Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - Szedő Antal: A magyar levéltárügy jelenlegi helyzete / 3–15. o.

Szedő Antal Nem beszél a törvényerejű rendelet az. egyházi levéltárakról, csak a hiteleshelyi levéltárakat utalja be a nem létező és máig meg nein valósított kerületi állami levéltárakba. A levéltárak után a törvény sorra veszi az irattárakat, mint azokat a helyeket, ahonnan a levéltárak táplálkoznak, elsősorban a közhatóságok és-. közhivatalok, közületi vállalatok irattárait. Ezek kötelesek a törvényerejű. rendelet szerint 5 éven belül a felszabadulás előtti iratanyagoknak a működésükhöz már nem szükséges részét selejtezés után a területileg illetékes levéltárnak átadni. Más irattárakat is közérdekűeknek nyilváníthat a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter ; ezekben iratokat megsemmisíteni csak levéltári hozzájárulás után lehet, irataikat elidegeníteni nem szabad. Általában az iratokat külföldre szállítani, csak a Központ engedélyével szabad. Magánlevéltárak tulajdonosváltozását be kell jelenteni a Központnak, A törvényerejű rendelet tehát a Levéltárak Országos Központjának ellenőrzése alá utalja a közlevéltárakat, ezek közé sorolja az Országos Levéltárat és a nem létező de megvalósítandó kerületi levéltárakat. Természetesen a kerületi levéltárak továbbra is légvárak maradtak. Ellenben a városi és megyei levéltárak alkalmazottait körülbelül a tanácsrendszer bevezetésével egyidőben a Levéltárak Országos Központja átvette a maga státusába, majd pedig egy a Közoktatásügyi Minisztérium által 1952 végén kiadott utasítás {864—0. 111/19. K. M.) a kerületi levéltárak helyébe 21 állami levéltárat állított, kettőt Budapesten, 19-et vidéken. Ezek többnyire régi vármegyei levéltárak, melyek beszállították a részükre megállapított területen a városi, községi, vállalati levéltárak anyagát és a családi (birtok) levéltárak túlnyomó részét. Csak két állami levéltár alakult városi levéltárból, az 1. számú budapesti és a szegedi levéltár. így az eredeti törvényerejű rendelet kiegészítésével egy kétségtelen életerős levéltári szervezet jött létre a szocialista Magyarországon, olyan, amilyennel a polgári Magyarország nem rendelkezett. Ezt kiegészítette a Központi Gazdasági Levéltár felállítása 1953. január 1-én. Sajnos a levéltárak államosítása azzal a következménnyel járt, hogy a területi tanácsok nem érezvén magukónak a levéltárat, nagyon sok hefyen kitessékelték a levéltárakat a levéltári célokra épült helyiségekből, és kevéssé megfelelő, egyes esetekben (Győr és Miskolc) egyenesen az iratanyagra káros elhelyezést biztosítottak az állami levéltáraknak. így a már eredetileg sem kedvező épületes elhelyezési helyzet tovább romlott. Ehhez járult az, hogy a törvényerejű rendelet végrehajtási utasítása módot adott az iratokat termelő szerveknek, hogy valamennyi 5 évesnél régebbi anyagukat átadják az állami levéltáraknak, így a volt megyei levéltárak anyaga és épületigénye megsokszorozódott. Mégilyen nehéz körülmények között is egyes területi tanácsok példát mutatóan oldották meg az állami levéltárak elhelyezésének kérdését (Eger, Sopron, Pécs, Szolnok). Ennek dacára a helykérdés ma a levéltárak égető kérdései közé tartozik, melyet súlyos anyagi kihatásai miatt csak fokozatosan lehet megoldani. A levéltári szervezet felépítése a mai napig sem változott meg lényegesen. 1956. jan. 1-tŐl a 32/1955. sz. törvényerejű rendelet közvetlenül a Minisztertanács alá rendelte a Levéltárak Országos Központját, azonban a 27/1957. sz.. törvényerejű rendelet 1957. ápr. 20-án visszahelyezte a levéltárakat a Művelődésügyi Minisztérium hatáskörébe. Ma a 29/1950. törvényerejű rendelet érvényben van, ele a Levéltárak Országos Központja számára a törvényerejű rendelet által előírt hatáskört a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztálya