Levéltári Közlemények, 32. (1961)

Levéltári Közlemények, 32. (1961) - FORRÁSKÖZLÉS - Karsai Elek: Iratok a Gömbös-Hitler találkozó (1933. június 17–18.) történetéhez / 147–199. o.

FORRÁSKÖZLÉS IRATOK A GÖMBÖS—HITLER TALÁLKOZÓ (1933. JÚNIUS 17-18.) TÖRTÉNETÉHEZ / 1933. június 17-én Gömbös Gyula magyar miniszterelnök titokban végrehajtott előkészületek után Berlinbe utazott, hogy tárgyalásokat folytasson Hitler vezér és kancellárral. A magyar miniszterelnök berlini, majd az ezt követő erfurti látogatása nagy feltűnést keltett egész Európában, annál is inkább, mert már az NSDAP Külpolitikai Hivatala által a megbeszélések után kiadott hivatalos közlemény is sejteni engedte, hogy a Gömbös—Hitler találkozón fontos megállapodások születtek. A német és magyar kormányfő ezen találkozójára feszült, kiélezett helyzetben került sor. Azóta, hogy 1933. január 30-án Hitler vezér és kancellár lett, és ezzel az NSDAP s hatalomrajutott, jelentősen súlyosbodott a nemzetközi helyzet. A németországi belpolitikai események: a kommunista és a szociáldemokrata funkcionáriusok és párttagok, tartományi és birodalmi gyűlési képviselők ellen irányított terrorhadjárat; a szakszervezetek működésének lehetetlenné tétele; a „faji" gondolat alapján kormányprogrammá lett zsidóüldözés; a haladó írók, művészek elnémítása; a keresztény egyházak és szervezetek ellen vezetett terrorakciók; a koncentrációs táborokról érkező hírek — mind-mind olyan tények voltak, amelyek joggal váltottak ki világszerte általánosságban ellenszenvet, politikai téren pedig bizalmatlanságot az új német államberendezóssel szemben.

1 Különösen növekedtek a német fasizmussal szembenálló erők aggodalmai a hitleri rezsim külpolitikai törekvései miatt. A „Mein Kampf"-ban ós az NSDAP vezetőinek cikkeiben, beszédeiben lefektetett imperialista célkitűzéseknek, közelebbről a „Lebensraum" elméletnek a gyakorlatba történő átültetése felborulással fenyegette a világbékét. A legfontosabb problémák, melyek ekkor a nemzetközi helyzetet jellemezték, a következők voltak: 1933 tavaszán a nagyhatalmak leszerelési tárgyalásainak kilátásait, légkörét jelentősen megrontották a német politikai és katonai vezetők sorozatos agresszív nyilatkozatai, amelyekre a nyugati hatalmak meglehetősen éles választ adtak.

2 / 1 Jellemző a külföldi közvélemény teljesen elítélő állásfoglalására, hogy a németországi események miatt 1933. április 12-én Londonban az angol szakszervezeti főtanács, a Labour Party parlamenti csoportja és végrehajtó bizottsága — engedve a tömegek kövotelésének —• tiltakozó gyűlést rendezett „a megtorlás és üldözés politikája ellen". (OL. MTI. Magyar Kiadás. 1933. április 12. — 28. kiadás.) j 2

Neurath külügyminiszter 1933. május 11-én cikket irt a Leipziger Illustrierte Zeitung című lapban, ós azt fejtegette, hogy Németországnak a leszerelési konferencia eredményeitől függetlenül biztosítania kell a maga számára szárazföldi ós vízi repülőgépeket, nehéztüzérséget, úgyszintén szárazföldi haderőt. (Mine — Patyomkin — Kolcsanovszkij : Az újkori diplomáciák története. 1919—1939. Budapest 1950. 503. o.) Ugyanezen a napon, 1933. május 11-ón Londonban, a Lordok Házában Hailsham lord, hadügyminiszter, foglalkozva azzal a német fenyegetéssel, hogy Németország követe10*