Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - Föglein Antal: A vármegyei levéltárak a XIX. század első felében / 175–204. o.

A vármegyei levéltárak a XIX. század első felében 199 anyagának rendezésére segítséget adjanak. A vármegye Farkas Endre és Keönczöly Ferenc táblabírákat bízta meg a munkával. — A XX. század elején a levéltárban selejtezés volt, és akkor — más megyékhez hasonlóan — itt is a régebbi büntetőperek többszáz csomóra menő anyagát selejtezték ki.

223 Zemplén vármegye levéltárának Mária Terézia-kori rendezése összefonódik a személye és történeti kutatásai révén is jól ismert Szirmay Antal nevével. A II. József alatti levéltári munkálatok csak a folyó akták lajstromozására, valamint az elrendelt segregatio végrehajtására szorítkoztak, amely utóbbit azonban be sem fejezték. A különválasztási munkálatok folytán a már létrehozott rend ismét felbomlott. A vármegye 1791. augusztus 29-iki felterjesztése elpanaszolja, hogy akárhány iratot meg sem lehet találni, annyira összezavarták II. József alatt a levéltárat. Pedig a közügyek elintézése, kezelése és a teendők mennél gyorsabb kivitele „essentialiter" megkívánja a közokiratok rendezett elhelyezését — mondja a f

elterjesztés. És ennek kulcsa a megfelelő lajstromozás („huius clavis est registratio actorum et accurata in Elenchos translatio"). A vármegye levéltárnoka 1787 óta Markos István volt, aki jártasságának és képességének már előzőleg a leleszi konventbeli lajstromozásban emléket emelt. Fizetése azonban csak 200 frt volt, s ebből kellett Tjjhelyen élnie. A vármegye tehát arra való hivatkozással, hogy népességénél fogva elsőrendű megye (in classificatione Oomitatuum primam Classem tenet), és így annyi a hivatalos dolga, hogy három jegyző alig győzi a munkát, a levéltári munka pedig teljesen Markost terheli, ennek fizetését 300 frtra akarta felemelni. A kormányszék szemrehányásokkal felelt. Hiszen a vármegye, mondja, a levéltárnokot a régi iratainak rendezésére kapta, sőt külön írnokot is kapott melléje. Miért nem ellenőrizte az alispán, kötelességéhez híven a levéltári munkát ? Ha a segregatiot kellőképpen végezték volna, ma nem volnának az iratok összezavarva. Vegyen a vármegye önként jelentkező és díjtalanul munkát vállaló ifjakat segéderőkül.

224 A vármegye erre azt felelte, hogy most mar más világ járja. Az ifjak, akik még azelőtt önként és díjtalanul dolgoztak volna, II. József alatt a különféle földméréseknél, összeírásoknál és egyéb írásbeli munkálatoknál elég jól fizetett állásokat kaptak, és így megszokták a díjazott munkát. Ma már csupán gyakorlatszerzés kedvéért ingyen nem dolgoznak. Ügyvédeknél esetleg jelentkeznek díjtalan szolgálatra is. De levéltári munkára nem jelentkeznek, mert itt nincs jövőjük, és ez a munka egyébként is nehéz és egészségtelen.

225 De a kormányszéket nem lehetett meggyőzni, ós így Markoson sem lehetett segítem. A vármegye a másodaljegyzőt osztotta be melléje, és ők ketten végezték a rendezés és lajstromozás nagy munkáját.

226 1805 és 1806-ban is még Markos levéltárnok (már mint táblabíró is) végezte a lajstromozást, és még mindig volt régi, a XVTH. század hetvenes éveiből való hátralók.

227 Markos 1810 őszén elhalt és utóda Stenzel Dániel lett.

228 ő fejezte be a régi anyag lajstromozását és ezután már csak az újabb aktákat kellett volna lajstromozni.

229 De most az újabb iratok kezelése közül támadtak bajok. 1814 után elmaradt a lajstromozás. Olyan csekély volt a lajstromozó fizetése, hogy nem akadt e tisztségre jelentkező.

230 A vármegye ekkor országos nevű táblabírájat, Kazinczy Ferencet nyerte meg a lajstromozás és a rendezés nehéz munkájára. Az 1821. június 20-án kelt jelentés, amelyet Kazinczy és Dókus László főügyész a levéltár akkori állapotáról beadtak, erősen hangsúlyozza annak rendezetlen voltát. 1814 óta lajstromozatlanul halmozódtak nagy csomókban az iratok, Kazinczy jelentésében különösen a XVII. század irataira hívta fel a figyelmet. „Ezek nem egyedül a Megyéé, nem egyedül a Haza, hanem az egész Emberiség kincsei, s a későbbi idők Kovachichai s Horvát Istvánjai innen szednek majd fényt régibb történeteink homályainak felvilágosítására." Kazinczy rengeteg fáradsággal és buzgalommal végezte a lajstro mozás és közben a rendezés munkáját is. Minden idejét a levéltárban tölte, mindennap Széphalomról járt be Újhelyre, gyalogosan. Huszonegy folio kötetben lajstromozta az iratokat, elkülönítve a politikai és a jogi tartalmúkat. A köteteknek a „Tomus Historicorum I—

XXI" jelzést adta. (A kötetekből utóbb néhány eltűnt.)

231 Külön kéziratgyűjteményt is rendezett be Kazinczy „Autographa Archivi Comitatus Zempliniensis" 223 Uo. 189. 1. 224 OL., HTT., PC, 1791 : 22—297. 225 Uo. 1792 : 2—125. 226 Uo. 1794 : 6—2., 5; 1795 : 58—1 ; 1796 : 16—3. 227 Uo. 1805 : 1—221 ; 1806 : 1—216. 328 Uo. 1810 : 1—342. 229 Uo. 1811 : 1-—160. 230 Uo. 1821 : 1—174. 231 Vm. «levéltárnok közlése, 1929. (1127/1928. OL.)