Levéltári Közlemények, 32. (1961)

Levéltári Közlemények, 32. (1961) - FORRÁSKÖZLÉS - Karsai Elek: Iratok a Gömbös-Hitler találkozó (1933. június 17–18.) történetéhez / 147–199. o.

158 Karsai Elek érdekei indokolttá teszik. Tudjuk, hogy a harmadik birodalom keletkezéséig német részről ennek nagy pártpolitikai akadályai voltak, mivel az utolsó német kormányok többsége szélsőséges agrárpártok jóindulatától függött, melyet mindenáron meg kellett nyerni. Me ez a két tényező elesik és nézetem szerint nincs akadálya többé annak, hogy a két ország gazdasági viszonya kizárólag gazdasági és külpolitikai érdek szempontjából ítéltessék meg. Mindkét szempontból feltétlenül szükséges volna a mai viszony gyökeres megváltoztatása. Magyar szempontból döntő fontosságú volna mezőgazdasági cikkeinknek Németországban való elhelyezése. Én azonban azt hiszem, hogy német szempontból is fontos, hogy a német ipari export nálunk és más agrárországokban is elhelyezést találjon, mert ellenkező esetben a káros hatás a német külkereskedelmi mérlegre nem lesz elkerülhető. Viszont azt hiszem, hogy a kancellár is nagy stilyt fektet a két ország közti politikai viszony ápolására, melyet a legfontosabb magyar export-cikkeknek Németországból való kizárása természetszerűleg igen kedvezőtlenül kell hogy érintsen. Kérem Hitlert, hogy minden befolyását vesse latba a német—magyar gazdasági viszony javítása érdekében és egyszersmind kérdem, hajlandó volna-e politikai konsziderációkból nekünk Romániával és Jugoszláviával szemben kedvezőbb elbánást biztosítani. IV, Kisebbségi kérdés. a) Magyarországi német kisebbségek. A Bleyer ügyet Németországban ós általában véve külföldön nagy mértékben félremagyarázták. A főrecenzust minálunk nem a meritum, hanem Bleyer tapintatlan fellépése okozta.

3 Hozzájárult ehhez az is, amit Hitlernek egész őszintén megmondok, hogy Bleyer személyesen rendkívül unalmas ós antipatikus ember, úgy hogy nálunk igen sokan gondolkodás nélkül szembehelyezkednek bármivel, amit Bleyer csinál. Egyébként a meritumra nézve kilátásba helyeztem, hogy Bleyerrel meg fogom beszélni az összes függő kérdéseket. A teljesen loyalis magyarországi németeknek kulturális téren meg akarom adni mindazt, amit jogosan kívánhatnak. E tekintetben folytatni akarom az előbbi kormányok politikáját annál is inkább, mert ezeknek tagja voltam'. b) Rendkívül zavaró módon hatott a magyar-német viszonyra a „Verein für das Deutschtum im Ausland"

4 eddigi magatartása, amelyről nagyon jól tudjuk, hogy az szoros nexusban állt az előbbeni német kormányok politikájával. Ez a politika, sajnos, merőben ellentótben volt nemcsak a magyar politikai érdekekkel, hanem érzelmileg is vérig sértette az össz-magyarságot. Reánk nézve nem lehet sértőbb dolog mint az, hogy a tőlünk elszakadt területeken élő németség — nagyban a V. D. A.-tói indíttatva -—• igen sok esetben a magyar nemzeti aspirációk ellen foglalt állást. Azokban az esetekben, ahol ezt egyesek opportunizmusból tették azon célból, hogy a hatalom új birtokosainál maguk számára bizonyos előnyöket biztosítsanak, ezen eljárás nálunk még bizonyos megértésre találhatott. Azon esetekben azonban, ahol tervszerűséget láttunk, magától órtetődőleg mély elkeseredés volt nálunk a természetes következmény. Ezen kérdésben nagy szerepet játszik valószínűleg azon körülmény, hogy ezeket a mozgalmakat oly, gyakorlati politikai érzékkel nem rendelkező személyek irányítják, akik csak az iskola-kérdést tartják szemük előtt és számítgatják, hogy mennyi — nyelvben, ha nem is szellemben — német iskola van bizonyos területen. Az előbbeni állapotokkal és a jelenlegi magyarországi állapotokkal történő összehasonlításokban nem veszik tekintetbe azt, hogy sem a régi Magyarországon, sem a jelenlegi Csonkamagyarországon nem képzelhető el, hogy német anyanyelve miatt bárkinek gazdasági existenciája tétessék kérdésessé úgy, mint az a kisentente államokban történik, és hogy nálunk nemcsak gazdasági érvényesülés tekintetében voltak ós vannak a mi nómeteinknek a magyarokkal teljesen egyenlő lehetőségeik, hanem minden állás is egyenlő módon nyitva áll előttük amint erre számos példa van, úgymint maga Bleyer, Gratz stb., a kik miniszteri rangig emelkedtek.

5 3 A Bleyer-ügyre vonatkozóan lásd bővebben e forrásközlés bevezetését. 4 A VDA-nak a magyar revíziós törekvésekkel szemben tanúsított negatív álláspontjáról van szó. 5 Bleyer Jakab 1919. augusztus 15-től 1920. december 16-ig tárcanélküli nemzeti kisebbségi miniszter volt, Gratz Gusztáv pedig 1921. január 18-tól 1921. április 12-ig töltötte be a külügyminiszteri széket.