Levéltári Közlemények, 30. (1959)
Levéltári Közlemények, 30. (1959) - Ila Bálint: A mikrofilm a levéltárban / 16–51. o.
A mikrofilm a levéltárban 29 kapcsolatban különleges problémák nem adódnak, mert ha az eredeti külső behatás : háborús cselekmények, tűz vagy más katasztrófák következtében megsemmisült, a róla biztonsági okokból készített film természetszerűen helyettesíti, pótolja azt, a helyébe lép. Az utolsó eset (d) valójában kiegészítő mikrofilmezés — ott is tárgyaltuk részletesen —' az eredeti itt megvan, csak nincs az országban, ezért pótolja azt a film. A helyettesítő mikrofilmnek az az esete (&), illetve formája váltotta ki nemzetközi téren a legnagyobb vitákat, amikor az eredetit bezúzzák, tehát azt egyedül a mikrofilm tartja fenn. Bár az általános bevezetésnél érintettük ezt a kérdést, itt részletesen meg kell vizsgálnunk annál inkább, mert jövendőbeli alakulása az anyagbegyűjtés és selejtezés területein döntő hatású lehet. 59 Az 1950. évi párizsi nemzetközi levéltáros kongresszus előkészítésére kiküldött kérdőíveken egyebek mellett arra is kellett felelni, hogy alkalmazzák-e a mikrofilmet az eredeti helyettesítésére, semmisítenek-e meg anyagot annak filmrevétele után. 76 ország közül 29 válaszolt, de egyetlen felelet sem volt kifejezetten pozitív. A mikrofilm bizonyító erejének törvény előtti elismerésére vonatkozólag is meglehetősen bizonytalan válaszok érkeztek, látszott belőlük, hogy a probléma teljesen új. Az egyik ország szerint a mikrofilm kérdése ilyen viszonylatban még egyáltalán fel sem merült, egy másik országban, bár nincs rá törvény, mégis elismerik a mikrofilm autenticitását. A legtöbb felelet szerint ezt a kérdést is az általános törvényes rendelkezések szabályozzák, de e rendelkezések konkrét felsorolása minden esetben hiányzott. A filmezésnek ez a formája tehát 1950-ig alig volt gyakorlatban. 60 Arra már rámutattunk, hogy Amerika volt az első, amely a kérdést 1951-ben törvényhozási úton rendezte. De e törvény szerint is csak az a film fogadható el jogbizonyító értékűnek, melynek hitelességét megfelelően bizonyítani, azaz előállításának hitelességét magából a filmből ellenőrizni lehet. 61 Ez a törvény máig egyedülálló, a kérdés azonban Európában is állandóan napirenden van, megvitatása tart. Érthető, hiszen a mikrofilm tömegalkalmazásával a levéltárak két legégetőbb kérdését : a helyhiányt és a selejtezést lehetne megoldani. A világszerte katasztrofális férőhelyhiány egyszerre megszűnne, vagy legalább is jelentékenyen enyhülne, ha modern aktatömegeket mikrofilmen lehetne őrizni, ami az eredeti férőhelyének legfeljebb egyhuszad részét igényelné, ugyanígy a mikrofilm a selejtezés kielégítő megoldására is expedienst jelentene. Jelenleg azonban mindennek útjába állanak még bizonyos objektív nehézségek, melyekkel közelebbről meg kell ismerkednünk. Egyesekre az I. fejezetben már rámutattunk, így a film tartósságának bizonytalanságára és a filmezés ma még magas költségeire. Már pedig az anyagbegyűjtésnél és a selejtezésnél a filmezéssel tömegmunkát kellene végezni, amire nehezen vagy egyáltalán nem lehetne fedezetet találni, olyan nagy pénzre volna szükség. De nem ezek a kardinális nehézségek, hanem az a már szintén érintett probléma: vájjon a film helyettesítheti-e az eredetit? Más 69 Bélay már 1946-ban így ír : ,,A jövő levéltára olyan lesz Európában is, amilyenné az amerikaiak ma szemmelláthatólag fejlődnek. A padlótól a mennyezetig tornyosuló, áttekinthetetlen, poros papirostömeg helyét néhány polcon elférő, gondos katalógussal használhatóvá tett filmtekercsek foglalják el. ... A kutatónak elegendő, ha a filmeket olvashatja." {Levt. Közi. 1946. 26.). Bár a haladás lassú, mégis „levéltárak filmen" már sok országban vannak. 60 Archívum 1951. 81. 61 L. a 24. jegyzetet.
