Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - Bogdán István: A vízjelkutatás problémái : vízjelgyűjtésünk mödszertana / 89–108. o.

A VÍZJELKUTATÁS PROBLÉMÁI (Vízjelgyűjtésünk módszertana) I. A vízjelkutatás a 17.század végén kezdi meg pályafutását, főleg bibliográfiai segédeszközként összeállított vízjelgyűjteményekkel és miután a következő^ századok — főleg a 19. század — során a kézikönyvek, egyes országok vízjelgyűjteményeinek létrehozásával, ezek tapasztalatai alapján, a tudományos módszert kidolgozták, a 20. század elején már kialakult egy új történeti segédtudomány, a filigranológia, amely napjainkban külföldön már kutatóintézettel,. folyóiratokkal és gyűjteményes munkák kiadásával fejtheti ki működését.

1 Hazánkban a 19. század közepén, főleg Kemény úttörő munkáival

2 kezdődik meg a vízjelkutatás, utána e század elején SzŐnyi összefoglaló kis: munkája

3 kísérletezik ismét, hogy majd félévszázadnyi hallgatás után napjainkban újból jelentkezzék igényével — de még távol van attól, hogy történeti segédtudomány legyen és még távolabb attól, hogy intézményesen., szervezett publikációs lehetőség mellett dolgozhassék. Egy-két ember

4 magán érdeklődése éleszti csak fel, de remélni kell, hogy most már véglegesen. Mikor 1950 körül e kérdéssel tüzetesebben kezdtünk foglalkozni, az. előzményeket áttekintve, a legfőbb feladat szinte magától adódott : mivel a történeti Magyarország egész területére, több korszakra kiterjedő,. 1 Jelenleg nem tartom feladatomnak a vízjelkutatás történetének ismertetését.. Ld. G. Piccard : Die Wasserzeichenkunde als historische Hilfswissenschaft (rövidített szöveg : Der Archivar 7. Jg. 1954. H. 4. pp. 263—270., teljes szöveg : ArchivalischeZeitschrift 52. Bd. 1956. pp. 62—115). — W. Weiss : Die Bedeutung der Wasserzeichen künde für die Geschichtsforschung. Archivmitteilungen 5. Jg. 1955. H- 1. 19. sk. 1. — V. Moëin : Filigranologija kao ротобпа historijska nauka. Zbornik Historijskog Instituta Jugoslavenska Akademije Vol. 1. 1954. 25. sk. 1. 2

Joseph Kemény: Die ältesten Papiermühlen des Auslandes, Ungarns und Siebenbürgens und die Papierzeichen des beiden letzteren usw. Magazin für GeschichteLitteratur . . . Siebenbürgens. Kronstadt, 1844. — Ua. Ueber des in der Diplomatik desAuslandes und Ungarns mit Inbegriff Siebenbürgens erseheinende älteste Linnepapier. m. e. — Ua. Signa interna Chartarum sec. 14—18. in Transilvania. Tom. 1—2. a kolozsvári egyetemi könyvtárban. — Megjegyzendő, hogy sem terület, sem kor, sem forrás^ szempontjából nem teljes és csak vízjel adatokat ad. 3 Szönyi I. László : 14. századbeli papiros-okleveleink vízjegyei. Bp. Athenaeum... 1908. 100 p. 16 t. — Megjegyzendő : csak az Országos Levéltár az ideig begyűjtött anyagát dolgozta fel, tehát nem teljes és — főleg — kicsinyített vízjelközlése miatt nehezen használható. 4 Tudtommal csak Fazakas József könyvtáros kartársam (Orsz. Széchényi Könyvtár) foglalkozik még komolyan a témával, s ő fejleszti esetenként tovább a SzéchenyiKönyvtár Todoreszku-féle vízjelgyüjtemónyét, amelyet Todoreszku Gyula készített unnak idején a régi magyar könyveinek papírjairól.