Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - FOLYÓIRATSZEMLE - Sérközi Zoltán–Vörös Károly: Archivalische Zeitschrift, Bd. 53–54. (1957–1958) / 184–185. o.

Folyóiratszemle 185 készült szép fényképek és alaprajzok. Felületes áttekintésre is megállapítható, hogy az épületek fő jellemzője raktárak és adminisztrációs helyiségek általában következetesen végrehajtott elkülönítése, a beton és üveg nyújtotta lehetőségek teljes kihasználása és ennek megfelelően mind külső, mind ehhez alkalmazkodó belső kiképzésükben a modern formaalkotás. A raktárak általában nem érintkeznek a külvilággal, kondicionált levegőjük van, modern tűzvédelmi berendezésekkel. A másik témakör az 1957-ben Koblenzben tartott 35. német levéltáros nap referátumaira épül és a modern ügyirattermelés által felvetett levéltári problémákkal foglalkozik. W. ROHR, G. W. SANTE, H. MEINERT, F. ZIMMERMANN referátumait a Levéltári Hiradó 1958. évfolyamában kétízben is igen részletesen ismertettük, ezért itt csak azt tartjuk hangsúlyozandónak, hogy a legújabb-kori irattermelés problémáiról és a nagy mennyiségben felgyülemlett iratanyag levéltári megőrzésének és raktározásának nehézségeiről, továbbá a levéltári érték és értékhatár (a mi szóhasználatunk szerint levéltári minimum) meghatározásáról adnak értékes megállapításokat. G. WINTER Schellenberg, „Modern Archives" című művéről írott ismertetése tulajdonképpen már a levéltártani tanulmányok csoportjába vezet át, de arra, hogy az irattári problémák e vonatkozásban is milyen nagy hatást gyakoroltak a német levéltárosokra az a körülmény is jellemző, hogy WINTER a német és az erősen irattári beállítottságú amerikai levéltárügy egyező vonásait hangsúlyozza. H. O. MEISNER az általános levéltári irattan és a levéltártudomány kérdései körül forgó cikke újszerű megvilágításban tárgyalja az oklevéltan és az irattan alapvető kérdéseit, eközben erősen polemizálva a marburgi levéltáros iskola felfogásával. A kötetek többi tanulmányai diplomatikai, pecséttani, hivataltörténeti részlet problémákat fejtegetnek, egyikük pedig a XIX. századi tengerentúli kereskedelmi és gyarmatosítási törekvések illusztrálásához Hanza iratokat ismertet. Mindezen cikkek közül kiemelkedik K. DÜLFER terjedelmes tanulmánya: „Oklevelek, ügyiratok és irományok a közép-és újkorban." Szerző megkísérli a funkcionális szemléletű újkori oklevél-és irattan irattípusainak genezisét kinyomozni, és e típusokat az eddig jóformán csakis jogi, vagy formai kategóriákkal dolgozó diplomatikára alkalmazni. Szerző ezen újszerű módszere rendkívül tanulságos eredményekre vezet, s az a benyomásunk, hogy ezek hatással lehetnek a középkor diplomatikájának egy elevenebb, életközelebb, szemléletére. W-H. STRUCK a magdeburgi dóm-prépostság levéltáráról és adminisztrációjáról (1488—1553) ad komoly levéltártörténeti áttekintést. A könyvismertetések rovata zömmel levéltári műveket vesz sorra. A német levéltári munkák régi városi, kolostori iratokkal foglalkoznak, esetleg egész levéltárak, vagy levéltári leltárak bemutatását eszközlik. Feltűnő, hogy milyen erős a középkor iránt megnyilvánuló érdeklődés. A külföldi irodalomból a rovat mindössze egy-két francia, olasz és cseh könyvet tárgyal. A folyóiratok ismertetése két részben történik. A hazai folyóiratok után ABC rendben a külföldi folyóiratokat is részletesen elemzik. Magyar vonatkozásban a Levéltári Közlemények 27. kötetét, a Levéltári Hiiadó 6. évf. 2—3. és 7. évf. 1 — 2. számát, az Országos Levéltár 200 éves fennállása alkalmával kibocsátott, külön kiadású, ünnepi Levéltári Híradót és a Történeti Statisztikai Közlemények 1957. 1. számát méltatják elismerő hangnemben. Van a folyóiratnak „Hirek" rovata is, mely elhunyt, tekintélyes munkásságot felmutató levéltárosok életrajzát és tevékenységét ismerteti, köztük külföldiekét is. Végül a számokat az újabban megjelent levéltári munkák bibliográfiája zárja le, mely a könyvismertetésekhez hasonlóan kiterjed a volt német nyelvterület s nyelvszigetek egészére. (A Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság mellett megtalálható tehát Ausztria, Svájc, a volt keleti német területek, a Baltikum, stb. irodalma is.) A folyóirat e két évfolyama változatlanul szakmailag magas színvonalú, erősen elméleti jellegű, a messzi múltba tekintő és a Német Szövetségi Köztársaság politikai viszonyainak megfelelően egyházias érdeklődésű. Profilját tekintve közel áll a „Levéltári Közlemények" régi számaihoz. Aránylag keveset (s ezt is részben a Német Demokratikus Köztársaság levéltárosainak jóvoltából) foglalkozik azokkal az újszerű feladatokkal, (gazdasági levéltári problémák, a selejtezés és leltározás kérdései, az irattájak és a levéltárak kapcsolata, stb.) amelyeknek a népi demokráciák levéltáiosai a felszabadulást követőleg idejük jórészét szentelték. Sárközi Zoltán— Vörös Károly