Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - IRODALOM - Kállay István: Az osztrák forráskiadás 1945–1960 között / 348–356. o.

350 Irodalom sincs a terület fejlődése szempontjából. Ez a módszer persze nem általánosan elterjedt, hiszen a H. Wiesf lecker által „kilátástalannak" tekintett területi alapon történő kiválasztást követi pl. Klós fentebb idézett görzi urbárium-publikációja is. Klós móg külön hangsúlyozza is, hogy a kiadvány jelentőségét ez a körülmény csak, növeli. A kiadványok leggyakrabban kizárólag okleveles forrásokat hoznak, de van példa egyéb források használatára is (Wiesf

lecker: i. m., Linzer Regesten). Az okleveles anyagkiegészítéseként felhasználnak egykorú évkönyveket, krónikákat. (Ezeket kiegészítésként, külön hozzák.) A kötetek összeállítói az eredeti iratot igyekeznek alapul venni, facsimilét csak abban az esetben használnak, ha az eredetihez nem tudnak hozzáférni (pl. utazási nehézségek, külföldi levéltárak esetében). A facsimile alapján való kutatás legtöbb esetben az eredeti oklevél nagyságának ós pecsétjének leírását lehetetlenné tette. Anyaga kiegészítéseként Koller: „Reichsregister König Albrechts II." c. kiadványa a kötet végén több olyan fogalmazványt hoz, melyek egy része a Reiehsregisternek a kötetben közölt valamelyik bejegyzésére vonatkozik (illetve annak fogalmazványa). A publikált források provenienciája igen sokrétű. Majdnem minden kiadvány arra törekszik, hogy a kitűzött témakörrel kapcsolatban minél több levéltárat idézzen. Vannak olyan sorozatok és kiadványok, mint a ,,Linzer Regesten", amely több mint 40, a „Die ältesten steirischen Landtagsakten", amely 30, a „Nuntiaturberichte aus Deutschland" (Graz, 1952), amely 17, Wiessner: „Die Kärntner Geschichtsquellen" (Klagenfurt, 1956), amely 14, Otto Brunner: „Die Rechtsquellen der Städte Krems und Stein", amely 13 levéltárat (vagy kéziratgyűjteményt) idéz. Leginkább az állami, tartományi és családi levéltárak forrásait publikálják; egyházi levéltárak forrásait kisebb számban. A kiadványok az eredeti szöveget — a nyelvészeti szempontok figyelembevételével — leginkább eredeti formájukban, betűhíven igyekeznek visszaadni. Kisebb változtatásokat azonban azok a publikációk is hoznak, melyek szigorúan az eredeti szöveghez tartják magukat. Klós fentebb idézett munkája pl. az eredeti szövegben római számmal írott számokat arabbal írta át, az összes rövidítéseket feloldotta, anélkül, hogy ezt bárhol is megjegyezte volna. Az egykorú leíró nyilvánvaló hibáit, pontatlanságait ugyancsak utalás nélkül egészítette vagy javította ki. A személyneveket nagybetűvel írta át. A kisés nagybetűvel való írást — az eredeti szöveghez való ragaszkodást hangoztató — „Linzer Regesten" is megváltoztatta.

12 Az eredetiben nagybetűvel írt főneveket nagybetűvel hozták, de a mellékneveket, névmásokat kisbetűvel írták át. Az eredetihez adott kiegészítéseket zárójelben

13 közlik. A „Linzer Regesten" különösen hely-,ház-, dűlő- és személyneveknél törekszik a betűhív közlésre. Wiessner: „Die Kärntner Geschichtsquellen 1269—1286" c. kiadványában az eredeti szöveget minden hibájával együtt adják vissza (javításokkal, vakarásokkal együtt), megfelelő lábjegyzetekkel ellátva. A hibákat csak másolatok felhasználása esetében javították ki. A tulajdonneveket teljesen betűhíven adják vissza, az „u" ós „v" betűket átírják, az „ae" és „oe"-t meghagyják. A rövidítéseket feloldották; a feloldott szöveget kerek zárójelben hozzák. Olvashatatlan vagy rongált szöveg esetén a hiányzó részt szögletes zárójelben adják meg. Koller a „Reichsregister König Albrechts II."-ben azokat a bejegyzéseket, melyek a formuláktól eltérő fogalmazást mutatnak, teljesen változatlanul hozza, minden rövidítés nélkül. A formuláktól való eltérés igen ritka; a Reichskanzlei leggyakrabban" szolgailag ragaszkodott á formulákhoz. A Reichsregisterben is rövidítve szereplő bejegyzéseket a kiadvány is rövidítve közli. Ferdinand Maas véleménye szerint a forrást eredeti formájában kell közölni, eredeti helyesírással.(A nagybetűvel való írás kivételével), ő kifejezetten lehetetlennek tartja a források modern helyesírásban való visszaadását. Véleménye szerint még á szerző vagy leíró által elkövetett hibákat is meg kell hagyni „(Sic)"-kel vagy „( !)"-lel jelölve. Csak az írásjelek vonatkozásában ad a modern helyesírásnak engedményt, mert a szöveg érthetőségét elősegíti. Egyes helyekre vesszőt és felkiáltójelet is tett, ahol azt szükségesnek tartotta.

14 Maas ezt az alapelvet „Der Josephinismus" c. kiadványában olyan következetességgel alkalmazta, hogy pl. az eredeti helyesírás következetlensége miatt egyszer „Seckan" máskor „Seckau" szerepel (nr. 223. ós 227.) A „Linzer Regesten aus Passauer Archivbeständen 1311—1844." és a „Kaiserin Maria Therezias politisches Testament" c. kiadványok a modern helyesírást alkalmazzák. Az utóbbi azonban a „képzett laikusok" számára készült.

15 "Linzer Regesten. Linzer Familienchronik. 1521—1806. 13 Ugyanezt az eljárást követi: R. Blaas: Ein Tiroler Teilbuch aus dem Jahre 1340. 1952. 11 Ferdinand Maas

: Der Josephinismus. I. k. 1951. XXII. o. 15 Anna Coreth megállapítása a Kaiserin Maria Theresias politisches Testament-ről (Wien, 1952.) nrt recenziójában. Mitteilungen des Ost. Staatsarchivs. 6. k,,(1953.), 508. o.