Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - Lengyel Alfréd: Győr város levéltárának története / 52–88. o.

60 Lengyel Alfréd A városi magisztrátus legközelebbi ülésén tudomásul vette a felső hely* ről érkezett utasítást, de egyben leszögezte, hogy a kérdéses tárgyakra vonal kozólag a helybeli tanács és a választott község részletesen írásba foglalta véleményét és még Mindszent havának 28-ik napján elküldte a Királyi Biztosságnak. Annyiban igazat adott a megállapításoknak, hogy a vélekedés valóban megkésett, de ennek indokolását is kifejtette jelentésében. Eszerint a, késedelem legfőbb oka az volt, hogy az eredeti előterjesztés körül komoly formahiba történt. Az előadó ugyanis nem a választott község illetékes actuarius-a volt, hanem annak egyik és pedig Ecker János nevű tagja s előterjesztését a közbenjáró tanács és kapitányi hivatal, valamint az egész választott község „érzékeny megbántásával" német nyelven tette meg. (Külön további kutatást igényelne annak tisztázása, hogy a késés és főleg az okául felhozott formahiba körül a város polgárságának milyen belső ellentétei lappangtak: nemzetiségi—nyelvi ellentétek vagy a külső és belső tanács ellentétei.) Tény, hogy végül közös megegyezéssel amellett döntöttek, hogy az ös; zes kérdéseket újból fontolóra veszik s ez már jóval előbb meg is történt volna, de a közbejött szüreti nyugvó napok miatt nem lehetett az ülést hamarabb összehívni. E bejegyzésekből a javaslat szövege nem derül ki, de az Udvari Kamara 8723/1830. sz. rendeletéből visszakövetkeztetve, lényegében a városi exactoratusi, archivariatusi {burkoltan ezen volt a hangsúly) és selyém-inspectoratusi hivatalok felállítására vonatkozhatott. Az idézett leirat ugyanis engedélyt adott a tanácsnak arra, hogy a megszervezendő exactoratus vezetésére egy külön tagot nevezzen ki és intézkedjék fizetésének utalása iránt. A levéltári, hivatallal kapcsolatosan felvetette azt a megoldási módozatot, hogy annak teendőit össze lehetne társítani az aljegyző munkakörével, — esetleg egy írnok beállítása'mellett — s akkor az előterjesztett selyem-inspectoratus felállítása is valóra válhatnék.

22 Az Udvari Kamara elgondolása azonban sehogy sem tetszett a városnak s mivel látta, hogy a külön alkalmazású archivarius iránti eredeti kérelme előbb-utóbb végleg el fog sikkadni a leiratok és felterjesztések útvesztőjében, egészen új álláspontra helyezkedett. A két másik hivatal megszervezésére irányuló javaslatát úgyis inkább csaléteknek szánta, hogy így talán könnyebben sikerül majd a harmadik, az archivariatus félállítása. A tanács is jórészt hasonlóképpen vélekedett a történtek után, de végeredményben a választott község egyhangú állásfoglalása döntötte el a megszövegezésre kerülő írásos vélemény három alaptételét.' Eszerint a választott község a tanáccsal egyetértve elhatározta, hogy 1. az Exactoratusi Hivatal megszervezése felesleges, mivel annak tisztjót az ún. Gazdaságra Ügyelő Kiküldöttség ellátja, de a számadásokat e bizottságon kívül a Censurális Comissiók is időszakonként felülvizsgálják, sőt a számvevői ellenőrzést — egy ilyen rendeltetésű hivatal életbe léptetéséig — a helybeli főjegyző is köteles végrehajtani; már pedig Korbonits István, a jelenlegi főnotárius e megbízatásának is mindeddig kiválóan eleget tett; 2. a Selyembogár Felvigyázói Hivatal felállításának tervét végleg el kell ejteni, mert csak indokolatlanul terhelné az egyébként is gondokkal küzdő házipénztárt; 3. az archívumot illetően évi 200 forint fizetéssel egy regisztráns írnokot kell kinevezés útján alkalmazni, aki a fő- és aljegyző megfelelő ellenőrzése mellett 22 Tanácsi jegyzőkönyv. 1830/764. sz.