Levéltári Közlemények, 31. (1960)
Levéltári Közlemények, 31. (1960) - IRODALOM - Kubinyi András: Registres du Trésor des Chartes. Tome I. (Archives Nationales. Inventaires et documents) Paris, 1958. / 330–331. o.
330 Irodalom történet megértését jobban szemléltesse. Olyan útmutató is van, amely a kötet végén az illetékességi területre vonatkozó, de valamilyen okból más állami levéltárban őrzött fondok jegyzékét is közli. Mindez kétségtelenül jól szolgálja a kutató tájékoztatását. * Ismertetésünkben nem tértünk ki az állami levéltárak eddig megjelent útmutatóinak arra a négy kötetére, amelyek uradalmi levéltárak anyagát tartalmazzák. Ezek problematikája ui. egészen más, és tárgyalásuk amúgy is hosszúra nyúlt ismertetésünket még jobban felduzzasztaná. Reméljük, hogy ezekre a kötetekre, a kerületi hivatalok fondjainak külön kötetére és a szlovákiai levéltárak feudalizmus korabeli fondjainak ismertetésére is visszatérhetünk még más alkalommal. Befejezésül azonban még szeretnők kiemelni, hogy az egyes kötetek nem egy-egy levéltáros, hanem valamennyi csehszlovák levéltári dolgozó kollektív erőfeszítése nyomán jöttek létre. Csak ez biztosíthatta az eddigi kötetek gyors és sikeres elkészítését. Fügedi Erik REGISTRES DU TRÉSOR DES CHARTES Inventaixe analytique, établi sous la direction de, BOBÉRT FAWTIBR Tome I.i Régne de Philippe le Bel. Paris, 1958, LV -f 689 1. (Archives Nationales. Inventaires et documents) A ma az Archives Nationales-ba beosztott francia királyi levéltár ős idők óta viseli &, Trésor des Chartes nevet. A Trésor egyik legjelentősebb állaga az egykori királyi kancelláriai levéltár; registrumkötetsorozatának „analitikus leltárait" most kezdi kiadni az Archives Nationales. A registrumvezetés Európában aránylag igen hamar megkezdődött az uralkodói kancelláriákban: a XIII. században a pápaságon kívül a szicíliai, aragóniai és angol királyságokban vannak már kancelláriai registrumok. Franciaországban ez a szokás viszonylag későn kezdődött, bár vannak már a rendszeres registrumvezetés előtt is olyan registrumok, amelyekbe a kancellária munkatársai bevezetnek néhány fontos, általuk kiadott vagy a királyhoz érkezett oklevelet, de ez még nem tekinthető igazi kancelláriai registrumnak. Az igazi registrumnak az a jellegzetessége, hogy ebbe vezetik be kisebb-nagyobb rendszerességgel, a kancellária által a király nevében kiadott oklevelek szövegét, és a szövegen kívül többnyire a hivatal munkájára jellemző feljegyzéseket is. (Hány példányban állították ki, a jegyző és az oklevéladó parancsot közvetítő egyén megnevezése, esetleg a pecsételós módja, ha eltér a szokásostól.) A rendszeres regisztrálást Szép Fülöp uralkodása idején kezdték meg Pierre Flotte és Étienne de Suzy pecsétőrök próbálkozásaival, azonban csak 1307-től állandósul amikor Guillaume de Nogaret pecsétőr vette át a kancellária vezetését. A registrumkötet „leltárak" első kötete ezért Szép Fülöp uralkodásának idejét öleli fel. 1314-ig 15 kötet anyagát tartalmazza. Szerkesztését és a bevezetés írását R. Fawtier, a legkiválóbb francia hivataltörténész (egyben Szép Fülöp korának szakértője) vállalta, akinek az anyag sajtó alá rendezésében két Archives Nationales-beli tisztviselő volt segítségére. A bevezetésből megismerjük a francia registrumvezetés kialakulását és Szép Fülöp kori registrumok jellegzetességeit. Tévedés volna azt hinnünk, hogy minden kiadott oklevelet bevezettek a kötetekbe: valószínűleg csak az érdekeltek kérésére történt a regisztrálás. A bevezetett oklevelek legnagyobb része a zöldszínű pecséttel volt megerősítve, azaz adományok, megerősítések és egyéb királyi kegynyilvánító intézkedéseket tartalmazott. Nogaret ugyan ebben az újításra törekedett: külön registrumkötetet létesített a természetes viasszal megpecsételt azaz a kormányzati ügyekben kiadott klevelek számára. Ez azonban nem ment át a gyakorlatba. Érdeklődésre tarthat számot a közlési módszer is. Kötetünk tulajdonképpen x egesztakiadás. A regeszták nem időrendben, hanem az egyes registrumkötetek sorrendjóben következnek egymás után. A kéthasábosan szedett oldalakon az egyes regeszták
