Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - IRODALOM - Szűcs László: A Magyar Tanácsköztársaság állama és joga. Szerkesztette: Sarlós Márton. Budapest, 1959. / 339–341. o.

Irodalom 339 könyve — legalábbis a második kötet —• tekintélyes részében önálló kutatásokon alapszik, ami olykor aránytalanságot okoz az egyes fejezetek közt, addig Zelleré rövid összefoglalás, és inkább tankönyv jellegű. Meg kell azonban állapítani, hogy ez az összefoglalás kitűnően sikerült. Bár az egyes intézményekre alig néhány oldal jut, ezekben a lényeget a lehető legvilágosabban tudja előadni. Jó bibliográfia segíti elő a további tájékoztatást. Tartalmilag azt találjuk a kötetben, amit a négykötetes műben. Kiindul Franciaország területi alakulásából és ismerteti a társadalmi osztályok helyzetét. Majd a következő részben a földesúri, városi ós helyi rendi szervekkel foglalkozik. Ezután a királyi intézményeket ismerteti, azonos beosztásban, mint a Lot—Fawtier munka második kötete. Utolsó két részében az egyházat, illetőleg az oktatás és egészségügy fejlődésót tárja elénk. ^ Mindkét ismertetett munka komoly haladást jelent a régebbi francia munkákkal szemben. Igaz, hogy szemléletük pozitivista, és ebből következően igen ritkán tudnak a fejlődés okaira rámutatni. Bár Zeller tisztában van a társadalmi fejlődés ismertetésének szükségszerűségével, mégis, ő is csak statikusan ábrázolja az egyes osztályokat. A konkrét tényanyaghoz való pozitivista ragaszkodás azonban megőrizte a szerzőket attól, hogy szellemtörténeti konstrukciók rab jakónt helytelen következtetésekre jussanak, bár ennek hiányátLot—Fawtier munkájának nyugatnémet ismertetője szerzőknek szemére is veti. (Deutsches Archív für Erforschung des Mittelalters, 15. 1959. 583.) Kubinyi András A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG ÁLLAMA ÉS JOGA Szerkesztette: SARLÓS MÁRTON Budapest, 1959, 319 1. Az első magyar proletárállam létrejötte, kiópítése ós élete a jogtörténeti kérdések egész sorát rejti magában. Ez a helyzet a problémák szépsége ós izgalmassága mellett

r jelentős feladatokat is ró a jogtörténet (elsősorban) magyar művelőire. Történtek már korábban kezdeményező lépések ezen a téren, s főleg az utóbbi tizenöt évben számos jelentős részlettanulmány látott napvilágot. A Tanácsköztársaság jogtörténeti vonatkozásai teljességének a felmérése ós rendszerezése azonban —• mint ahogy ez az egyéb területekről is megállapítható — mind ez ideig nem törtónt meg. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának negyvenedik évfordulójára megjelent jogtörténeti vonatkozású dokumentum- és tanulmánykötetek is elsősorban csak a szintézist előkészítő s tájékoztató jellegűek. Ezek sorában kiemelkedő helyet foglal el A Magyar Tanácsköztársaság állama és joga címen megjelent tanulmánygyűjtemény. A kötetben tizenegy tanulmány található, valamennyi a kérdés kiváló ismerőjének a tollából. Az első tanulmányt Rákos Ferenc írta Az első szocialista alkotmány Magyarországon címmel. Ismerteti az alkotmány létrejöttónek körülményeit, majd az egyes fejezetek és paragrafusok közlése kapcsán tájékoztatást nyújt ezek realizálásáról is. Bár egyes helyeken utal arra is a tanulmány, hogy az alkotmánynak, ületve megvalósulásának milyen hatása volt a magyar társadalomra, vagy annak egyes rétegeire — mégis, a tanulmány hiányosságaként kell felemlíteni, hogy nem is jelzi azokat a társadalmi folyamatokat, amelyek az alkotmány s a nyomában kiadott rendeletek következtében végbementek. (El kell ismerni viszont, hogy az ilyen vizsgálódásoknak előfeltételük a sokrétű előzetes rószletkútatások elvégzése.) A kérdéshez való hozzállásnak — az említettől függetlenül is — kissé elméleti jellegét azonban csak aláhúzza az a körülmény, hogy a két párt (a Magyarországi Szociáldemokrata Párt ós a Kommunisták Magyarországi Pártja) megegyezéséről úgy tesz említést, mint amely knnduló pont volt a proletárdiktatúra kikiáltásához és a Tanácsköztársaság felépítéséhez (17. old.). Helyesebb lett volna ehelyett a forradalmi népnek, mint jogalkotó tényezőnek akaratára és tevékenységére helyezni a súlypontot s azt kellett volna kimutatnia, hogy a megegyezés, majd az alkotmány, hogyan tükrözte a népi jogalkotó tevékenységet. Mindezek ellenére — az egyéb helyeken (Jogtudományi Közlöny 1959. február—márciusi számában, a Magyar Tanácsköztársaság 22*