Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - Ila Bálint: A mikrofilm a levéltárban / 16–51. o.

40 Ha Bálint években megbízást adott többeknek Csánki: „Magyarország -történelmi földrajza a, Hunyadiak korában" című mű folytatására. Többé nem elégedett meg azonban csak a Hunyadiak korával, hanem a kutatást ki kellett terjeszteni a megyék megszállásának idejéig és a fennmaradt teljes, a helyi levéltárakban őrzött anyagot is fel kellett kutatni. Ez újfajta, kiterjedt kutatást igényelt, hiszen a források egy része vidéki és az országon kívüli levéltárakban volt található.

109 Csakhamar megmutatkozott tehát, hogy az új feladatok új módszert és új technikát is igényelnek, a régi elavult, azzal a modern célokat többé elérni nem lehet. Különösen nem történeti földrajzi munkánál, ahol ismét és ismét felmerül a szüksége az eredeti megtekintésének, tanulmányozásának. Elkerülhetetlenné vált ennélfogva a külföldön ekkor e célra már alkalmazott mikrofilm bevezetése ós a mikrodokumentáció kiépítése. Intézetünk előterjesztésére a Magyar Tudományos Akadémia is elismerte a mikrodokumentáció megindításának fontosságát és így az Országos Levéltár 1935-ben Magyarországon elsőnek szervezte meg a levéltári források mikrofilmen történő gyűjtését, őrzését és felhasználását. A mikrodokumentáció kezdetben tisztára a történettudományi kutatás céljait szolgálta. Ennek következtében az első években csak az Akadémia által kiadott tárgykörökre folyt a filmezés és egy-egy levéltárból, levéltári sorozatból csak a kijelölt tárgyra vonatkozó iratokat vettük filmre. A munka irányítása természetszerűleg az Akadémia kezében volt, amely a költségek túlnyomó részét is viselte. A fényképezendő anyag felderítését ós felvételezését az Országos Levéltár tudományos dolgozói végezték,túlnyomó részben Fekete Nagy Antal és Ha Bálint. A kezdeti termelés szerény keretek között mozgott és az első években nem múlta felül a három-négyezer felvételt. Csakhamar kitűnt azonban, hogy ez a „szelektív" módszer nem gazdaságos,. mert drága és ehhez viszonyítva kevés eredményt hoz. Maga a válogatás sok időt vett igénybe, annyit, hogy az alatt legalább a teljes anyagot lehetett volna filmre vételezni. Ugyanabba a levéltárba ismételten vissza kellett térni, mert már használt sorozataiból újabb témákra kellett ismét okleveleket felkutatni, további válogatást végezni. 1938-tól azután dokumentációnk célkitűzése megváltozott, a gyűjtést levéltári anyagunk, levéltári forrásbázisunk kiegészítésének, kiszélesítésének szolgálatába állítottuk és ettől kezdve egy-egy levéltár, vagy egy-egy sorozata teljes, vagy valamely korszakra teljes anyagát válogatás nélkül vettük fel. Bár a felveendő források kijelölése egészen 1943-ig továbbra is a folyó tudományos kutatás szükségleteihez igazodott, de a tárgykör szerinti válogatás megszűnt, az anyagkiogészítő filmezés lépett helyébe. így forrásbázisunkat évről évre jelentékeny teljes anyaggal bővítettük és a kutatásnak fokozódó segítséget nyújtottunk. Az első 7—8 évben csak külső, vidéki családi és egyházi, valamint csehszlovákiai levéltárak, elsősorban 1526-ig terjedő anyagának filmezésével foglalkoztunk. A dokumentáció újkori iratokra történő kiterjesztését sok tényező akadályozta, így elsősorban az anyagi és személyi erők elégtelensége, a felvételező kapacitás hiánya. Helyes volt tehát a rendelkezésre állott lehetőségeket a legrégebbi és egyben legveszendőbb iratok filmezésére fordítani, amelyekre akkor a kutatásnak is elsősorban volt szüksége. Bár az Országos Levéltár a kezdet kezdetén tervbe vette legalább diplomatikai gyűjteményének védelmi filmezését, sőt a filmekről kutatók használatára nagyítások készítését, ez a munka a dokumentációs felvételezés miatt csak 1943-ban indulhatott meg, amikor a növekvő légi veszély anyagunk biztonságát egyre inkább fenyegette1944 folyamán permanensen egész nap folyt saját anyagunk biztonsági filmezése, gyakran éjszaka sem szünetelt a munka. Napközben párhuzamosan három Leica gép is működött. Sikerült a középkori okleveleken kívül jelentékeny újkori anyag fűmre vételét is elérni. 1944-re tehát már Budapesten is kiépítettük a filmezés Európában használatos három aspektusát, csak az eredetit helyettesítő mikrofilmet nem alkalmaztuk még. Ebben az évben egyébként •— tízéves múlttal — lezárult mikrodokumentációs munkánk első szakasza. A tapogatózás, a kezdeti nehézségek, gyermekbetegségek

y modern laboratórium és felvételező helyiség hiánya jellemezték az első decenniumot.

110 Egyetlen státusbeli fényképész szakemberünk volt, aki azonban kizárólag laboráns munkákkal és nagyítások készítésével foglalkozott, a folyamatos felvételező munkára nem jutott ideje. Ebből ugyan az az előny származott, hogy a, tudományos dolgozók 109 A sorozatból csupán Fekete Nagy Antal: „Trencsén megye" című munkája jelent meg az Akadémia kiadásában 1941-ben, anyaggyűjtés azonban több megyére folyt. 110 Egészen 1948-ig a laboratórium egyetlen alagsori, nedves levegőjű szobából állott.