Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - IRODALOM - Fügedi Erik: A csehszlovák levéltárak útmutatói / 324–330. o.

Irodalom 32» is csak nehezen teljesíthetik, a kisebb levéltárakban pedig ez szinte megoldhatatlan feladat. A brünni javaslatnak az útmutatókban a legtöbbször úgy igyekeztek eleget tenni, hogy a kötet végén felsorolták a forráskiadványokat és a felhasznált irodalmat. Az utóbbi időben kezd általánossá válni az a követelmény, hogy a levéltárak a kutatók munkáját ilyen irányban is megkönnyítsék, azaz a levéltári forrásokhoz kapcsolódó irodalomra is utaljanak. A csehszlovák levéltári útmutatók azonban figyelmeztetnek arra, hogy ezzel a kérdéssel szemben igen óvatosan kell állást foglalni, ha nem akarunk a levéltárosokra olyan óriási'feladatot róni, amelynek teljesítése semmiképpen sem áll arányban a ráfordított munkával. A nem állami közigazgatási hivatali fondók leírásánál jobban érvényesültek a brünni alapelvek, bár a lehetőséghez képest az útmutatók készítői itt is igyekeztek anyagukat összevonni. Nyilvánvaló, hogy a különböző kerületi és járási bíróságok szervezete, működése, irattári rendszere országosan egységes volt a 19. szazad első felétől kezdve,, hogy tehát azoknak leírásánál is érvényesül a fentebb a közigazgatási hivatalok fondjának leírásánál ismertetett rendszer. Ha a levéltár illetékességi területén felállított járásbíróságok területi illetékességét a fondok előtt összevonva megismerheti az olvasó, akkor a fond leíiása ugyanolyan egyszerű fekorolássá zsugorodik össze mint a járási hivatalok esetében. Az eltérést a gazdasági intézmények fondjainak ismertetésénél tapasztalhatjuk először, s ezekben az esetekben a levéltári fond leírása legtöbbször teljesen megfelel a brünni követelményeknek. A kutathatóság kérdését (a brünni követelmények c) pontja) azonban néha elhanyagolták. A litomericei levéltár egyházi fondjainál pl. általában csak azt a megjegyzést találjuk, hogy a fondnak van (csehszlovák értelemben vett) „leltára". Ez önmagában véve még nem oldja meg a kutathatóság kérdését, melyre az útmutató pl. a gazdasági szervek fondjainak ismertetése során mindig részletesen kitér. A kutatót a mi véleményünk szerint nemcsak áz érdekli, hogy témájára vonatkozólag talál-e anyagot, hanem az is érdekli, hogy az anyaghoz milyen munkával juthat hozzá. Ha ugyanarra a jelenségre egy segédkönyvekkel ellátott fondban és egy rendezetlen, iratonként átnézendő fondban is találhat adatot, akkor nem kétséges, hogy az első fondot fogja választani. Választani azonban csak akkor tud, ha az útmutató a kutathatóságra vonatkozólag részletes felvilágosítást ad. Meg kell ismételjük: a felhozott esett kivételesnek látszik és nem típusos. A fondok leírásánál meg kell említenünk, hogy az egyes fondokat a csehszlovák állami levéltárakban határozott rendszer szerint csoportosították és jelzeteitek. Az első csoportot a közigazgatási hivatalok, a másodikat a pénzügyigazgatás hivatalai, a harmadikat az igazságszolgáltatási szervek alkotják. Ezt követik a különféle egyéb igazgatási szervek (patrimoniális igazgatás, önkormányzati szervek, esetleg átvett kisebb városi levéltárak), majd az egyházi fondok az anyakönyvekkel együtt és a gazdasági levéltárak. A sort a gyűjtemények és a könyvtár zárja le. Az állami levéltáiak esetében ez a rendszer teljesen következetesen érvényesül, eltérést legfeljebb az okozhat, hogy valamely levéltár másfajta anyagot is őriz. így pl. a brünni levéltárban a régi morva rendi fondok nyitják meg a sort, másutt a német megszállás idejéből való anyagot (a Szudétavidéknek arról a részéről van szó, amelyet 1938ban a hitleri birodalomhoz csatoltak) őrzik külön csoportként. A városi levéltárak természetesen itt is egészen más sorrendet követnek. A törekvés itt általában az, hogy a városi magistratus, egyéb intézmények, az anyakönyvek és a gyűjtemények csoportját alakítsák ki, de az eltérés mégis igen nagyarányú, amit a városi levéltárak régebbi korokra visszamenő anyaga és ugyancsak régi keletű mesterséges rendezése indokol. A csoportosításon belüli áttekintés megkönnyítését van hivatva előmozdítani a fondok felsorolása, vagyis a levéltár struktúrájának bemutatása, amelyben a fond elnevezésén kívül a jelzetet és az időbeli terjedelmet is feltüntetne. * A fondok felsorolása már tulajdonképpen az útmutatók segédleteihez tartozik, s ezen a téren a csehszlovák levéltárosok minden dicséretet megérdemelnek. Az útmutató használhatósága részben a mutatóktól függ, s ezért nem is elegendő a szokványos neves tárgymutató készítése, hanem több mutatót kell egymás mellé állítani. Az útmutatókban ezért külön hely- személynév- és tárgymutatót találunk, nem egyszer a helynévmutató is két részre van osztva, az egyik a levéltári illetékességi területén található, a másik az azon kívüli helységeket tartalmazza. Ezeken a kötelező mutatókon kívül azonban nem egy útmutató még térképeket is illesztett a kötet végére, hogy a közigazgatás-