Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - Lengyel Alfréd: Győr város levéltárának története / 52–88. o.

GYŐR VÁROS LEVÉLTÁRÁNAK TÖRTÉNETE A középkori értelemben vett városi szervezet kialakulása Győr esetében nagyjából összeesik az írásbeliség lassú térhódításával s így a levéltárképződés két alapfüggvénye a XIII. század második felének dereka táján már adva volt. V. István király ugyanis 1271-ben kiadott kiváltságlevelével megteremtette mindazokat az előfeltételeket, melyek a közjogi város-fogalom megtestesítésóhez tartoztak. Az uralkodó főleg védelmi célokból kiindulva, a várfalakon kívül élő hospeseket ós egyéb népelemeket betelepítette a várba s ott a fehérvári polgárok által élvezett szabadságjogokkal ruházta fel őket.

1 A privilégium leglényegesebb pont jaj a várispánsági joghatóság alóli mentességet, a szabad bíró-választást és A

r

ásártartást biztosították. Az ily módon nyert jogi és anyagi előnyök a mindennapi élet megnyilvánulásai során bizonyos jurisdictio-t alakítottak ki, melyet az ítélkezési hatalommal felruházott városbíró gyakorolt az esküdtek bevonásával. Ez a szűkkörű városi hatóság fokozatosan tekintélyes szervezetté izmosodott, tevékenységét az igazságszolgáltatás mellett lassankint az igazgatás különböző területeire is kiterjesztette, bár a XV. század közepe meglehetős törést jelentett a fejlődés további menetében. A szabad és királyi jelleget nyert város ugyanis ekkor a győri káptalan földesúri joghatósága alá került. Győr ettől kezdve túlnyomórészt kiváltságos mezővárosként (oppidum) szerepel az egykorú feljegyzésekben, majdnem három évszázadon keresztül, a korábbi civitas megjelöléssel szemben. Saját működéséből fakadó, önálló iratképzése ugyan eleinte még igen kevés volt, de a gyakoribbá váló birtokjogi viták, határjárások, a polgárok egyéni ügyeit lerögzítő, idővel hiteleshelyi bevallások, jegyzőkönyvek, végrendeletek aránylag már kor

(

án sokrétűvé tették az írásba foglalt jogbiztosító dokumentum-anyagot. Az első és legfontosabb darabok azonban kétségtelenül ÍL királyi kiváltságokat, birtokadományokat megörökítő oklevelek voltak. Ezek leggondosabb megőrzését nemcsak a város tartotta elsőrendű feladatának, hanem a közös érdekkörbe összefogott, privilegizált polgárság is úgyszólván létalapjának tekintette átmentésüket. A megőrzés kezdetleges módja minden bizonnyal a ,,leveles láda" lehetett, mely a városbíró otthonában nyert biztonságos elhelyezést. De mivel a történelem viharai a hadak útja mentén fekvő Civitas Jaurinensis-t sem kímélték meg, sőt 1594-ben majdnem négy éves török uralom alá került a város, még a legféltőbh gondoskodás sem tudta az archívum magját jelentő ősokmányokat az utókor számára fenntartani. 1 Fejér, Oeorgius : Codex Diplomaticus V. 1. k. 147. 1.