Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - FORRÁSKÖZLÉS - Földi Tamás: Iratok a magyar nagyipar történetéhez 1945–1946-ban : az Iparügyi Minisztérium iratanyagából / 205–262. o.

246 Földi Tamás 1945, június. A Magyar Általános Hitelbank kéri, hogy az érdekeltségéhez tartozó Debreceni Hajlított Bútorgyár és Fakereskedelmi Bt. és Egyesült Kefegyárak Rt. vállalatokat, amelyeket a kérés időpontjában a munkásszövetkezetek tartottak üzemben és birtokoltak, az Iparügyi Minisztérium juttassa vissza a banknak Dr. Sipeki Géza kisipari osztályvezető feljegyzése, aki már a debreceni Iparügyi Minisztériumban is dolgozott. Romok, desoláltság, fejveszett intézkedések jellemzik az akkori helyzetet, egyedül, és ezt minden frázis nélkül mondom, a szervezett munkásság érzett valamelyes kötelezettséget az ipari helyzet megmentésére. Ezek között is elsősorban a debreceni famunkások kipróbált vezetősége volt az, amely egy kiképzett szakszervezeti tömeggel a kezdeményezést magához ragadta s a teljesen elhagyatott, romokban álló két ipari üzentet, amely gazdátlanul, valósággal közprédának állott, először rendbehozta, majd kérelemmel fordult a minisztériumhoz, hogy az immár rendbehozott , vezető nélkül álló üzemekből a Debreceni Bútorgyár és Fakereskedelmi Részvénytársaságot szövetkezeti alapon a munkásság által hozzam működésbe. A Magyar Általános Hitelbanknak volt és van egy fiókja Debrecenben, annak vezetői sem törődtek ezzel a vállalattal és megdöbbentő közönnyel nézték, tűrték, és most látszik csak, hagyták, hogy a munkásság részükre kikaparja az akkor, az orosz megszállás kezdeti stádiumában még jelentkező veszélyek közepette a gesztenyét a parázsló hamu közül. Nem egyedülálló jelenség az, amivel a Hitelbank mai jelentkezésében találkozunk. A vállalatot a munkásság megmentette a végromlástól, a kifosztástól, üzembe helyezte, most aztán, midőn a viszonyokat veszélytelennek tartják, a munkásság eme heroikus munkájának gyümölcsét ki akarják sajátítani . . . A minisztérium intézkedett a bank kérelmének teljesítéséről. 0. L., Iparügyi Minisztérium 1945—B—57.218. 78 1945. július 3. A Klösz György és Fia Grafikai Műintézet Rt. Üzemi Bizottságának beadványa, melyben munkásszövetkezet részére a vállalat bérletét kéri. A vállalat vezetőjót, Klösz Györgyöt az igazolások során feddéssel igazolták és ez ellen további súlyosbításért fellebbeztek. A vezető nélkül maradó vállalatot a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség kívánta igény be venni. A vállalat dolgozói maguk szerették volna megkapni az üzem bérletét, mint munkásszövetkezet. ... A vállalat üzeme egyike volt azoknak, amelyek a termelést még az ostrom ideje alatt újra felvették. Az üzem alkalmazottai a tulajdonossal egyetértésben rendbehozták az üzemet ért károkat. '. . . Az Üzemi Bizottság tagadja, hogy a vállalat felépítése kizárólag a vállalat tulajdonosának az érdeme, és így a további működés is csak az ő irányítása mellett volna lehetséges. Ezért azzal a javaslattal illetve kéréssel fordulunk az Iparügyi Miniszter Úrhoz, hogy a vállalatot egy, a vállalat alkalmazottaiból alakítandó szövetkezetnek bérlet formájában juttatni szíveskedjék. Ha azé lett a föld, aki megműveli, akkor nem túlzott az a kívánság sem, hogy az ipari termelőeszközökkel elért haszon egy része az ipari dolgozók kezéhez jusson. Klösz Györgyöt a továbbiak során igazolták és az ügy ad acta került. 0. L., Iparügyi Minisztérium 1945-—B—59.996.