Levéltári Közlemények, 32. (1961)
Levéltári Közlemények, 32. (1961) - FORRÁSKÖZLÉS - Karsai Elek: Iratok a Gömbös-Hitler találkozó (1933. június 17–18.) történetéhez / 147–199. o.
180 . Karsai Elek 1. Hajlandó-e a Miniszterelnök Űr nyilatkozni berlini tárgyalásának azon anyagáról, mely a német hivatalos jelentés szerint érinti Magyarországnak Ausztriával szemben való helyzetét és a kelet-európai politika kialakulását. 2.-Hajlandó-e a Házat tájékoztatni, hogy melyek azok a gazdasági előnyök, melyeket a berlini útja alkalmával az ország javára biztosított? Budapest, 1933. évi június hó 22-én. őrgróf Pallavicini György s. k. 1G országgyűlési képviselő. A hivatalos másolat hiteléül: Budapest, 1933. évi augusztus hó 10-ón. Dr. Kovács országgyűlési elnöki fogalmazó. Géppel írt, 7 oldalas, hiteles másolat. — OL. Kuni. pol. 7933—27/7—1825 (2577/1933) 16 Pallavicini György őrgróf, legitimista ellenzéki képviselő a Ház 1933. június 28-i ülésén indokolta meg szóban interpellációját. Pallavicini többek között kijelentette: ,,A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy azért ment ki Németországba, hogy megítélje a helyzetet. Ott volt 24 óráig, vagy 36 óráig, láthatott gyönyörű .parádés felvonulásokat, ós ezzel a német helyzetet tisztán látta. Itt eszembe jut egy éle, amelyet a napokban olvastam egy lapban. Odaszól egyik úr a másikhoz, aki Indiáról könyvet írt, hogy hogyan írhattál te Indiáról könyvet,, mikor ott sem voltál? Az,illető azt válaszolta: Hát Dante volt a pokolban? (Derültség a baloldalon.) Én azt hiszem, hogy azok az impressziók, melyeket a miniszterelnök úr rövid útja alatt szerzett, körülbelül ehhez hasonlítanak vagy legalább is nem lesznek nagyon alaposak, annál kevésbé, mert nagyon csodálom azt, hogy a miniszterelnök úr nem vette észre azokat a tüneteket Németországban, amely tünetek kell, hogy mindenkit a legnagyobb felháborodással töltsenek el, főleg Magyarországon, amelynek népessége 65—66 százalókig katolikus, látván azt a harcot, mely ma a katolikus egyház ellen Németországban folyik. ... De kérdem azt, hogy számszerűleg mit jelent ez a megállapodás a mi Németországgal szemben való külkereskedelmi mérlegünkben? Ha számokban precízen nem is fejezhető ki ez, de hozzávetőleg szeretném tudni, hogy az eddig 70—80 millió évi átlagban a legutóbbi 8 évben passzív mórlegünk ez után az eredményes berlini út után mennyivel fog javulni? (Farkas István: Egy tál cseresznyével!) Ez az egyetlen kérdés, amely némileg enyhítené a miniszterelnök; úr szerencsétlen berlini kirándulását. És ha már annyit beszélnek az urak a cseresznyéről, nagyon sajnálom, hogy a miniszterelnök úr nem vitt magával gazdasági szakértőt, mert akkor meg tudta volna tőle, hogy az a pincér, aki azt mondotta neki, hogy a cseresznye magyar cseresznye, egy kicsit becsapta, mert abban az időben még cseresznyekivitel Németországba nem volt, hacsak az ő útitársa nem vitt egy kis kosárban magáYal. (Derültség balfelől. •— Zaj.) Nagyon sajnálom, hogy a miniszterelnök úr választ nem igen fog adni erre az interpellációra, tehát zárom is beszédemet.'A miniszterelnök úr nagyon szeret bizonyos kifejezéseket használni, amelyek beszédeiben mindig vissza-visszatérnek. (Zaj a baloldalon és a középen.) Egyike azoknak a kifejezéseknek, amelyeket ő olyan sokat haísznál, hogy az ellenzék negatív politikát folytat. Én azt hiszem, hogy negatívabb politikát, mint az övé, még egy miniszterelnök sem folytatott, mert Ő tagad minden olyan lehetőséget, amely felvettetik erről az oldalról, tagadja az Ausztriával való szorosabb kooperációt, politikai kapcsolatot, (Egy hang a jobbközépen: Direkt keresi! — Egy hang balfelől: De nem találja!) tagadja a restauráció szükségességót, tagadja mindazokat a megoldásokat, amelyeket mi ajánlunk. Remélem, nem tagadja a kisantanttal való összeműködést is ós nem kacérkodik Romániával, mint ahogyan azt Hitler külügyi hivatala az ő hivatalos kommünikéjében sejteti. De semmi pozitívumot ebben a kérdésben a külpolitikát illetőleg még a magyar nemzet elé nem tárt. Nagyon félek, hogy az egyetlen pozitívum, amely politikájában van, saját hatalmának öncélúsága, de az a vonalvezetés, amelyet a külpolitikában folytat, ha csak félig-meddig is megállnak azok a sejtelmek, amelyek a közvéleményt izgatják, Magyarországot romba fogja dönteni." ... (Az 1931. évi július hó 18-ára hirdetett országgyűlés képviselőházának Napló-ja. Tizenhetedik kötet. Budapest, 1933: 493, 494—495. old.—206. ülés, 1933. június 28.)
