Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - Föglein Antal: A vármegyei levéltárak a XIX. század első felében / 175–204. o.

A VÁRMEGYEI LEVÉLTÁRAK A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN A XIX. század első éveire a magyarországi és erdélyi vármegyei törvényhatóságok levéltárai már két le vél tárrendezésen mentek át, végleges rendjük azonban még ekkor is csak részleteiben alakult ki. Mindkét rendezés eszméje felsőbb helyről indult ki, a nemességet korlátozni akaró, s ennek érdekében a nemesi önkormányzati igazgatásba határozott kézzel benyúló, ennek során a bonyolult nemesi birtokjogok dokumentumait őrző levéltárakat is ellenőrzés alá vonó abszolutista uralkodói hatalom részéről. Az igazgatás ellenőrzése és méginkább a birtokjogok világos áttekintésére irányuló, a nemességet az esetleges latens fiscalitasok kiderítésével létalapjában fenyegető törekvések elsősorban mind a levéltárak rendezett állapotba való hozását követelték. A XVIII. század közepétől kezdve így a levíéltárak rendezésének kérdése politikai üggyé is vált: ez magyarázza a körülötte, rendek ós udvar között kialakuló huzavonát: az udvar szívós törekvéseit a levéltárak rendeztetésére, s a nemesség — pénzügyi fedezet hiányára hivatkozó — állandó, s nemk evésbe szívós vonakodását. Ez az ellentót azután megfelelően rányomta bélyegét az uralkodói hatalom által a XVIII. század második felében elrendelt levéltárrendezésekre is. A Mária Terézia-féle első rendezés még kezdetleges volt. Nem volt egyéb, mint az iratoknak időrendi csoportosítása. A vármegyei levéltárak ennek során kidolgozott egyszerű ós szűk keretei, az iratok három, legfeljebb négyféle csoportosítása (publico-politicum, iuridicum, perceptorale, nobilitare, esetleg még intabulationale) azonban a XVIII. század második felében, különösen a királynő uralkodásának vége felé, a rohamosan fejlődő közigazgatás számos alágazatában felgyülemlett iratok feldolgozására már nem voltak alkalmasak, annál kevésbé, mert e rendezés még nem alapult egységes alapelveken. A régebbi, egyik-másik vármegyénél a XVI. század közepéig is visszanyúló levéltári anyag még sem lajstromozva, s még kevésbé mutatózva nem volt, amikor a királynő országszerte elrendelte a rendezést: de külön általános útmutatás, még kevésbé részletes utasítás nélkül. Nagyon kevés vármegye volt tehát, amely már az ő idejében, pl. különválasztotta a jogügyi iratokat a politikaiaktól. II. József levéltár-rendezése (a második általános levóltárrendezés), mely egyik fő céljául éppen a jogügyi iratok különválasztását tűzte ki, teljesen felbolygatta, ós így hasznavehetetlenné tette a Mária Terézia idejében nagy fáradsággal már létrehozott rendet. De most már lajstromozni is kellett az iratokat, majd a politikai iratokat tartalom szerint csoportosítani, és már mutatókat is fel kellett fektetni. A császár rendszere már határozott elvi ala-