Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - IRODALOM - Bottló Béla: Richard Marsina–Michal Kušik: Urbáre feudálnych panstiev na Slovensku 16–17. storočie. Sv. I–II. Bratislava, 1959. / 356–360. o.

Irodalom 359 által alkalmazott értékelésnél ugyanis nem indifferens az, hogy a kérdéses forrásanyag hol keletkezett, hol őriztetik. PL: fond CB, fond ZU. Utánjárás után, az illető levéltár esetleg meglevő és megkapható alap-, vagy ismertető leltárából megállapítható a fond neve, kérdés azonban, hogy a kiadványban az ilyen«, rövidítés alkalmazása által elért takarékosság cólszerű-e ? Pl. ZU-ról alapleltáE nélkül is megállapíthatja gyakorlott levéltáros, hogy itt Zay—Ugróczy-családi levéltárról lehet szó. De kérdés, megállapítható-e ez így .kapásból minden esetben? Ami pedig a Magyar Országos Levéltárból közzétett urbáriumok jelzetét illeti, a jelzetek nem következetesek: 3. urbáriumnál U et 0, f. 16. no 5.; G.-nál U et C. fasc. 18, no 15.; 10-nól UC fasc. 60, no 70. stb. Az 5.-nél „Kamara, Dicalia A 2677. T LVL" helyett helyesebb lett volna talán: Kamarai Levéltár, Conscriptiones, portarum, Tomus LVE[. Comitatus Zempliniensis". Ez az A 2677. rakszám feltüntetését, ami a közölt formában semmit sem mond, elkerülhetővé tette volna. A 24. számú urbárium az Illésházy család levéltárában Ladula 27. ós nem 29. jelzet alatt található. A forrás leírása után következik az urbárium szövegének a közlése. A közölt szöveg mellett a lapszéli margó feltünteti a kötet eredeti vagy későbbi lap, esetleg fólió sorszámát. A közölt szövegek előtti archeográfiai tájékoztatás hasznos útmutatóul szolgál az anyag felhasználásánál, és a bőséges jegyzetanyag, amely részben a szöveg megértését segíti elő, részben pedig az eredeti szöveggel kapcsolatos megjegyzések, pl. áthúzva, lap oldalán olvasható stb., a forrásanyag adatainak felhasználásánál bír értékkel. Mint minden régi szövegű forrásanyag kiadásánál — úgy e köteteknél is — a szerzők számára talán egyik legnagyobb gondot a források közlésének a módja okozza. Betűhív, illetőleg mennyire betűhív legyen a közölt szöveg. E köteteknél — minthogy a közölt forrásanyag részben latin, részben német, szlovák, illetőleg magyar nyelvű — a szerzők e problémával négyszeresen kerültek szembe. A magyar szöveg közlése sok kívánnivalót hagy maga után. Ezért azonban — sajnos — csak magunkat okolhatjuk. Az utolsó és nem is olyan jó, de már nagyonis elavult forráskiadási szabályzatunk lassan negyven esztendős lesz. A magyar nyelvű szövegek közlői kerestek magyar forrásközlési szabályzatot, de csak ezt a régit találták. Ha tőlünk kértek volna jóváhagyott forrásközlési szabályzatot, mi sem tudtunk volna nekik újabbat adni. A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete 1960-ban eljutott már egy forráskiadási szabályzattal foglalkozó ankét megszervezéséig, amit pedig a Magyar Tudományos Akadémia irányítása alatt működő illetékes tudományos intézeteknek már régen el kellett volna készíteniök, mert nagyon nagy szükség van magyar forrásközlési szabályzatra. A Magyar Tudományos Akadémia támogatásával különböző tudományos intézetek (Magyar Országos Levéltár, Történettudományi Intézet, Irodalomtörténeti Intézet stb.), továbbá a különböző egyetemek mellett működő tanszékek örvendetes mennyiségben, de annál változatosabb elgondolások szerint adnak ki történelmi, irodalomtörténeti forrásanyagot, részben önálló kötetekben, részben pedig a különböző folyóiratok által adott lehetőségek határain belül. Ami pedig a szlovák nyelvű szövegek átírásának a módját illeti, itt a kívülállónak nehéz bírálatot mondania. Ez ugyanis a szlovák tudományra tartozik. A különböző nyelvű szláv szövegeket olvasó kívülálló itt csak egy gondolatára keres megoldást és vár feleletet. Ez pedig az alkalmazott forráskiadási elvek közül — többek között — a palatizálás elhagyásának, továbbá az összetett hangzók funkciójuk szerinti átírásának következményeként jelentkezik. A kívülálló nem tudja ugyanis megérteni azt, hogy miért kell az eredetileg egyugyanazon szláv nyelvű szövegnek a szlovák, lengyel és cseh nyelvű forráskiadványokban a különböző átírási szabályzatok miatt más és más formában megjelenniük. Ami a kötetekben közölt szövegeket illeti, meg kell jegyezni, hogy sajnos olyan hiányosságok találhatók, amelyeket gondosabb összeolvasással részben el lehetett volna kerülni. A rendelkezésünkre állott eredeti szövegekkel történt összehasonlítás eredményekónt megállapítható ugyan, hogy a hibák egy részének az az oka, hogy a másolás fénykép felvételekről készült és a kiadásra előkészített szövegek összeolvasása nem az eredetivel történt meg. Mindezek ellenére azonban elkerülhető hiányosságokként kell megállapítani a következőket: egyes esetekben, különösen a neveknél az eredetiben ugyanúgy írt nevek különféle módon kerültek be a kiadványba; nagyon sok esetben a kiadványban közölt szövegből kimaradtak egyes szavak, sorok, sőt néha több sornyi szöveg is hiányzik; a gondos összeolvasás hiányára utalnak azok az esetek is, amikor pl. hiányzik az egyeztetés: a többesszámú alany után egyes számú állítmány következik, hímnemű főnév .jelzője nőnemű, betűfelcserélósek, a szöveg értelmétől függetlenül történt rövidítéskioldások, helytelen interpunkeiók stb.