Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - Sárközi Zoltán: Az üzemi bizottságok szerepe az ipari termelés megindításában a felszabadulás után / 87–120. o.

Az üzemi bizottságok szerepe az ipari termelés megindításában a felszabadulás után 97 gatósági stb.) az üzemi bizottság képviselője tanácskozási joggal részt vehetett. Ha az alkalmazottak száma meghaladta a 200 íőt, akkor az üzemi bizottságnak jogában állt a vállalat egész könyv- és üzletvitelébe való betekintés is.

40 A tanácskozási jog a gyakorlatban annyit jelentett, hogy a munkásság megbízottja a vállalatnál dolgozók érdekeit és követeléseit az igazgatósági üléseken is képviselte. így messzemenően beleszólt az üzem vezetésébe. A rendeleten túlmenően ezt legtöbbször az is biztosította, hogy az üzemi bizottságok tevékenységüket egyáltalán nem a „tanácskozási joggal" kezdték, hanem, a gyárak helyreállításával, mégpedig igen gyakran a megszökött tulajdonosok és képviselőik távollétében. Az üzem vezetésében való későbbi részvételt pedig a munkásság szervezett ereje biztosította a tulajdonosok és képviselőik visszalopakodása után is. Az üzemi bizottságok igen széleskörű ellenőrzési és intézkedési jogköre — a legtöbb kérdésben a vállalatok vezetői csak az üzemi bizottságokkal együtt intézkedhettek — ugyancsak messzemenően többet jelentett a puszta ellenőrzésnél. A rendelet a tőkés tulajdon fennállásának körülményei között biztosította az üzemi bizottságok számára a vállalatok feletti tényleges hatalom jórészét. Ezzel egyik legelső, a polgári demokratikus kereteken túlmenő vívmánya lett a népi demokratikus átalakulásnak. A tőkés kizsákmányolást nagymértékben korlátozta és fontos szerepet töltött be a demokratikus forradalom szocialista forradalommá való továbbfejlődésében a felszabadulás utáni első években.

41 Az üzemi bizottságok létrejötte és működése fontos gyakorlati fegyver volt a Függetlenségi Front programjában szereplő közvetlen munkáskövetelések megvalósításához. Ezek között volt a 8 órás munkanap követelése, az évenkénti fizetett szabadság, a nőmunkások és az ifjúmunkások messzemenő védelme, a kollektív szerződések megvalósítása, a bérek felemelése stb. A rendelet messzemenő jogokat ruházott e tekintetben a proletariátus képviselőire s a munkásság erői, melyek az új magyar állam megteremtéséért és a termelés megindításáért vívott harcban gyorsan megszerveződtek, vissza is vertek minden olyan' tőkés ellenállást, ami e követeléseknek útjában állt. Abban a rendkívül súlyos helyzetben azonban, mely a német-nyilas pusztítások következtében előállt, a munkások nem e követelések azonnali teljesítésére összpontosították erőiket, hanem arra, hogy részt vegyenek a magyar újjászületés nagy művének megindításában, hogy a legsürgősebben s legalább részben helyreállítsák a lerombolt gyárakat, s újra megkezdjék az élet alapjául szolgáló termelőmunkát. Minél súlyosabb volt a helyzet, annál több áldozatot, rohammunkát, romeltakarítást, éhezést, nélkülözést stb. vállaltak az újjászülető Magyarországért. Éppen ez a helytállás és küzdelem volt az egyik előfeltétele annak, hogy a demokratikus rend megszilárdításával, az ország anyagi helyzetének meg javulásával a legrövidebb időn belül teljesüljenek a Függetlenségi JFront összes munkáskövetelései.

42 Az üzemi bizottságok — mint azt alább bőséges anyaggal illusztrálva látni fogjuk —, mindenekelőtt a hatalom részesévé és vezető erejévé váltmunkásosztály harci szervei voltak, s létrejöttük pillanatától kezdve mint 40 Magyar Közlöny,_ 1945. febr. 18., 3. 1.; Vö.: Incze Miklós, Jenéi Károly, Sárközi Zoltán, Szilágyi Gábor: Üzemi bizottságok iratai a Központi Gazdasági Levéltárban. Levéltári Híradó, 10. évf. (1960), 1. sz. 41 Nemes Dezső i. m., i. n. 42 Uo. 7 Levéltári Közlemények XXXI.