Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - Ila Bálint: A mikrofilm a levéltárban / 16–51. o.

IIa Bálint: A mikrofilm a levéltárban 17 sági célból készült filmek túlnyomó részben meg is maradtak, hiszen elhelyezésük és őrzésük sokkal egyszerűbb s könnyebb volt, mint az eredetieké. A gyakorlat is igazolta tehát a filmezés nagy anyagvédő értékét és ennek hatása alatt sok európai országban indult meg az anyagmentő mikrofilmezés s állandóan fokozódó lendülettel folyik. Míg a védelem kapcsán a levéltári filmezés biztonságot nyújtó szerepe fejlődött ki, addig a dokumentáció a másik oldalról, a tudományos munka és az ahhoz szükséges forrásanyag kimutatása, megszerzése és rendelkezésre bocsátása vonalán kölcsönzött a mikrofilmnek különleges fontosságot. Elég talán, ha e tekintetben rámutatunk arra a történettudományos kutatás területén világszerte megfigyelhető irányzatra, mely új problémák felvetésével, a forrásbázis kiszélesítésével és ebből kö vetkezőleg a levéltárakban őrzött iratok teljesebb felkutatásával és felhasználásával igyekszik a tudományt előre vinni, eredményeit használhatóbbakká és egyetemesebbekké tenni. Igen ám! Csakhogy a történelmi források, még egy kisebb terület, régió vagy falu történetének adatait tartalmazó iratok sem egy helyen, egy levéltárban őriztetnek, hanem szétszórtan nemzeti és külföldi levéltárakban. Éppen ezért a felkutatás és az összegyűjtés egyes kutatók által nem is mindig végezhető el, szükség van tehát a dokumentáció kiépítésére, dokumentációval foglalkozó szervek és intézmények létrehozására. Mivel azonban a levéltári források rendszerint esak egyetlen eredeti példányban maradtak meg, azoknak a dokumentáció útján történő gyűjtése és terjesztése csak sokszorosítással lehetséges, így történt ez korábban is, kezdetben kézírásos, majd gépírásos sokszorosítás útján. A technika fejlődése új eszközt, a mikrofilmet adta a dokumentáció munkásai kezébe, amely a dokumentumok sokszorosítására, az eredetit hűen ábrázoló másodpéldányok készítésére és a dokumentációval szemben támasztott követelmények kielégítésére egyedül alkalmas. Mikrofilm nélkül dokumentáció el sem képzelhető.

4 A levéltári anyagnak fényképezés útján történő dokumentálása a levéltári dokumentációnak egy része, melyet mikro dokumentációnak nevezhetünk azért, mert mikrofilmmel dolgozik, az anyagot mikrofilmen gyűjti és közvetíti.

5 A mikrofilm levéltári alkalmazásának ez a két aspektusa : a biztonsági és dokumentációs célú filmezés ma már világszerte elismert és az egy évtizeddel korábban itt-ott még megnyilvánuló „súlyos aggodalmak"

6 eltűntek, nincs többé levéltári szakember, aki a mikrofilmet a levéltárak munkájából ki akarná küszöbölni. 1950-ben, a Párizsban tartott első nemzetközi levéltáros konferenciának egyik napirendi pontja volt a levéltári mikrofilmezés megvitatása,

7 az Unesco pedig külön nemzetközi értekezletet hívott össze e tárgyban.

8 A vita kapcsán mindkét nemzetközi tárgyaláson pozitív álláspont alakult ki és ha az egyes országok képviselői a levéltári mikrofilmezés sok nehézségére és vele kapcsolatban sok ismeretlen tényezőre mutattak is rá, mindannyian egyformán hangoztatták a mikrofilm használatának fontosságát. Francois francia levéltárnok, aki 1941 óta, amikor a film a francia Nemzeti Levéltárba bevonult, ott a filmező munkát irányítja, felszólalásában a filmezést fiatal, valójában gyermekkorát élő mód4 A dokumentáció fogalmát, helyes értelmezését és levéltári vonatkozásait Meinert német levéltári igazgató fejti ki világosan „Probleme der Massenverfilmung, a) Archive und Dokumentation" című referátumában, melyet a Landshut-i német levéltári napon 1950 szeptemberében tartott {Archivar Jg. 4. 27, 28, 31—33.). Rámutat arra a legszélesebb körökben uralkodó hamis felfogásra, amely szerint a dokumentáció általában egyenlő a mikrokópiával, a dokumentumok mikrofilmen történő gyűjtésével. Ennek következtében a dokumentáció, illet ve saját problémái még a dokumentációval foglalkozó dolgozóknál, a dokumentalistáknál is nem egyszer háttérbe szorulnak a fényképezés technikájának előtérbe helyezése mellett. Persze fontos a mikrokópia, de a levéltárnoknak nem szabad abba a hibába esni, hogy közben szem elől tévessze a dokumentáció levéltári » jelentőségét és funkcióját. 5 Raabe-Janiak : Einführung in die Mikrofilmtechnik (Koblenz, 1955.). A füzet 9—17. lapjain jó összefoglalás olvasható a dokumentáció lényegéről és feladatairól. Ugyanitt a fontosabb irodalom. A mikrodokumentációról a 70. s köv. lapokon szól. 6 Pl. Brenneke : Archivkunde. Leipzig 1953. 242. 7 A referátumot Lester K. Born, a Washington-i Kongresszusi Könyvtár mikrofilmező szolgálatának vezetője tartotta. Mind az előadásnak, mind a hozzászólásoknak anyaga „Les archives dans leurs rapports avec la Microphotographie" címen megjelent az Archívumban (Revue Internationale des Archives, Paris), 1951. 75—101. 8 Enquéte de l'Unesco sur l'emploi du microfilm. Unesco 1952. 43. (Paris). Angol címe : Unesco survey of microfilm use. 2 Levéltári Közlemények, XXX.