Levéltári Közlemények, 31. (1960)
Levéltári Közlemények, 31. (1960) - IRODALOM - Lőrincz Zsuzsa, B.: Magyarország és a második világháború. Összeállította: Ádám Magda, Juhász Gyula, Kerekes Lajos. Budapest, 1959. / 366–369. o.
368 Irodalom kormány már a Lengyelország elleni támadás idején fegyverrel akarta Romániát megtámadni, de Hitler tiltakozására az akciót kénytelen volt beszüntetni. Hitlernek szüksége volt Románia természeti kincseire (főleg az olajra). Olyan megoldást keresett, amely Németország szempontjainak megfelelt. És talált is. A Belvedere palotában aláírt egyezmény szerint 43 000 km területet csatoltak vissza Magyarországhoz. A visszakapott erdélyi részek ellenszolgáltatásaképpen a magyar kormány szeptember közepén Szálasit szabadlábra helyezte, ezzel lehetővé téve a nyilaskeresztes párt szervezkedését. Október elején elkészítette a harmadik zsidótörvényt, és ugyanebben a hónapban olyan gazdasági egyezményt kötött Németországgal, amelyben vállalta még több ipari és takarmánynövény termesztését és szállítását Németország számára és csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez. Hitler következő állomása Jugoszlávia' volt. Itt már sötétebb szerepet vállalt Horthy Magyarországa; míg Lengyelországnál csak nézte, hogy hull el a vére a baráti országnak, addig Jugoszlávia elfoglalásának tevékeny részesévé vált. Nem lehet elválasztani a korábbi politikát a Jugoszlávia elleni politikától. Magyarország már 1933-ban leadta szavazatát a náci Németország mellett, lett volna alkalma visszalépni, de semmiesetre sem 1940-ben. Erre ez a politika képtelen volt. Olyan erőkre kellett volna támaszkodnia, amelyekre Horthy ék nemhogy 1940-ben, de még 1944-ben sem mertek. Megmenthették volna az országot, de akkor osztályérdekeiket veszélyeztették volna. És végül is itt nem egy egész országról, egy népről volt szó, hanem pár ezer ember önző érdekéről. Csak így és ezért vezethetett el Magyarország náci megszállásához és a nyilas rémuralomhoz az út. Akkor megállni és főleg úgy megállni, ahogy Teleki és később Horthy is akart, nem lehetett. Nem újak és mégis megdöbbentőek azok a dokumentumok, melyek a magyar vezetők tehetetlenségét, megalkuvását mutatják. Meg lehetett volna mentem az országot egy demokratikus egységfronttal, de erre nem voltak hajlandók. A forráskiadvány — Zsigmond László bevezetője után kilenc fejezetre oszlik. Az I. fejezet: Ütban a háború felé; H. fejezet: A müncheni konferencia és az első bécsi döntés; III. fejezet: Magyarország részvétele Csehszlovákia feldarabolásánál; IV. fejezet: A második világháború kirobbanása és Magyarország; V. fejezet: A második bécsi döntés; VI. fejezet: Magyarország részvétele a Jugoszlávia elleni agresszióban; VII. fejezet: Magyarország hadbalépése a Szovjetunió ellen; VHI. fejezet: Fordulat a második világháború menetében; a IX. fejezet: Magyarország német megszállása. Minden fejezet elején rövid bevezető van. Az L, VI., VII., VIII. fejezet Kerekes Lajos, a II., III. fejezet Ádám Magda, a IV— V— IX. fejezet Juhász Gyula munkája. A forráskiadványt a fiatal szerzők népszerű kiadványnak szánták, tehát olyannak, amit nemcsak azok, akik a korszakkal behatóbban foglalkoztak, vagy foglalkozni akarnak, forgathatnak haszonnal, hanem azok-is és főleg ez utóbbiak, akik meg szeretnének ismerkedni történelmünknek ezzel a szomorú korszakával. A kötet nemcsak témaválasztásánál fogva szerencsés (mert sajnos erről a nagyon fontos témáról Inalunk más forráskiadvány még nem készült), hanem sikerült a szerzőknek úgy kiválogatni a dokumentumokat, hogy az egész könyv olvasása érdekes, sőt izgalmas is. Ismét bebizonyosodott, amit a levéltárosok egy része oly régen állít, de a kiadók oly régen nem hisznek el, hogy forráskiadvány lehet érdekes a nagyközönség számára, lehet a tudományos érték megőrzésével aktuális is — és hasznos. E kötet érdeme a jó válogatás, amely különösen egyes fejezeteknél (II—Hl. fejezet) elismerésreméltő, míg egyes fejezetek ügyes bevezetőjükkel tűnnek ki. (I. fejezet bevezető része, melyet Kerekes Lajos készített.) A könyv használatát jól segíti az apparátus, ami különösen értékelhető egy népszerű kiadványnál. Hiányolható az iratközléseknél néhol a megfelelő magyarázat. Forráskiadványnál soha, de különösen népszerű forráskiadványnál nem szabad magyarázatlanul hagyni bizonyos részeket. PL: 7. sz. irat (a kötet 53. old.) Wettstein követ jelentése Kányához. Bevezetőben a követ hivatkozik arra, hogy a német ügyvivő felolvasta neki a német Külügyi Hivatalnak egy körtáviratát „fenti ügyben". Az iraton valószínűleg volt tárgymegjelölés — amit helyesen a szerkesztők nem közöltek — de ebben az esetben magyarázatban, tájékoztatásul, mégis meg kellene említeni. Jó lenne megmondani, hogy Gömbös mikor és miért ment valójában Berlinbe (54. old.). Nem célszerű dokumentum kötetben magyarázat nélkül közölni olyan véleménynyilvánításokat, amelyek nem egészen felelnek meg a valóságnak •— ebben az esetben a német Külügyi Hivatal tájékoztatásáról van szó. (55—56, old.) A 14. irat címe: ,,A spanyol ^ellenforradalmi Franco-kormány magyarországi elismeréséről szóló feljegyzés." Jó lenne jegyzetben megmondani, hogy kinek a feljegyzése, mert az nem közömbös. (71. old.) Ugyanez a probléma a 140. irat közlésénél.
