Levéltári Közlemények, 30. (1959)
Levéltári Közlemények, 30. (1959) - Bogdán István: A vízjelkutatás problémái : vízjelgyűjtésünk mödszertana / 89–108. o.
A vízjelkutatás problémái 93 A hazai vízjelkutatás ezen külső és belső adatokat (vízjel, bordázat, papír) kiegészíti a papír felhasználási adataival (kibocsátó neve, hely, idő, lelőhely, jelzet) — amelyet a külföldi gyakorlat szintén közöl —, és valamennyi adatot feljegyzi a vízjel egyedi adatfelvételi lapjára, 9 majd megfelelően rendszerezve összegyűjti. A külföldi gyakorlat 10 tehát több lényeges adatot nélkülöz — a korábbi hazai előzmény még inkább. Érthető is, mert mindkettőjük érdeklődése korlátozottan főleg vízjelcentrikus volt. Véleményünk szerint azonban a bevezetésben említett széleskörű, íelhasználhatás érdekében nem csupán a vízjel (a rész), hanem a papír (az egész) meghatározása és leírása kell, hogy munkánk célja legyen, ezért tehát valamennyi papírjellemző gyűjtése szükséges. — Éppen ezért tulajdonképpen helytelen vízjelkutatásról és -gyűjteményről beszélni : kutatásunk célját és lényegét a papírkutatás és papíradat gyűjtemény meghatározások fejezik csak ki. De, mint a vízjel-filigrán-papírjel meghatározásánál is, ez esetben is, a közérthetőség a közkeletű megnevezés használatát Idvánván a továbbiakban mi is ennél a korlátozottabb megnevezésénél fogunk maradni, V. A vízjelkutatás hazai gyakorlata tehát munkáját nem tekinti önálló feladatnak, hanem csak a papírkészítés, illetve -gyártás történetkutatása egyik jelentős történeti segédtudományi vonatkozásokkal is rendelkező alkérdésének, segédeszközének, és ennek megfelelően műveli. Maga a hazai papírtörténet három korszakra osztható. 1530-ig — az eddigi kutatások szerinti első papírmalmunk adatáig — tart az „őstörténet", amelynek forrása kizárólag a papír, mint termék. A papírmalmok korszaka 1530-tól az 1840—60-as évekig tart, a malmok papírgyárakká való átalakításáig, illetve az új, már papírgyáraknak készült üzemek létesítéséig. A 19. század vége pedig a hazai géppapír történetének kezdete, modern papírgyártásunk hőskora. E két utóbbi korszak kutatásánál a papír, már nemcsak mint termék forrás, hanem mint irat is. E korszakokból már egyre bővebben rendelkezünk 9 A víz jelgyűjteményt elvileg felállíthatjuk eredeti—papír, fénymásolat, • rajz, fotókópia és mikro felvétel megoldással. A felállításhoz én a pauszpapíron átvilágítással készült rajzot —- mint munkapéldányt — tartom a legcélszerűbbnek — az adott lehetőségek is ezt a megoldást indokolják —, a rendszerezés után pedig az egyes típusokról (vízjel és szita) a fényképfelvételt (1. később is). 10 A külföldi gyakorlat Charles Moises Briquel: Les filigranes. Dictionnaire historique des marques du papier des leur apparation vers 1282 jusqu'en 1600. Avec 16.112. íac-similes des filigranes. Tom. 1—4. Genéve, 1907. művén — (amelyről megjegyzendő, hogy magyar vonatkozásban elégtelen, mivel forrása csak 72 hazai iratcsomó volt és Kemény, Schuller—Libloy néhány műve, de adatai, a nemrendszeres adatgyűjtés következtében, más vonatkozásban is szubjektívek (vö. Piccard i- m. 63. p. Gerardy : Methodik i. m.), amelyet példaképnek tekint V. Mosin — S. Traljic : Vodeni Zakoni 13 i 14 rijeku. Vol. 1—2. Zagreb, 1957. kiadványa és kiegészíti a Monumenta Chartáé Papyraceae Históriám Illustrantia c. sorozat (Hilversum, 1950-től) —- illetve Gerhard Piccard regionális kutatási elvén (egyes papírmalmok vízjelkörzetének felállításán, vö. i. m.) és Kari Theodor, illetve Wisso Weiss szitapár törvényének (vö. i. m.) felhasználásán alapul, a módszerre pedig Theo Gerardy keres új megoldásokat (vö. i. m.). Mivel ezek kritikája helyett céhmk módszerünk ismertetése, a külföldi gyakorlattól való eltéréseket csak .általánosságban jelzem. -Az eltérés, lényegét tekintve az, hogy a külföldi gyakorlat csak egyes —• de nem egységesen egyes —- adatokat gyűjti össze, mi pedig a papírnak valamennyi adatát (meghatározóját) — tehát a külföldi gyakorlatét is — összegyűjtjük. Ennek szükségességét a cikkben bővebben indokoljuk és mivel nem tudunk arról, hogy a papír ezen összes adatainak gyűjtési szükségességével a külföldi víz jelkutatók közül valaki is kritikailag foglalkozott volna, feleslegesnek tartjuk, s technikailag nehézkes is, a Jíülönféle, változatos eltéréseket esetenként, pontosságra törekvőén, állandóan jelezni. Ez esetleg egy külön cikk témája lehetne. A papírt meghatározó összes adatok közlésének szükségességét alapelvnek tartom, s ez eh' következetes követése feltétlenül újabb törvényszerűségek felismerését fogja majd eredményezni.
