Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - IRODALOM - Borsa Iván: Karl E. Demandt: Regesten der Grafen von Katzenelnbogen 1060–1486. I–IV. Bd. (Veröffentlichungen der Historischen Kommission für Nassau XI.) Wiesbaden, 1953., 1954., 1956., 1957. / 176–179. o.

176 Irodalom káptalan 1269-es oklevele {539.1 i Dl. 40 084. V. István 1270. július 19-i oklevele (560.) : DL 99 854. V. István 1270. október 10-i oklevele (565.) : Dl. 40 087. V. István 1270. október 12-i oklevele (566.) : Dl. 40 088. V. István 1270. december 10-i oklevele (570.) : Dl. 104 888. Még csak azt szeretném megjegyezni, hogy ezt a mintaszerű és a magyar történettudomány számára is hézagpótló kiadványt rendkívül pontos személy- és helynévmutató s a fogalmakat világosan kianalizáló tárgymutató teszi még használhatóbbá. A magyarországi levéltári és könyvtári kutatások elől az akadályok elhárultak, az oklevéltár készülő második kötetének munkatársai már hosszabb időn át dolgozhattak könyvtárainkban és levéltárainkban. így minden remény megvan arra, hogy a sorozat további köteteiből kiküszöbölhetők lesznek azok a kisebb s nem is a szerkesztő rovására írható hibák, amelyeket fentebb, az I. kötetnél szóvá kellett tennem. Komjáthy Miklós KARL E. DEMANDT REGESTEN DER GRAFEN VON KATZENELNBOGEN 1060-1486 I-IV. Bd. Wiesbaden, 1953, 1954, 1956, 1957. 2933 p., 1 t. [Veröffentlichungen der Historischen Kommission für Nassau XI.] A Német Szövetségi Köztársaságban megjelent középkori forráspublikációk között kiemelkedőnek tekintik D. négy kötetes regesztakiadását. A mű megérdemli a kapott elismerést. Gazdag forrásanyagot bocsát a kutatók rendelkezésére színvonalas regesztákban. Ami a munkával kapcsolatban újszerűségénél fogva leginkább említésre méltó, ez a publikált forrásanyag összegyűjtésének szempontja. E nagy regesztapublikációjának témaválasztását, a publikált anyag össze válogatásának elveit D. a 31. Deutscher Archivtag és a német történészek 77. nagygyűlése alkalmával Nürnbergben 1952. augusztus 9-én tartott előadásában fejtette ki és indokolta, amely a Blätter für deutsche Landesgeschichte 90. évfolyamában látott napvilágot.* D. ebben az előadásában csupán a későközépkori forráskiadás publikációs alapjaival (Publikationsgrundlagen), a témaválasztással és más kiadványcsoportoktól való elhatárolás kérdésével foglalkozik, s nem tekinti feladatának a publikálási formáknak (teljes szövegű, regesztában való közlés, leltárak) és a közlés módszereinek (pl. regesztázási eljárás) vizsgálatát. Késői középkor alatt a XIV. század közepétől a XVI. század közepéig terjedő két évszázadot érti. E korszaknak véleménye szerint mások a forráspublikálási problémái, mint az ezt megelőző századoké, amit a fennmaradt levéltári anyag lényegesen nagyobb mennyisége indokol. A publikálandó anyag körének kiválasztásához legmegfelelőbb megoldás megtalálása érdekében az eddigi forráspublikációkat kategóriákba sorolja és kritikában részesíti azokat. Első kategóriájába tartoznak az egy tájra, egy városra vonatkozó levéltári anyagot publikáló oklevéltárak, amilyen a Frankfurter Urkundenbuch, amely célul tűzte ki a Frankfurti a vonatkozó teljes középkori levéltári anyag közzétételét. Éppen az átvizsgálandó anyag hatalmas méretei miatt ilyen munkát a késői középkorban szerinte elvégezni, befejezni nem lehet, azonkívül a területhatárok gyakori változásai mind a vizsgált korszakban, mind pedig a későbbi századokban szintén megoldhatatlan problémák elé állítják a feladatra vállalkozókat. Második kategóriába azokat a műveket sorolja, amelyek egyes dinasztiákra, nemzetségekre vonatkozó levéltári anyagot gyűjtik, mint a Hanauer Urkundenbuch, míg a harmadik kategóriába az egyházi és világi testületekre vonatkozó anyagot publikáló oklevéltárakat sorolja, amilyen a Regesten der Mainzer Erzbischöfe c. kiadvány. Ez utóbbiakra éppen úgy állanak az átnézendő hatalmas okleveles anyag okozta problémák, amelyek lehetetlenné teszik e munkák befejezését. (Az említett munkák az 1340, 1400., ill. 1374. évnél félbemaradtak.) E forrásközlési mód hátrányának tekinti azt is, hogy ezek az oklevéltárak kizsákmányolják a legkülönbözőbb levéltárakat azzal, hogy anyagukból töredékeket publikálnak, s ennek könnyen az lehet a következménye, hogy az ilyen kizsákmányolt levéltár lefölözött anyagának publikálására azután nem akad majd vállalkozó. E nézetének részletes bizonyítása után arra a konklúzióra jut, hogy a késoközépkori forrásanyag publikációjának * Kari E. Demandt: Zum Problem spätmittelalterlicher Quelleneditionen. Blätter für deutsche Landesgeschichte. Neue Folge des Korrespondenzfolättes des Gesamtvereins der deutschen Geschichts- und Altertumsvereine 90. Jahrgang, 1953. 17—29. p.