Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - KRÓNIKA - Szedő Antal: A levéltárak III. Nemzetközi Kongresszusa / 377–378. o.

\ ) 378 Krónika kevés a státushely a levéltárakban (sokszor csak harmada, vagy ennél is kevesebb a, szocialista országokban megszokott létszámnak). Szóba került a levéltárosképzés is. Nyugaton a levéltárosképzés még ma is a középkori oklevelek ismeretén, olvasásán alapszik. Viszont a levéltárak anyaga sokszor 80 százalékban újkori. Ez természetesen azzal jár, hogy a levéltárosok éppen anyaguk nagyobb részéhez nem szereznek kellő szakmai ismereteket. Augusztus 18-án, a Kongresszus második napján a levéltári technika kérdései kerültek megvitatásra: elsősorban a mikrofilmezés és a restaurálás kérdései. Papritz (Nyugatnémetország) javaslatára a Kongresszus elfogadta azt a határozati javaslatot,. > mely szerint: 1. mikrofilmezésnél a jelzetelést nemzetközileg szabályozzák, 2. a restaurált iratokról naplót vezetnek, melybe a- restaurálással kapcsolatban észlelt tapasztalatokat feljegyzik. Az egyik felszólaló (Kohte, Nyugatnémetország) rámutatott arra is, hogy a film már keletkezésétől fogva nagyobb veszélynek van kitéve, mint a papír. Augusztus 19-én a tárgyalt probléma a levéltárak a társadalom- és gazdaságtörténeti kutatás szolgálatában játszott szerepe volt. A kérdés tárgyalásánál Altmann lengyel delegátus kifogásolta, hogy Marquant, az előre kinyomtatott referátum szerzője többször beszél vasfüggönyről. Altmann ezzel szemben rámutatott arra, hogy pl. Lengyelországban már az 1944 előtti levéltári anyagot is simán kiadják úgy bel- mint külföldi kutatóknak, holott a legtöbb kapitalista országban csak 50 évnél régibb anyagot adnak ki, azaz mintegy vasfüggönyt vonnak a levéltári anyag elé. Ugyanakkor kifogásolta Altmann Marquant egy megjegyzését, mely sértő volt a szocialista országokban a dolgozók érdekvédelmét ellátó szakszervezetekre. Marquant azzal védekezett, hogy csak a francia nyelvhasználatban szokásos kifejezésmóddal élt, nem akart senkit sem megbántani. Belov, a szovjet delegáció vezetője egyetértett Altmann felszólalásával, és rámutatott arra, hogy, mint ahogy eddig is történt, a. jövőben is helyes lenne az ilyen hangot a nemzetközi levéltáros Összejöveteleken elkerülni. Egyébként e napon a kapitalista országok képviselői sokat panaszkodtak a vállalatokra, melyek anyagukat vagy nem adják be, vagy, ha levéltárat létesítenek magánál a vállalatnál, akkor nehezen adják meg a kutatási engedélyt. Végül Bautier javaslatot tett, hogy a Kongresszus kérje fel az egyes államokat, hogy irataik szerkesztésénél jó minőségű papirost használjanak, mivel a jelenleg használatos papírminőségek az iratok élettartamát nem garantálják. Bautier ismertette a szigillográfiai bizottság javaslatát, mely szerint a Kongresszus ajánlja az egyes országok nak: minden ország létesítsen egy kabinetet a pecsétmásolatok (ún. pacskolatok) gyűjtésére és nemzetközi cseréjére; a pecséteket ugyanúgy kelljen őrizni, beszolgáltatni, mint az iratokat; a pecsétek konzerválása, másolatkészítés stb. terén legyen nemzetközi tapasztalatcsere ; rendezzenek pecsétekből vagy pacskolatokból kiállításokat, ne csak a fővárosokban, hanem vidéken is. A Kongresszus valamennyi ülésén felszólalt egy magyar kiküldött is. Első napon e sorok írója szólt hozzá Az állami levéltárak szervezetének problémái Magyarországon címmel, a második napon Ember Győző szólalt fel a mikrofilmekről készítendő segédletek. tárgyában, a harmadik napon Soós Imre szólt hozzá áttekintést adva a gazdaságtörténetnek a magyar levéltárakban őrzött forrásairól. — Szedő Antal