Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - FORRÁSKÖZLÉS - Szilágyi Gábor: Iratok a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű üzemi bizottságainak történetéhez 1945–1946-ban / 285–310. o.

286 Szilágyi Gábor A nagyarányú terjeszkedések révén a társaság 1938-ban az ország nyersvastermelésének már 73.1%-át szolgáltatta, s a hadiipar szempontjából is a legfontosabb üzemek közé tartozott. A vas- és acéltermelés jelentős részét, ami több fontos hadiüzem alapanyagául szolgált, a társaság állította elő. Emellett a salgótarjáni gyár közvetlenül is feldolgozta az Ózdon termelt kohászati anyagok egy részét katonai cikkekké. Haditermelése kiterjedt a rohamsisakok, harckocsik gyártásához szükséges acéllemezek, gópfegyverhevederek szalaganyaga, szögesdrót, gyalogsági ásók, katonai műszaki felszerelési cikkek gyártására. A győri Vagongyár révén résztvett a különböző harckocsi-típusok, terepjáró gépkocsik, hernyótalpak, repülőgépek gyártásában. A társaságnak az ország gazdasági életében betöltött pozíciója szorosan összefonódott nagy politikai befolyásával. Vezetői révén, kik az ország legtekintélyesebb finánctőkései közé tartoztak, kapcsolatban volt a főrendiházzal, a képviselőházzal, a földbirtokos arisztokráciával. Mindennek révén, szűkebb befolyási területén nemcsak több mint tízezerfőnyi munkássága, de Észak-Magyarország életének majd minden vonatkozása felett is nagy hatalommal rendelkezett. Hiszen mint legnagyobb adózó, képviselői útján számos városban és községben döntő befolyást gyakorolt az ügyek menetére, a gazdasági vonalon nyújtott segítség révén szerepet játszott a hatáskörébe tartozó területeken működő egyházak vezetésében is. Az iskolaszékek útján mint iskolafenntartó igazgatta társulati iskoláit, munkáskolóniáiban munkásainak lakása, kórházainak révén azok egészsége, élelmezési üzemei révén azoknak ellátása szintén mind a vállalat kezében volt. Elmondható tehát, hogy Észak-Magyarországon a Vasmű szinte államot képezett az államban.

1 A vállalat üzemei 1944 végén szabadultak fel, és bennük az újjáépítési munka csakhamar megindult.

2 A munkásság többhelyütt azonnal megalakította forradalmi szerveit. Ezeknek működéséről összefüggő részletes adataink egyelőre nincsenek, de már az alábbiakban közlendő iratokban is többhelyütt találunk utalásokat működésükre. így hallunk Hoffmann Istvánról, aki Ózdon a Kommunista Párt megbízásából még az üzemi bizottság megalakulása előtt ellenőrizte a gyár munkáját (3. sz. irat); Borsodnádasdon ,,a teljesen zűrzavaros időkben alakult" (11. sz. irat) lakáskiosztó bizottságról, sőt üzemi bizottságról (10. sz. irat) (melyet-máshol — 12. sz. irat —ideiglenes munkástanácsként emlegetnek) és bizalmi testületről vannak adataink. E szórványos utalások is egyhangúan rámutatnak arra, hogy már a kezdeti alakulásokban is a kommunista pártnak nagy szerepe volt. Az első üzemi bizottsági elnök Ózdon így érthető ha MKP tag lesz (3. sz. irat.), s Ózdon a frissen megalakult üzemi bizottság a kommunista párttal egyetértésben jár el a politikailag kompromittált tisztviselők utódainak kijelölésében (4. sz. irat); a borsodnádasdi eseményekben is ott emlegetik a „politikai párt"-ot (10. sz. irat), mely még júliusban is éberen őrködött januári, munkásvédő intézkedéseinek fenntartása felett (12. sz. irat). Olyan adatok ezek, melyek — bár a kutatás kiszélesítése még feltétlenül szükséges — máris világosan utalnak arra, hogy akkor, amikor 1945 márciusában a vállalat központja végül szinte utasítja az ózdi vas- és acélgyár, valamint a Borsodnádasi Lemezgyár vezetőségét az üzemi bizottság megalakítására, az üzemekben már működtek forradalmi úton létrejött, a kommunista párt befolyása alatt álló munkáshatalmi szervek. Ez magyarázza azt, hogy az üzemi bizottság választását miért a vállalatvezetőség kezdeményezi, és indokolja azt is, hogy egyáltalán miért kezdeményezi : nyilván azért, mert a forradalmi úton létrejött munkásszervek helyett már szívesebben látja az iparügyi mi1 A vállalat rövid történetét Szilágyi Gábor : A Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. törtenete. 1881—1918. (Kézirat), a Gazdasági, tőzsdei és pénzügyi kompasz vonatkozó évfolyamai, valamint Berend Iván—Ránki György: Magyarország gyáripara a második világháború előtt és a háború időszakában. 1933—1944. Bp. 1957. alapján ismertettem. 2 Ld erre Földi Tamás, folyóiratunk jelen számában megjelent forrásközlésének (A magyar nagyipar 1945-ben «s 1946-ban) 12. sz. iratát is.