Levéltári Közlemények, 32. (1961)

Levéltári Közlemények, 32. (1961) - FOLYÓIRATSZEMLE - Schmidt Ádámné: Archivalische Zeitschrift, Bd. 55–56. (1959–1960) / 230–232. o.

230 Folyóiratszemle figyelmet B. SOBOLOWA beszámolójára a magyar levéltárakban szerzett tapasztalatairól (XXX.). őszintén örülünk azoknak az elismerő szavaknak, melyekkel a magyar levéltári hálózatról ad képet. Amellett az Archeion teljes áttekintést nyújt a levéltárak összmunkájáról, a levéltári rendeletekről s általában mindenről, ami levéltárügyben Lengyelországban az adott időszakban lezajlott. Mégismerhető a tájékoztatókból a személyzeti helyzet alakulása éppé núgy, mint a költségvetési hitelek felhasználása; a raktári férőhelyek kihasználása éppúgy, mint a tudományos tervek teljesítése, Komoróczy György ARCHIVALISCHE ZEITSCHRIFT Im Auftrag des Bayerischen Hauptstaatsarchivs . . . herausgegeben von Otto Schottenloher. München. Bd. 55-56. (1959-1960.) A folyóirat az elmúlt két évben megjelent két kötetének összesen 10 tanulmánya közül elméleti szempontból H. O. MEISNEB. „Privatarchivalien und Privatarchive" című, tanulmánya a legjelentősebb. Kiindulópontul a fogalomnak MEiSNERnél már megszokott, éles körvonalú meghatározása és tagolása szolgál: magánlevéltár eszerint irathagyaték vagy családi levéltár lehet, közülük utóbbi — minthogy regisztrált iratanyagról van szó — Archivgutnak, előbbi azonban csak — gyűjtemónyjelLegénél fogva — Archivbeständnak tekintendő. A tanulmány jelentősebb része az irathagyatékkal foglalkozik: felsorolja a lehetséges iratfóleségeket (kézirat, gépelt, nyomtatott szövegek, kép- és hanganyag) és kategorizálja a leveleket. Kissé lerövidítve ismertetjük azt a sémát, amelyet az irathagyatékok szisztematikus tagolására ós levéltári rendezésére MEISNER. kidolgozott: a) Biográfiai anyag: 1. személyi iratok (államhivatali dokumentumok, bizonyítványok, kinevezések, kitüntetések); 2. önéletrajzi anyag (naplók, memoárok); 3. vagyoni és gazdasági vonatkozású anyag (amennyiben nem c 1 alatt). b) Hivatásszerű működésből származó hagyaték: 1. alkotások anyaga (művek kéziratai, kotta kéziratok, rajzok, tervek); 2. feljegyzések és előmunkálatok (beszélgetések feljegyzései, kivonatok, másolatok, mikrofilmek, bibliográfia); 3. mások tovább fejlesztett munkái. c) Kimenő és beérkező levelezés: 1. üzleti levelezés; 2. magánlevelezés. Szerző a tanulmányban arra a mindmáig nyitva álló kérdésre is kitér, hogy vajon a levéltárak vagy a könyvtárak illetókesek-e az irathagyatékok megőrzésére. Tény az — állapítja meg —, hogy a könyvtárakban őrzött irathagyatékokat megfelelő személyzet hiányában néha mostohán kezelik. A Szovjetunióban 1941-ben Központi Irodalmi és Művészeti Archívumot alapítottak abból a célból, hogy az állami levéltárakban, múzeumokban, tudományos intézetekben található irodalmi fondokat benne összegyűjtve egyesítsék. De ha történetesen irathagyatékok nem levéltárakba, hanem máshová kerülnek megőrzésre, akkor sem válnak könyvtári, ül. múzeumi anyaggá, mint ahogy sohasem lesz azzá a történeti vagy szervezeti okok miatt odakerült oklevél vagy ügyirat sem (55. k). Levéltári műveltségünk sok rokon vonása folytán nem kevésbé tanulságos számunkra W. GoLDiNGEE-nek a levéltári terminológia problémáit osztrák szempontból ismertető tanulmánya. Mivel azonban ezt Sashegyi Oszkár a Levéltári Szemle 1961. évi 2. számában részletesen ismerteti, tárgyalásától itt eltekintünk (55. k.). A történeti értékű térképek rendszerezése és jelzetelése körül ez utóbbi években kibontakozó vitába szól bele E. PITZ, a wolfenbütteli, alsószászországi állami levéltár térképtárának rendezése során nyert tapasztalatai alapján. Szerző sokban F. ENGE L-nek