Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - IRODALOM - Lőrincz Zsuzsa, B.: Az ellenforradalmi rendszer gazdasági helyzete és politikája Magyarországon 1924–1926. A bevezető tanulmányt írta és a szerkesztésben közreműködött Nemes Dezső. A kötet forrásanyagát összeállította és jegyzetekkel elátta Karsai Elek. (Iratok az ellenforradalom történetéhez Magyarországon 1919–1945. II. k.) Budapest, 1960. / 363–365. o.

Irodalom 363 AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER GAZDASÁGI HELYZETE ÉS POLITIKÁJA MAGYARORSZÁGON 1924—1926 A bevezető tanulmányt írta és a szerkesztésben közreműködött NEMES DEZSfF A kötet forrásanyagát összeállította ós jegyzetekkel ellátta KARSAI ELEK Budapest, 1960, 894 1. {Iratok az ellenforradalom történetéhez Magyarországon 1919—1945. HL k.) 1959 decemberében jelent meg az Iratok az ellenforradalom történetéhez c kiadványsorozat III. kötete. Az első két kötet után még azok is várakozással tekintettek megjelenése elé, akik korábban fenntartással fogadták e kiadványsorozat megindításának tervét. Kétségtelen tekintélyt vívott ki magának még azok szemében is, akiknél 1848-nál zárul a magyar történelem. E hangulatváltozásnak megvan a megfelelő oka. Az Országos Levéltár kiadványaként megjelenő kötetek méltók a levéltár tekintélyéhez. Az iratok válogatása, a szövegközlés hűsége és pontossága, a kötethez tartozó apparátus, a bevezető tanulmányok történeti tényanyagon alapuló volta, mind megannyi jó tulajdonsága e köteteknek. Pedig nem volt könnyű feladata a szerkesztőknek. A korszak bonyolultsága, eddigi feltáratlansága nehezítette a munkát. A két évet felölelő, 800 oldalas kötet állandó bővülést jelez a korábbi kötetekkel szemben, ami azt mutatja, hogy a szerkesztők még körültekintőbben, még bővebben igyekeztek dokumentálni a kort, de egyben nyilván az ő szemükben is felvetődött az aranyok kérdése. Ha ezt, az ellenforradalmi korszak történetében el nem hanyagolható, jelentős (mert hiszen az egész rendszer átmeneti megszilárdításának a korszaka), de nem legeseményteljesebb fejezetét ilyen bőségesen dokumentálták, nyilván a jövőben nagyon kell vigyázni az arányokra. A történettudománynak csak haszna van egy minél részletesebb forráskiadványból, de arra is kell gondolni, hogy á későbbiekben elkészülő kötetek, ezekkel együtt, egyszerre lesznek majd az olvasók előtt és ebben az esetben az arányok már történeti értékelést is jelentenek. Nemes Dezső bevezetőjét a történelmi tények elvi alapon való értékelése jellemzi. Minden állítását komoly tényanyaggal támasztja alá, és szemléltetővé teszi a kort, melyről képet akar adni, egyidejűleg olyan elvi meghatározását adva e korszaknak, mely állandó alapul szolgálhat a történészeknek. Nemes Dezső szerint az 1924— 1926-os időszak a horthysta rendszer további gazdasági és politikai megszilárdulásának a kora. E viszonylagos stabilizáció általános .ismérve volt, hogy a rendszert már nem fenyegette közvetlenül sem a hazai, sem a nemzetközi forradalmi mozgalom. A gazdasági rend bizonyos stabilizációt ért el, melyet a lassú gazdasági fejlődés ós az ipari tartaléksereg állandósulása jellemzett. A tőkefelhalmozás a bérszínvonal alacsony volta és a munkatermelékenység növekedésének következményeként meggyorsult. Mindez az átmeneti.és viszonylagos stabilizáció Magyarországon azért mehetett végbe, mert világméretekben is ez a korszak a kapitalizmus átmeneti, részleges és viszonylagos megszilárdulása volt. Mi volt e megszilárdulás gazdasági előzménye, és hogyan ment ez végbe, szemléltetően mutatja be a bevezető tanulmány II., IIL, IV. pontjában. (A termelés alakulása és a foglalkoztatottság; A bankok szerepe és kapcsolatuk a külföldi pénzcsoportokkal; Az állami költségvetés alakulása; A külföldi eladósodás és a pénzügyi ellenőrzés.) A pénzügyi stabilizáció megteremtése Magyarországon is együttjárt a gazdasági válsággal. E stabilizációs válság következményekónt a munkanélküliség állandósult. A foglalkoztatottság a bánya- és kohóiparban 1926-ban, a gyáriparban 1924-ben volt a mélyponton. Ez idő alatt a mezőgazdaság még nagyobb nehézségekkel küzdött. A földművelés eredményei csak 1926-ra érték el a háború előtti színvonalat, míg az állattenyésztés még ekkor is a háború előtti színvonal alatt volt. A belső felvevő piac csökkent, nemzetközi móretekben pedig a magyar termény, éppen a gépesítés és agrotechnika elmaradt volta következtében, nem volt versenyképes. A mezőgazdaságban feleslegessé váló munkaerőt a tőkeszegény ipar foglalkoztatni nem tudta. A tőkehiány miatt vált oly jelentőssé a bankok szerepe a korszak gazdasági életében. A hiteligények megnövekedése, az ajánlat csekély volta miatt, jelentős lett a kamatuzsora. Maga Bethlen mondta el a minisztertanács ülésén 1924. július 18-án, hogy tudomása szerint a pénzintézetek 9—10%-ra kapnak külföldi tőkét és azt 30%-os kamatozással adják tovább. Csökkent a kamatláb a külföldi tőke behatolása, a hazai tőkeképződés növekedése következtében. Magyarország legnagyobb bankja, a Magyar Altalános Hitel-