Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - Sárközi Zoltán: Az üzemi bizottságok szerepe az ipari termelés megindításában a felszabadulás után / 87–120. o.

Az üzemi bizottságok szerepe az ipari termelés megindításában a felszabadulás után 103 goztak. A szakmunkások órabére 6,50—8,50, a betanult munkásoké 6—7, a segédmunkásoké 5—6,50, a tanoncoké 2—4 pengő. Ezenkívül szorgalmi jutalékot kaptak minden elkészített kocsi és mozdony után. A kiváló munkások külön élelmiszert, cipőtalpalást és mas efféle jutalmakat kaptak.

88 A vasutasokat más gyárak is segítették. így a Kühne Mezőgazdasági Gépgyár Rt. mosoni telepének munkásai elvállaltak a Győr—Mosoni vasútvonal mentén fekvő vasúti kocsik kijavítását a rendes munkaidőn túl.

88a A Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. újjáépítését is az üzemi bizottság kezdeményezte. Az igazgatóság egy-két tagja ugyan Budapesten maradt — a többség elment nyugatra — , de ezek sem tudták, hogy a központi székházban mihez is kezdjenek. Elsősorban a kipróbált és elvhű balold-li munkásoknak volt köszönhető, hogy a nyár elején már villamos járt Kőbányára, Pesterzsébetre, hogy a körúton megindult a 6-os. Kispestre és Újpestre szintén lehetett utazni, Budán a Gellért-szállótól Kelenföldig, a Széli Kálmán tértől Hűvösvölgybe és Zugligetbe. A BSzKRt. volt különben — mint vállalat — az első, melynek vezérigazgató-helyetteseivé a polgármester Szécsényi Ferenc és Fellner Jenő személyében munkásokat nevezett ki. „Akik visszás érzésekkel fogadták a hírt, hogy a Beszkárt új vezérigazgató-helyettesei egyszerű munkássorból kerültek a nagy közlekedési vállalat élére, bizonyára csodálkoznak majd, ha „véletlenül" kiderül hogy a villamosvezető és az autóbuszsoííőr jobban ért a közlekedés problémáihoz, mint az ügyvéd-kép viselő, a pedagógus, vagy akár a fővárosi főtisztviselő, aki egészen más területen működött, mielőtt a BSzKRt igazgatóságába került" — állapítja meg helyesén a Szabadság munkatársa.

89 A Székesfőváros Elektromos Műveinek alkalmazottai is szinte emberfeletti teljesítményt nyújtottak, amikor az üzemi bizottság irányításával a lehető legrövidebb idő alatt helyrehozták a háború okozta károkat. Itt az igazgatóság és az üzemi bizottság együttes munkája mindig zavartalan volt. Az ostrom után 600 ember állt munkába, de április elején már elérték a normális körülmények közt szokásos 3200-as munkáslétszámot.

90 Az üzemi bizottság elnökét, Pintér Bélát később a főváros polgármestere helyettes vezérigazgatóvá nevezte ki. Ez volt a második eset munkásember vezetőállásba helyezésére." A vállalat alkalmazottai elsőnek kötötték meg kollektív szerződésüket a fővárossal, mely szerint heti 48 órát dolgoztak. Szabályozták a fizetést és a szabadságidőt is.

90a A Székesfővárosi Gázműveknél is hasonló állapotokat találunk. Tóth Benő, az üzemi bizottság elnöke a felszabadulás után Újpestről gyalogolt be a fővárosba. Itt összegyűjtötte maga köré a Gázművek szervezett munkásait, s kijelentette, hogy „árúit a náci és a nyilas banda elpusztított, ezer akadály között, ágyútűzben, a drága munkásvér hullása árán is újjá kell teremteni". S a gyávák és kishitűek még ott reszkettek az óvóhelyeken, mikor a gázhálózat újjáépítése megkezdődött. Budán több mint ezer csőtörést kellett helyreállítani, s több mint 300 kilométer csővezeték javítására került sor. A pesti oldalon a kijavított csőtörések száma 650 volt, s 150 kilométer csővezeték helyre88 Szabadság, 1945. máj. 26., 3. 1. 88a Uo. 1945. jún. 28. 89 TJo. 1945. jún. 9. 80 Uo. 1945. ápr. 10. 90a Uo. 1945. jún. 24., 3. 1.