Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - Bogdán István: A vízjelkutatás problémái : vízjelgyűjtésünk mödszertana / 89–108. o.

A vízjelkutatás problémái 95 Kétségtelen, hogy az egész hazai papíranyagra. vonatkozó gyűjteményt csak intézmény tudja felállítani, olyan sok a papír. (Csak az Országos Levéltár merítettpapír anyaga kb. 225 000 iratcsomó, vagyis kb. 112 500 000 ív.) E feladatot csak fokozatos feltárással, időben és területileg elhatárolt részletkutatások sorozatával lehet megoldani. Legfontosabb az 1526 előtti anyag feldolgozása. Az Országos Levéltár ezen anyagával a munkát már megkezdtük. A számbajöhető kb. 150 000 irat közül kb. 80 — 90 000 a papír. E gyűjtemény után a többi levéltár hasonló anyaga következik, amelyet ki kell egészíteni e kor néhány kódexével, és ősnyomtatványával is. Mindezekkel párhuzamosan, az egyes hazai papírmalmok történetkutatásához kapcsolva, végezhető merítettpapírjaink jellemző adatainak összegyűjtése is. Az 1526 előtti oklevelek feldolgozása után a 16. század második felének anyagát kell feltárni. A feldolgozás.nehezebb. Az anyag több, több helyen van szétszórva, így nehezebben gyűjthető össze és sokasul a könyv is. A 17. század már újabb, jelentékenyen nagyobb tömeg, a levéltárosa könyvtár anyagában egyaránt. Különösen az utóbbi nehezíti meg a munkát, az, hogy a könyv papírjának feldolgozása a kötés miatt lényegesen nehezebb, mint a levéltár íves anyagáé. Még fokozottabban áll ez a 18. s különösen a 19. századra. Pedig ez utóbbi évszázad anyagának féltárása különösen fontos, mert technikailag korszakzáró, és ugyanekkor korszakkezdő anyagról van szó. A század eleje még a merítettpapír vízjelének utolsó szakasza, fejlődéstörténetünk feldolgozása e nélkül csonka lenne. A korszak második fele pedig a géppapír kezdete s e korban a vízjel nemcsak más technikával készül, hanem tulajdonképpen el is sorvad. A vízjel tulajdonképpen ekkor fejezi be pályafutását, bár kivételesen és különösen még a XX. században — napjainkban is — alkalmazták és alkalmazzák. A vízjel azonban szorosan összekapcsolódik a technikai eszközzel, a merítőszitával, és a technika megváltoztatása ezt a korábban szerves részt már csak esetleges járulékká alacsonyítja le. VI. Az előbbiekben általánosan ismertetett tények és szempontok figyelembevételével kezdtük meg a vízjel-, illetve papíradatgyűjtemény felállítását és dolgoztuk ki az egyes vízjeltípus összesítő, illetve az egyes számbajöhexő papírok egyedi adatfelvételi lapját. Munkánk ugyanis, terveink szerint, két fázisban fog lebonyolódni. Az első fázisban minden egyes, a vizsgálat időhatárán belül kelt papirosra írt iratról külön, egyedi adatfelvevő lapot állítunk ki, mely a konkrét papúlap összes jellemző adatát tartalmazza. Ezeknek az egyedi adatfelvevő lapoknak alapján állítjuk fel az egyes vízjeltípusok szerint felvett típus összesítő lapokat, melyek a jellemző adatokat az egy-egy vízjel által meghatározott papírtípusra vonatkoztatva összesítve, s most már a típusra vonatkozóan a laboratóriumi vizsgálatok eredményeivel is kiegészítve tartalmazzák. De e típusösszesítők is mindazonáltal darabonként sorolják fel a típusba tartozó összes egyedi irat mindazon adatait, melyeknek segítségével a papirostípus elterjedésének területe és elterjedésének időbeli határa is megállapítható. A magyarországi vízjelek kataszterében már csak ezek a típuslapok kerülnének publikálásra..