Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - Sárközi Zoltán: Az üzemi bizottságok szerepe az ipari termelés megindításában a felszabadulás után / 87–120. o.

Az üzemi bizottságok szerepe az ipari termelés megindításában a felszabadulás után 101 a komáromi Dunahíd csavarjait és pontonjait a Vörös Hadsereg által megállapított kilónkénti 13 perc helyett 9 és fél perc alatt fogják megmunkálni. A Márkus Lánc- és Vasszerkezetgyár munkásai felajánlották, hogy az épülő Dunahídon szükséges állványok és merevítő-vasak szegecsalésénól 10%-kal rövidítik meg a munkaidőt, a fúrást és a megmunkálást pedig kilónként 14 és fél perc helyett 10 és fél perc alatt fogják elvégezni. A Hazai Fésűs fonó- és Szövőgyár szövödéjének dolgozói önként vállalták a vasárnapi munkát. Ilyen jellegű felajánlásokat tettek sok más üzemben: a Mávagban, a Csavar- és Kovácsárugyárban, a Weiss Manfréd Acél- és Fémművei Rt.-ben is. A verseny élén a nagyüzemek munkássága állt, s a verseny sikere a gyárakban, a fontos nagyüzemekben dőlt el. Azonban a mozgalom lendülete a Magyar Kommunista Párt csepeli szervezete által 1945. március 25-én kibocsátott felhívás nyomán a pártszervezetek lelkesedése révén magával ragadta a közép- és kisüzemeket is . . .

78 Az üzemi munkásságon kívül a Vörös Hadsereg fokozottabb támogatását odaadó munkával, példamutató helytállással szolgálták a Magyar Államvasutak dolgozói is. A vágányok kijavításával nagy segítséget nyújtottak a szovjet műszaki csapatoknak a frontra irányuló utánpótlás zavartalan lebonyolításában.

79 Mint az eddigiekből is kitűnt, a Vörös Hadsereg mindenkor messzemenőén jutalmazta a munkásokat a győzelem kivívása érdekében teljesített áldozatos munkájukért. Különösén felmérhetetlen volt az a segítség, amit az ostrom alatt kiéhezett és rombadöntött főváros és az ország más iparvidéki lakosságának az élelmiszer szállítmányok révén nyújtott. Gabonát, húst, cukrot, sót és más élelmiszereket adott. Ezenkívül 250 tehergépkocsit bocsátott Budapest rendelkezésére autóvezetőkkel és üzemanyaggal együtt.

80 A szovjet katonai parancsnokok által vezetett gyárak élelmiszer-ellátása az adott körülmények között jónak volt mondható. ,,Mig az orosz hadsereg részére dolgoztunk, addig a munkásság ellátása kielégítőnek volt mondható" emlékezik vissza a Ganz Hajógyár egy 1945. okt. 16-i dátummal keltezett memoranduma.

81 : Hasonló hangnemben emlékezett meg a kezdeti szovjet segítségről 1945. április 10-én a Székesfőváros Elektromos Művei üzemi bizottsága: „Elsősorban köszönettel tartozunk az orosz katonai parancsnokságnak, mert az ő megértő támogatásuk nélkül lehetetlen lett volna a munka elvégzése. Most, hogy megválnak tőlünk, őszinte hálával gondolunk arra, hogy minden tekintetben együtt éreztek velünk, amikor arról volt szó, hogy az elpusztított Elektromos Műveket újra életképessé tegyük."

82 A szovjet segítség természetesén később sem szűnt meg. A Weiss Manfréd Acél- és Fémművei Rt. szovjet parancsnoksága.pl. május 2-ára szünnapot adott a májusi versenyben elért eredmények elismeréseként, és megegyezett az üzemi bizottsággal, hogy a gyárban megindulhat a polgári termelés, amit szénnel és más szükséges anyagokkal a Vörös Hadsereg támogatni fog.

83 78 Strassenreiter Erzsébet i. m., 205. kk. 1. 79 Uo. 206. 1. 80 Kassai Géza: A lemnizmus és a kis népek. Párttörténeti Közlemények, 1960. 1—2. sz., 22.1. A Szabadság c. lap 1945. jún. 27-i száma hírt közöl arról, hogy a fővárosba 47 vagon orosz gabona érkezett. 81

SzOT. Lt., Vas-Witteg Miklós levelezése. 82 Szabadság, 1945. ápr. 10. 83

Szabad Nép, 1945. máj. 4., 2. 1. .