé, hogy értékes pápai iratokról, kiadott oklevelekről, fogalmazványokról, beérkező iratokról, jelentésekről, levelekről jól ós könnyen áttekinthető másolati könyvek maradjanak fenn, és hogy különösen értékes iratok megkímélhetök legyenek az állandó használattól. Szerző az egyes pápák uralkodásának sorrendjében végigtanulmányozta a regiszterköteteket, és paleográfiai összehasonlításaival feleletet keres arra a még nem tisztázott kérdésre, hogy e köteteket folyamatosan vezettók-e vagy sem? Részletesen ismerteti IX. Gergely pápa regiszterköteteit, és kitér Palestrina kardinális életére és szerepének ismertetésére. A tanulmány utolsó fejezete a 13. századi regiszterkötetekkel foglalkozik, és rámutat arra a felbecsülhetetlen adatgazdagságra, ami Európa történetére nézve valamennyi kötetben található (56. k.). ,,1423. évi salzburgi per egy alsóbajorországi oklevólhamisítás miatt" címmel HBEBEBT KLEIN rövid tanulmányt közöl. A 15. századi vidéki kisnemesség helyzetének ismertetése után érthetővé válik, hogy egy bizonyos Mauersöder adósságlevelet hamisíttatott — amelyet Pilgrimll. érsek 1375. júl. 11-én állított volna ki az ő apja javára —, és a hamis oklevél alapján 1423-ban keresetet indított, hogy így pénzhez jusson. A hamisítvány a mai napig fennmaradt. A keresetet az okiévél külső és belső ismertetőjelei alapján akkor is felismert hamis volta miatt elutasították. Szerző közli a hamis adósságlevél fényképét és a korai oklevélkritika szempontjából különösen érdekes per teljes szövegét (56. k.).