Levéltári Közlemények, 31. (1960)
Levéltári Közlemények, 31. (1960) - IRODALOM - Sashegyi Oszkár: Archives : techniques and functions in a modern society. Sydney, 1957. / 320–322. o.
320 Irodalom hogy egyes iratokat nem lehet a füzetből kiemelni, de végtelen előnye, hogy az iratok nem hullanak széiTs egyetlen „kötetet" alkotnak. Az iratok további védelme fokozatosan nálunk is kialakítja majd ezt a gyakorlatot, de vigyázni kell arra, hogy ne mechanikusan járjunk el. Mindaddig, amíg az iratok számrendben kezeltetnek, összetűzésük nem. lesz megoldható. Nálunk addig az őrzési egység azonos lesz a „csomóval" ós csupán fedőlemezek közötti egybentartáea les/, következetesen végrehajtható. Tárgyi tagolású iratoknál, vagy alapszámos rendszerű iratkezelésnél az összefűzött őrzési egységek létrehozása könnyebb, mert egyetlen egységben csakis tematikailag, vagy regisztratúra szerint egybetartozó iratok futnak össze. De amig ez az elrendezés nem valósul meg, előreszaladas volna minden komolyabb méretű egybefűzés, amely ártana az iratok használhatóságának, és éppen az ellenkező célt érnénk el, mint amit meg szeretnénk valósítani. Ugyanez a füzet tárgyalja a konzerválás és restaurálás eszközeit, felszerelését és eredményességét. Ebben a tekintetben minőségileg a magyar levéltárügy élen jár, csupán a műhelyek kapacitása körül mutatkoznak hiányosságok, amelyeknek egyik alapvető oka, hogy nálunk centralizálva van a teclmikai műhely, s még messze vagyunk attól, hogy akár a fertőtlenítő gépek és személyzet, akár a restauráló berendezés terén decentralizált központok alakuljanak ki, ha nem is minden területi levéltárban, de legalább a nagyobb kulturális központokban. A levéltártanon belül külön tudományág foglalkozik az iratanyag kezelésének elméleti és gyakorlati feladataival, amelyet a német terminológia Archivvermaltungspraxis-n&k. nevez. E kérdéssel a most tárgyalt kiadványok közül két füzet foglalkozik. Az első ismerteti az irattározás rendszereit és módszereit. Meghatáro zza az irattári kezelés jelentőségét, az iratok nyilvántartásának különböző formáit és fontosságát egyfelől a biztonságos megőrzés, másfelől a bürokrácia elleni harc és a törvényesség védelme szem.pontjából. E téren is hangsúlyoznunk kell azt az általánosan támasztott igényt, hogy a levéltári iratok és még korábban az ügyvitelben használatban levő iratok helyes irattári rendjének kialakítása mennyire fontos népgazdasági érdek. Nem lehet a hivatal ügymenetének szabályos voltát semmivel jobban, kifejezni, mint a helyesen kezelt irattárra]; Nálunk az utóbbi időkben, főként 1957 előtt, a hivatali és gazdasági szervek az operatív intézkedések lendületes megvalósítását sokszor összetévesztették az iratmentes intézkedéssel. Az operatív ügyintézés es az iratokban tükröződő ügyintézés nem mondanak egymásnak ellent, sőt egymást kiegészítik. Minden cselekvésnek vissza kell tükröződnie valamely iratban s amennyiben a i-selekvés fontossággal bír, az irat is nélkülözhetetlen, megőrzése jelentős, ttidományos, politikai és népgazdasági érdekből egyaránt. De hogy valóban meg is lehessen találni valamely ügy darabot, ahhoz szükséges 'annak előírás szerinti kezelése. A most lezajlott irattárosi tanfolyamok éppen ezekre a nézőpontokra mutattak rá, s a LOK helyes kezdeményezése ezeknek a tanfolyamoknak megrendeztetósével találta meg a kapcsolatot az élő irattárak és a leendő levéltári anyag között. Éppen ezért hasznos tapasztalatcsere lehetőségét hordozzák azok a, megállapítások, melyeket e füzetekben olvashatunk akár az irattárak kialakításáról, akár a selejtezésről, akár — - a második füzetben — segédletek készítéséről vagy a felvilágosító szolgálat módozatairól. Mindezek tekintetében a magyar irattározási gyakorlat elt^r a németekétől, de nagyon sok vállalatunk, gazdasági szervező vagy termelő üzemünk történeti tapasztalatok hiányában most törekszik kialakítani a saját irattári rendszerét, s éppen ezéxt haszonnal forgathatja a füzeteket. A levéltártudománynak „levéltári jog" címen (Archivrecht) elkülönített ágazatát az eddig kiadott kötetek még nem dolgozták fel. De szívesen és várakozással tekintünk az elé is, mint ahogyan a szaktudomány nyereségének tekintjük fentieket. Komoróczy György ARCHIVES — TECHNIQUES AND FUNCTIONS IN A MODERN SOCDZTY Proceedings at the Summer School in Archives held at The University of Sydney Sydney, 1957, 84 p. Egy évvel azután, hogy Sehellenbergnek az ausztráliai viszonyokat is figyelembe vevő levéltártani kézikönyve első kiadásban megjelent, az ausztrál levéltárosok saját kiadványban ismertették a maguk fiatal levéltárügyének eddigi fejlődését, jelenlegi helyzetét és megoldásra váró feladatait. A kiadvány az 1957 márciusában Sydneyben tartott háromnapos levéltári tanfolyam anyagát tartalmazza, amelyen levéltárosok és