Levéltári Közlemények, 32. (1961)

Levéltári Közlemények, 32. (1961) - IRODALOM - Nagy István: Mélanges offerts par ses confreres étrangers a Charles Braibant. Charles Braibant emlékkönyv. Bruxelles, 1959. / 201–203. o.

202 Irodalom \ a következtetésre jut, hogy a selejtezés nehéz és felelősségteljes munkája csak úgy oldható meg sikeresen, ha azt a levéltárak ellenőrzik, s ilyen szempontból az irattermelő hatóságoknak állandó segítséget nyújtanak. H. Hardenberg, Hollandia főlevéltárosa (Le classement par matiéres des archives) az iratanyagnak modern szempontok szerint való tárgyi rendezésével foglalkozik. Arra a megállapításra jut, hogy a jelenlegi nagyméretű irattermelés mellett az iratok rendezésénél a német eredetű tárgyi rendszer (Sachaktenregistratur) ós a numerikus rendszer szerencsés összekapcsolása a célravezető, így a logikus tárgyi összefüggéseket ós a praktikus szempontokat egyaránt érvényesítő mód"szert lehet kidolgozni. Ezt tanúsítja az ausztráliaiak bevált módszere is, amely azt is lehetővé teszi, hogy az iratanyag mindjárt a hatóságnál ilyen rendszert kapjon. H. Jorgersen, Dánia állami levéltárának igazgatója, a levéltári múzeumról, illetve a. levéltári állandó kiállítás jelentőségéről ír, s beszámol azokról a szép eredményekről, amelyeket Dániában ilyen téren elértek (Les Musóes d'archives et les Expositions documentaires). J. Papritz, a marburgi levéltári főiskola igazgatója (Die Motive der En+

stehung archivischen Schriftgutes) azokat a hatósági motívumokat, mozzanatokat (távollevő értesítése, akaratnyilvánítás, jogbiztosítás, jogalkotás, szerződés, feljegyzés stb.) igyekszik összeállítani, amelyek levéltári iratanyag keletkezésére vezetnek. Tanulmánya jó szempontokat ad a levéltári iratanyag kritikai vizsgálatához és a levéltári szervezeti formák tanulmányozásához. Igen figyelemre méltó Q. Winternék, a koblenzi „Bundesarchiv'

5 igazgatójának értekezése a XX. század iratanyagának levéltári értékéről és kiválogatásáról (Bewertung und Aussonderung von Schriftgut des 20. Jahrhunderts). A szerző részletesen vizsgálja azokat a feladatokat, amelyekkel a XX. századi iratanyagot kezelő levéltárosnak meg kell birkóznia (raktárkérdés, selejtezés, a történeti értékű iratanyag kiválogatása, speciális szakmai ismeretek megszerzése, az irattermelő szervekkel való jó együttműködés). Rámutat arra, hogy ilyen vonatkozásban a szovjet, az amerikai és a francia levéltárak értek el jó eredményeket. G. W. Sante, a wiesbadeni állami levéltár igazgatója (Nemet Szövetségi Köztársaság) a levéltárosi hivatásról, a levéltáros jelenlegi feladatairól közöl szép eszmefuttatást (Der Archivar — Wandel eines Berufes). A szerző szerint a levéltáros ma is két urat szolgál, a közigazgatást és a történettudományt. A mai levéltárosnak azonban mindinkább a történettudomány speciális jellegű művelőjévé kell válnia, a levéltárnak pedig tudományos intézetté. A levéltáros nem elégedhetik meg a rábízott anyag őrzésével, rendezésével, a kutatószolgálat ellátásával: ez magától értetődő feladata. A modern levéltári munkában feltétlenül helyet kell biztosítani az önálló kutatómunkának, mert ez a levéltári hivatás nemesebbik része, s alapja a levéltáros nagyobb megbecsülésének is. A jugoszláv állami levéltár igazgatója, F. Biljan a levéltárak ós a levéltári forrásanyag iránti érdeklődés fokozásának Jugoszláviában egy jól bevált módszeréről, a levéltárak hetének megrendezéséről tájékoztatja az olvasót (La semaine des archives). A levéltári hót alatt kiállításokkal, a rádió, a sajtó, előadások, megbeszélések segítségével méltatják a levéltárak munkájának jelentőségét és a levéltári forrásanyag értékét. A levéltári szervezet korszerű átalakításáról, a levéltárügy központosításáról, egységes szempontok szerint való szabályozásáról elsősorban a szovjet, román, cseh, keletnémet ós magyar szerzők, tehát a szocialista országok levéltárosainak cikkei adnak tájékoztatót. O. Belov, a szovjet levéltárak főigazgatója (Nouveau Statut du Fonds des Archives d'État de TU. R. S. S.) a Szovjetunió állami levéltári fondjának 1958. évi szabályozását (1958. augusztus 13-i minisztertanácsi rendelet) ismerteti. Ez a szabályozás fontos határkövet jelent a szovjet levéltárügy fejlődésében, mert azokat az eredményeket rögzíti, amelyeket a szovjet levéltárak az alapvető 1918. évi lenini dekrétum óta elértek. A szabályozás kiterjeszti az állami levéltári fond fogalmát a magánjellegű iratanyagra, azonkívül a foto- fonó- és mozgófilmanyagra is. Pontos meghatározást ad a levéltári fond fogalmáról,^ továbbá szabályozza az iratanyag kezelését, tudományos és másirányú felhasználását. Általában megteremti a magas színvonalú munka lehetőségót a Szovjetunió levéltáraiban. A csehszlovák levéltárügy modern átszervezését Zd. Sambergernek, a csehszlovák levéltári igazgatás tudományos igazgatójának értekezése vázolja (Les archives tchécoslovaques et r Organisation actuelle de leur áctivité). Rámutat árra, hogy a gazdag csehszlovák levéltári anyag megfelelő kihasználásának feltételeit valójában csak az 1949—1954. évi átszervezés, a központosítás biztosította. A román levéltárügy 1951. évi átszervezésével, központosításával, az egységes levéltári hálózat kiépítésével I. Paraschivnah, a román levéltárak főigazgatójának értekezése foglalkozik (La nouvelle legislation des Archives d'

Etat de la République Populaire Roumaine). A Német Demokratikus Köztársaság levéltáraiban folyó munkáról H. Lötzke, a potsdami Zentralarchiv igazgatója tájékoztatja az olvasót (Zur Planung und Organisation der Archivarbeit). Tanulmányában ismerteti azokat az eredményeket, amelyeket az NDK levéltáraiban a levéltári munka tervezése és megszervezése terén értek el, s hangsúlyozza, ••