Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - Föglein Antal: A vármegyei levéltárak a XIX. század első felében / 175–204. o.

180 Föglein Antal ben még hiányzó négy protocollumból három (1721, 1722, 1723) akkoriban került elő. Az indexek betűrendben készültek, utaltak az évre és a protocoüum számára; viszont a protocollumban a margón a vonatkozó akta levéltári jelzete volt feljegyezve. 1795-ben a főispán ezeket az indexeket el akarta vetni. Az aktákat folyószámokkal akarta elláttatni és újra lajstromoztatni az egész levéltári anyagot. Mattyasovszky érvelésére azonban a vármegye megtartotta a kifogásolt indexeket, és csak 1795. évtől kezdve kezdték el újabb rendszer, vagyis a tartalom szerint csoportosítani az iratokat. A közigazgatási (politikai) iratokat kilenc alcsoportra osztották. Ezektől elkülönítve külön csoportokba osztották a periratokat, a be- és kitáblázások, a nemesség, a vizsgálatok, a perceptoratus és az adózás iratait. Ugyanilyen csoport- és alcsoport beosztás szerint készültek az indexek is, személy és tárgyak szerinti vezérszavakkal.

26 Mattyasovszky e rendezéssel és lajstromozással nagy munkát végzett. Utódai azonban nem voltak ilyen szorgalmasak, ráadásul 1849 februárjában a levéltár súlyos károkat is szenvedett. A múlt század kilencvenes éveiben azután a vármegye megbízásából Rácz Soma főgimn. tanár és Dudás Gyula akkori segédtanfelügyelő kezdték rendezni a levéltár régi, az 1849.-i pusztulás után megmaradt anyagát.

26 Beteg vármegye levéltára az első országos rendezés megindulásakor teljes rendetlenségben volt; sőt, a. vármegyének még kedve, szándéka sem volt a rendezéshez. Pártjára állott a levéltári munkától idegenkedő nótáriusainak.

27 A rendezés csak úgy indulhatott meg, hogy legfelsőbb helyen végülis megengedték, hogy a vármegye külön egyént fogadjon fel e célra. 1780-ban Takács Jánost bízták meg e munkával, 1500 frt jutalmat tűztek ki a részére, és egy segédet (amanuensis) is kapott. Takács hozzá is fogott a munkához; 1786-ig a régi rendszer szerint dolgozott: időrendben, fiókokba (cistulis) helyezte el az iratokat. De lajstromozásra még nem került sor. 1786-ban jött a II. József-féle segregatio, a politikai és jogügyi iratok elválasztása, s ezzel kárba veszett Takács hat évi munkája. Eddigi munkájáért összesen csak 300 frtot vehetett fel, úgy hogy még jól járt, hogy ettől kezdve napidíj állapíttatott meg részére. Az 1787—1790. években 682 frt. napidíjat kapott, s ekkor már két kancellista dolgozott mellette.

28 Takács eddigi munkájáról kétféle lajstrom tanúskodik: a) „Rubrica actorum judicialium I. C. Bereghiensis in Elencho contentorum, 1786." (E törvénykezési lajstromok az első világháború végén még meg voltak) b) „Clavis Regístraturae iuxta quam acta I. C. Bereghiensis regestrari debent, 1790." Ezek a közigazgatási ügyiratokhoz szolgáltak. II. József rendszerének megszűnte után a levéltár élére levéltárnok került, és ez végezte a rendezési munkát. 1804-ben maga a nádor is megszemlélte a levéltárat ott jártakor. A levéltárnok állandóan panaszkodott, hogy egymagában nem győzi a nagy munkát, és kijelentette, hogy ha nem kap egy írnokot segítségül, leköszön a-tisztségéről. A vármegye 1808. március 28-án egy kancellista felfogadására kért engedélyt.

29 1812-ben legfelsőbb helyen, bár a vármegyének eddig már éveken át volt levéltárnoka, csak feltételesen, nyolc évi időtartamra engedtek újabb levóltárnokot. Ezen idő alatt e tisztviselőnek be kell fejeznie a rendezést.

30 Az új levéltárnok, Pápay Zsigmond, 1812. július 6-án vette át a levéltár kulcsait az elődjétől. Mikor azonban a rendezést illetőleg utasítást kért, azt a feleletet kapta, hogy ez nem szükséges; az Universitas ezt teljesen rábízza a levóltárnokra. Pápay teljesen tájékozatlanul lépett a levéltári helyiségbe, s miként maga is bevallotta, előbb átnézte az egész levéltári anyagot, hogy így megismerhesse, tulajdonképpen mivel kell majd foglalkoznia. Mindenekelőtt rendbehozta az időrendi anyagot, ahol abban zavar volt. Sorba rakta a procollumokat, s felkutatta a még hiányzókat. Rendbe rakta a periratokat. Rendezte a volt tisztviselők után a levéltárba került iratokat, és

; kiválogatta belőlük a jogügyi tartalmúakat (segregatio), újra átfasciculálta az 1710—1786. évi politikai anyagot, és tartalom szerint öt csoportba osztotta az iratokat: a) Publico-Politicum; b) Ecclesiastícum; c) Religionare; d) Contributionale és Comrnissariaticum; e) Urbariale. Minden csoporton belül időrend szerint sorakoztatta a fasciculusokban az iratokat. Az így rendezett iratok összesen 48 rekeszben nyertek elhelyezést: 8 rekeszben a protocollumok és negyven rekeszben az öt ssoport anyaga, 290 fasciculusba csomózva. Most a protocollumok tartalmára került a sor. Ahol hiányt állapított meg a feljegyzésekben, a politikai iratok közt meglevő fogalmazványokból kiegészítette azokat, s így az 1702—1777 évekből 25 Uo. 1803 : 1—236. 28 Alföldy László vm. főlevéltáruok közlése (1127/1928. OL. sz.). 27 OL., HTT., Miscell. fasc. 92. No. 14. 28 OL., HTT., PC, 1799 : 44—4—1. 29 Uo. 1808 : 1—153. 30 OL., Magyar Kancelláriai levéltár, Acta Generalia, 1812 : 5317. sz.