Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - Kanyar József: Földosztó szervek és működésük Somogy megyében / 37–70. o.

66 Kanyar József igénylő Bizottság által megadott sorsolási jegyzék alapján elvégezték, s az új birtoktagokat karóval megjelölték, — készültek el a kiosztott ingatlanok birtokbaadási jegyzőkönyvei is, amelyeket a Községi Földigénylő Bizottság tagjai és a juttatottak is valahányan aláírtak. A jegyzőkönyvek a felosztást végző földmérők neveit is megörökítették. Amikor a Földhivatal véghatározatá, — amely az igénybe vett ingatlanok felhasználására és az igényjogosultak egyéni juttatására vonatkozó kiosztási földkönyvet, kiosztási vázrajzot felülvizsgálta, s azokat a helyszíni kiosztással megegyezőnek és telekkönyvezésre alkalmasnak találta, tehát a felosztási tervezet tárgyában hozott véghatározat — jogerőre emelkedett, a járásbíróság mint telekkönyvi hatóság a birtokrészletekre a tulajdonjogot bekebelezte a megváltási ár és költségek, továbbá az elidegenítési és terhelési tilalom megterhelésévei. A telekkönyvezési munkálatok általában igen lassú ütemben kullogtak a műszaki munkálatok mögött. Jellemző esetként közölhetjük a Földhivatal 1946. ápr, 1-i jelentéséből, hogy amíg a megye területén 136 községben folytak a műszaki munkálatok, addig a telekkönyvezés csak 18 községben volt folyamatban. Egyes telekkönyvi hatóságok azon a címen, hogy az általuk átvett munkarészekben a megváltási ár nem volt feltüntetve, visszaküldték az iratokat a Földhivatalnak, noha a 171 700/1946.

1. M. sz. rendelet 1. §-a nyomatékosan előírta, hogy mindez nem lehet akadálya a telekkönyvezésnek. Az ilyen eljárások jelentékenyen késleltették a telekkönyvi munkálatok tempóját. Még jebntősabb akadályt képezett "az a tény, hogy Somogy vázlatokon épült telekjegyzőkönyves megye volt, a betétszerkesztés mindössze csak 6 községben indult meg, de ott sam nyert, befejezést. Pedig — mint láttuk — a telekkönyvezés menetének a gyorsítása és fokozása elsőrendű politikai érdek lett volna — maga a megyei Nemzeti Bizottság és a megyei törvényhatósági bizottság is, mint ismeretes, a kérdést többször sürgette az országos főhatóságoknál és magánál a kormánynál is — hiszen az immár két éve tulajdonképpen lezajlott földosztást a széles paraszt tömegek, már csak érzelmileg is — a juttatott földek végleges és biztonságot nyújtó telekkönyvezésének az aktusával érezték lezártnak. A műszaki munkálatok és a telekkönyvezés a dolog természete miatt — évek hosszú során át volt megoldatlan problémája a Földhivatalnak. Ahogy a földosztás befejezése után a szövetkezeti gazdálkodás útjait kellett keresnie az államvezetésnek a korszerű és versenyképes termelés érdekében, úgy a „grafikus" és ,,vázlatos" telekkönyvezési is mindenütt a tagosítással együttjáró új és pontos felméréseknek kellett követni. Az 1947. évi V. t. c. 3. .§-a, mint ismeretes — a megyei földhivatalokra ruházta az elszámoltatások kötelezettségét, a Földbirtokrendező Alapot megillető követelések nyilvántartását, azzal a könnyítéssel, hogy a követelések beszedésével összefüggő munkák elvégzésit a községi elöljáróságokra bízhatta, felfüggesztve egyben (8. §) a volt tulajdonosok részéről támasztott, a kilogrammban, lakóházak, gazdasági épületek, élő és holt felszerelési tárgyak és egyéb ingóságok leltári tételszáma, mennyisége, darabszáma, megnevezése, a föld felmérésével, kiosztásával felmerült költségek búzakilogrammban, a telekkönyvi leg biztosítandó juttatási ár, költségek és költségbiztosíták búzakilogrammban, a törlesztési évek száma, jegyzetek. —- A kiosztási birtokívek 5 példányban készültek. A megbízott mérnökökön kívül, zömmel a Földhivatal adminisztratív dolgozói készítették azokat, sorszámonként 15—26 filléres egységáron.