Levéltári Közlemények, 31. (1960)
Levéltári Közlemények, 31. (1960) - Hársfalvi Péter: A közép- és alsófokú mezőgazdasági igazgatás a felszabadulás után / 71–86. o.
84 Hársfalvi Péter A kormányrendeletet végrehajtó szakminiszteri utasítás 33 megszüntette a vármegyei termelési miniszteri biztosok működésót is, s azok feladatkörét is az igazgatóságóba utalta. Miután e rendelet megjelölte azokat^ a területeket, melyek irányítását a földművelésügyi miniszter saját magának tartotta fenn, az igazgatóság hatósági jogkörét úgy állapította meg, hogy az mindazokra az ügyekre kiterjedt, melyek sem az ő, sem a törvényhatóságok hatáskörébe nem tartoztak. A mezőgazdasági igazgatóság a közigazgatással harmonikusan működött együtt. Ez részben a gazdasági albizottság keretében törtónt, másrészt a már említett termelési bizottságok keretei között, de leginkább biztosította az összhangot az, hogy a törvényhatóság első tisztviselője irányítási jogot kapott az igazgatóság szakmai működésében. A vármegyei mezőgazdasági igazgatóság mintájára szerveződött át 1950 elején a járási mezőgazdasági igazgatás is. A minisztertanács 21 950/1950 sz. rendeletére minden járásban és minden olyan városban, ahol a mezőgazdálkodás jelentős, mezőgazdasági osztályok alakultak. A járási mezőgazdasági osztályok létrehozását még nagyobb jelentőségűnek kell tartanunk, mint a megyei igazgatóságokét. Az osztályok létrehozásával a termeléshez közelebb jött létre a gazdasági felügyelőkénél hatékonyabb szakigazgatási egység. Már a megyei igazgatóságok, de különösen a járási mezőgazdasági osztályok létrejöttében jelentős szerepe volt az erőteljesebben ebben az időben meginduló termelőszövetkezeti mozgalomnak. A járási mezőgazdasági osztályok szintén kettős irányítás alá tartoztak. Ugyanakkor, amikor a mezőgazdasági igazgatás ilyen nagy lépéssel haladt* előre megyei és járási szinten, a korábbi helyzethez képest bizonyos visszaesést tapasztalhatunk legalsó fokon , a községeknél. Míg korábban ugyanis a községekben működött a termelési bizottság, másrészt a gazdasági előljáró, illetve annak utódja, az 580/1948. Korm. sz. rendelettel létrehozott gazdajegyző, ezeket az előbb említett rendelkezés megszüntette. A községekben a mezőgazdasági termelés irányítását a belügyi igazgatás helyi szerveinek kellett ellátniok, tehát a községi elöljáróságoknak. Igaz, hogy itt olvadt egybe leginkább a köz- és a mezőgazdasági igazgatás szervezete, azonban az utóbbi szakszerűsége itt volt intézményesen legkevésbé biztosítva. Ezt a szervezeti keretet találta működésben a tanácsrendszer, melynek létrejötte véglegesen megoldotta az állami igazgatás és önkormányzat egységesítésének és a gazdásági élet — ezen belül a mezőgazdaság — egységes irányításának kérdését az államhatalom helyi szervein keresztül. Az 1950. I. törvény kimondotta, hogy a helyi tanácsok á dolgozó nép egységes államhatalmát képviselik, s ellátják a gazdasági, kulturális vezetés tennivalóit. A törvényjavaslat indoklása kimondotta, hogy a tanácsok végrehajtó bizottságainak hatáskörében egyesülnek azok a feladatok, melyeket a múltban a központi államigazgatásnak, a megyékbe, a városokba, járásokba kihelyezett helyi szervei egymástól függetlenül láttak el. összehangolják azt a tevékenységet, melyet eddig a különböző főhatóságok alá tartozó szervek sokszor párhuzamosan végeztek, s ami nagy nehézségeket okozott. így a helyi tanácsok létrejötte alapján megvalósítható a szakigazgatás fokozottabb egysége is. 34 Lásd: Törvények. . . gyűjteménye. 1950. 8. 1.
