Levéltári Közlemények, 32. (1961)
Levéltári Közlemények, 32. (1961) - FORRÁSKÖZLÉS - Karsai Elek: Iratok a Gömbös-Hitler találkozó (1933. június 17–18.) történetéhez / 147–199. o.
Iratok a Gömbös—Hitler találkozó (1933. június 17—18.) történetéhez 149 \ Németországba irányuló veszélyeztetett magyar mezőgazdasági kivitelre, gazdasági kívánságaink tekintetbevételére számítunk." 6 Gömbös ajánlatát illetékes német körök nem fogadták kedvezőtlenül, és tekintettel arra, hogy a német külpolitika érdekei is parancsolóan követelték, hogy — Németország szinte teljes külpolitikai izoláltságának megbontása érdekében — Magyarországgal, a Gömbös kormánnyal a kapcsolatokat megjavítsák, megindultak az előkészítő tárgyalások, és mindkét részről megtették az első puhatolózó lépéseket. Jellemző, hogy a közeledés előkészítését Magyarországon ós Németországban egyaránt a hivatalos körökön kívül álló személyek, társadalmi szervezetek vették kézbe: Albrecht királyi herceg meghívására 7 1933 május végén Budapestre érkezett az NSDAP küldöttsége, ólén Werner Daítz-cal, akinek rangja — a félhivatalos MTI közlemény szerint — „követ, a nemzeti szocialista német munkáspárt külkereskedelmi vezetője" 8 volt. Az NSDAP küldöttségének magyarországi tárgyalásairól nem sokat tudunk. Mindenesetre az nyilvánosságra került — a Magyar Távirati Iroda jelentése alapján —, hogy W. Daitz 1933. május 29-ón a Hungária szálloda különtermében előadást tartott „Gazdaságpolitikai törekvések, különös tekintettel a magyar-énemet külkereskedelemre" /"' címen. Az előadáson megjelent magyar részről Albrecht királyi herceg; Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter; Kállay Miklós földművelésügyi miniszter; Mengele Ferenc, a külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője; báró Schön budapesti német követ; Kozma Miklós, az MTI elnökigazgatója; továbbá több országgyűlési képviselő, köztük Putnoky Móric, Meskó Zoltán, Ulain Ferenc, Eckhardt Tibor, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Hunyady Ferenc gróf, valamint a magyar politikai és gazdasági élet sok kiválósága. (Többek között Prónay Pál báró!) 9 Daitz előadásában hangoztatta, hogy a budapesti meghívásnak annál szívesebben tett eleget, mert „Magyarországot és Németországot régi időtől hagyományos barátság köti össze". Daitz nem fukarkodott a csábító ós vonzó ígéretekkel. Kijelentette, hogy „Németország központi fekvésénél fogva legfőbb kötelességének tekinti, hogy minden tőle telhető eszközzel előmozdítsa az intenzív árucsere megindulását azokkal az országokkal, amelyekkel természetes gazdasági kapcsolatban áll. A Brit Birodalommal, Franciaországgal ós gyarmataival, Észak- és Délamerikával, ezekkel a meglehetősen kifejlett önellátásra berendezett gazdasági területekkel nincs olyan természetes kapcsolata, mint aminőt Németország és a délkeleti dunai államok ós az északkeleti terület között létesíteni kell.,." 6 OL. MTI. Magyar Kiadás. 1933. április 13. — 17. kiadás. (A. Kornhuber egyébként valószínűleg azonos a budapesti német követség sajtóattaséjával, akinek jelentős szerepe volt Magyarország 1944. március 19-i megszállásának itthoni előkészítésében. Bővebbet erről lásd N. Kállay : Hungárián Premier. New York 1954. 418—419. o.) 7 Lásd 9. sz. jegyzetet. 8 OL. MTI. Magyar Kiadás. 1933. május 29. — 51. kiadás. —- Nem érdektelen megjegyezni, hogy W. Daitz neve szerepelt a náci háborús főbűnösök nürnbergi perében, ahol George S. Messersmith, az USA volt berlini főkonzulja, majd bécsi követe tanúvallomásában róla a következőket mondotta: „Németországi hivatalos utam során egy Daitz nevű náci közgazdász gyakran felkeresett. Nem töltött be túl magas pozíciót a kormánynál, de magasrangú náci vezetők komoly feladatokat bíztak rá Délkelet-Európában. Gyakori utazásokat tett Jugoszláviában, Magyarországon és Romániában is. Valamilyen oknál fogva, amit sohasem tudtam teljesen kideríteni, gyakran felkeresett, ós ezen utakról visszatérve nyíltan elmondotta mit végzett, ós milyen gazdasági előnyöket ígért a Németországgal való együttműködés esetére. Ugyanakkor cinikusan kijelentette, hogy Németországnak nincs szándókában ezeket az ígéreteket betartani és megjegyezte: 'Milyen esztelenek ezek a népek, hogy hisznek az ilyen ígéretekben.' " (Procés des grands criminels de guerre devant le Tribunal Militaire International Nuremberg. 14. Novembre 1945. — 1. Octobre 1946. Nuremberg 1948. XXX. köt. 304. oldal. PS—2385. sz. dok.). 9 OL. MTI. Magyar Kiadás. 1933. május 29. — 48. ós 49. kiadás. / •