Levéltári Közlemények, 30. (1959)
Levéltári Közlemények, 30. (1959) - Ila Bálint: A mikrofilm a levéltárban / 16–51. o.
A mikrofilm a levéltárban 45 működésére vagy döntő történelmi eseményekre vonatkozó mikrodokumentácíó. Filmtárunkat gazdagítja pl. az írásbeliség egyetemes történetére sok európai levéltárból (Svéd-, Cseh-, Francia-, Lengyel- stb. országokból) gyűjtött, XII— XIII. századi okleveleket tartalmazó filmanyag. Nem használtuk ki eddig eléggé a mikrofilmezésnek a tudományos kutatás szolgálatában jelentkező azt az előnyét, hogy távol lakó kutatóknak nem az eredetit kölcsönözzük ki, hanem a róla készített mikrofilmet küldjük meg. Itt volna az ideje a kölcsönzés helyébe a mikrofilmet léptetni. Előfeltétele azonban, hogy legalább nagyobb levéltárainkban és könyvtárainkban filmolvasók álljanak rendelkezésre. Lektorok beszerzése ezeknek az intézményeknek részére most már valósággal sürgető feladattá lett. Mint Európa több országában, így nálunk is új alkalmazási területe jelentkezett a mikrofilmnek, ti. elpusztult levéltárak, levéltári anyagok rekonstrukciója. Az Országos Levéltár elégett minisztériumi és egyéb anyagát is elsősorban a bárhol tükrözött iratok filmrevételével lehetne pótolni, kisebb nagyobb teljességgel helyreállítani, teljesen úgy, mint Franciaországban a francia külügyminisztérium levéltárának megsemmisült anyagát. Véleményünk szerint a rekonstrukciónak csak ez a járható útja ; igaz, nagy anyagi áldozatot kíván, amint korábban a nápolyi példán is láttuk. 116 Itt volna az ideje egy kisebb, próba-restitúció elvégzésének és az itt szerzett tapasztalatok alapján a munka tervszerű, nagj^obbarányú elindításának. Filmezési tapasztalatainkat az eredményesség érdekében szívesen bocsátjuk rendelkezésre. Ide tartozik többé-kevésbé az igen rossz állapotban levő, éppen ezért -csak nehezen és nagy költséggel restaurálható iratok sorsa. Ilyen az Országos Levéltárban az 1956 novemberi tűzvészből kimentett s nagymértékben égett anyag. Restaurálása, ha egyáltalán elvégezhető volna, rendkívül nagy költséget jelentene. Megmentésére olcsóbb eszköznek kínálkoznék a mikrofilm. Természetesen csak átgondolt terv és válogatás alapján lehetne a munkához hozzáfogni, és előzőleg kísérleti felvételeket kellene készíteni. A normális ortofilm az égett részeket nem tenné olvashatóvá, de ezeket restaurálni sem lehet. Viszont az infravörös módszerrel ki lehetne hozni a megfeketedett részeken duktusaiban még látható betűket, szavakat is, amint erről később lesz szó. A fejezet végén összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a mikrofilm a magyar levéltárügy területén már eddig is széleskörű alkalmazást nyert és ha nem is minden aspektusát érvényesítettük, az nem a mikrofilm előnyei fel nem ismerésének vagy el nem fogadásának következménye, hanem fejletlen viszonyaink és rendkívül alacsony filmező kapacitásunk rovására írandó. E hiány és az ebből következő lemaradás megszűntetése — nézetünk szerint — pusztán pénzügyi kérdés. V. A fejlődés útja Tanulmányunk utolsó fejezetében szeretnénk felsorolni a hibákat, hiányokat, melyeket ki kell küszöbölni, és megjelölni új feladatokat, melyeknek megvalósításán dolgozni kell. A jövő perspektívái ezek és a haladás útmutatói. 116 Sokszorosát annak az összegnek, amibe az anyagnak előzetes, biztonsági célú felvételezése került volna (1. Samarán megjegyzését a nápolyi Anjou-levéltár rekonstrukciójával kapcsolatban — Archívum 1952. 83. 1. 2. j.). Az anyag biztosítását szolgáló filmezés, ha még olyan nagy összegeket emészt is fel, sohasem drága!
