Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - IRODALOM - Szűcs László: Hajdu Tibor: Tanácsok Magyarországon 1918–1919-ben. Bp., 1958. / 153–155. o.

154 Irodalom ben minden más tanácsköztársasági feldolgozással, —- de tanulmányának egész problematikáját a rohamosan aktivizálódó tömegek mozgalma alapján igyekezett feltárni. Levéltárosi szakfolyóiratba írván ezeket a sorokat, talán nem tűnik a dokumentumok iránti elfogultságnak az az állítás, hogy a történelmi materializmus módszerének helyes alkalmazása mellett éppen a levéltári dokumentumok nagy tömegű felhasználásával érte el Hajdú Tibor ezt az elismerésre méltó eredményt. S ezt könyve harmadik fő erényének tekinthetjük. A gazdag, új adatokban bővelkedő dokumentációs anyag bátor felhasználásán belül külön érdeme, hogy szinte elsőként nyúlt a központi levéltárakban levő iratanyagot sok tekintetben lényeges kiegészítő vidéki levéltárak anyagához. Ezek megállapításával látszólag ellentmondóan, mégis azt kell mondanunk, hogy bizonyos fokig nehézkessé, nehezen olvashatóvá teszi a források gyakori idézése a tanulmányt. Nem lett volna szabad megelégednie a szerzőnek — az esetek többségében — az adatok egyszerű feltárásával, rögzítésével, hanem — mint ezt néhány esetben meg is tette — a dokumentált tények közötti összefüggések,' az esetleges törvényszerűségek megállapítására, feltárására kellett volna jobban törekednie. A dokumentumok hasznosítása terén elkövetett látszólag szerkesztési hiba mögött tehát módszerbeli kérdés húzódik meg. Ilyen módon a kötet egyik fő erénye, egyben a feldolgozás leghatározottabban kifogásolható hibájának is forrásává vált. Maga a tanulmány négy fő részre oszlik. Az első fejezet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására alakult első magyarországi tanácsok létrejöttével, sorsával, a polgári demokratikus forradalom előkészítésében játszott szerepük megvilágításával foglalkozik. Nem kis sajnálkozással kell megállapítanunk, hogy—talán éppen a dokumentációs anyag rendkívül hiányos volta miatt — ez a fejezet a legkevésbé sikerüU része a kötetnek. Lényegesen jobban sikerült s több újat mond az olvasónak a második fejezet, amely a már legálisan alakult nemzeti tanácsok, nóptanácsok és munkástanácsok keretei között megnyilvánuló, rohamosan kibontakozó forradalmi tömegmozgalomról ad képet meglehetősen gazdag forrásanyag alapján. Különösen szépen kidolgozott a kettőshatalom kialakulását ismertető rész, annak ellenére, hogy a Nemzeti Tanács és a helyi nemzeti tanácsok iratanyaga alapján—véleményünk szerint—még határozottabb képet lehetett volna rajzolni a népi szervek hatáskörének, tevékenységének erősödéséről. Ennek keretében bővebben foglalkozhatott volna a szerző az egyes helyi (Makó, Székesfehérvár, Balasagyarmat, Tolna megye) tanácshatalmak létrejöttével s tevékenységükkel. — A harmadik fejezet eleje kiválóan mutatja be azt a fordulatot, amelyet a K. M. P. megalakulása hozott a tanácsok, a nép hatalmáért folyó harcban. A fejezet további része pedig az ilyen módon kialakult szilárd bázison létrejött különböző munkás, katona és falusi tanácsok tevékenységét, harcát ismerteti. Csak a forrásanyag hiányával menthető viszont az a körülmény, hogy a fejezet keretében, majd a következőkben is viszonylag csak röviden foglalkozik a szerző a tanácsok hálózatának legújszerűbb, legforradalmibb, legszocialistább típusát képező üzemi munkástanácsok problémájával. Végül, még ugyancsak a harmadik fejezeten belül tárgyalja a tanácsrendszer győzelmét is. — A negyedik fejezet a hatalom minden téren való átvételét, a régi államapparátus szétzúzását, — az új államapparátus : a tanácsrendszer kiépítését ismerteti. A különböző szintű tanácsszervek munkájának alapos rajza után valamennyi korábbi tanulmánynál hitelesebb, reálisabb módon felvázolja a Tanácsköztársaság bukását előmozdító tényezőket. Végül az ellenforradalom hatalomra jutásának és a tanácsrendszer felszámolásának ismertetésével fejeződik be a kötet. Lényegében tehát jóformán teljes képet kapunk az 1918—1919-ben Magyarországon működött különböző tanácsokról. Mégis, bizonyos hiányérzetünk is marad. Elsősorban a nemzetiségi vidékeken létrejött tanácsok munkájának ismertetését kérhetjük — úgy gondolom, joggal — számon a szerzőtől. Különösen hasznos lett volna, ha a Tanácsköztársaság keretei között is működött nyugat-magyarországi (Sopron, Mosón és Vas megyei) német, illetve a (Vas és Zala megyei) vend nemzetiségi tanácsok, autonóm területek kérdésével is foglalkozik. Helyes lett volna, ha nagyobb teret szentel a tanácsok 'feladatkörében — a korábbi közigazgatási apparátus tevékenységi körével szemben — újat jelentő gazdasági irányító munka megvilágításának. Nem kisebb érdeklődésre talált volna, ha kísérletet tesz a magyarországi tanácsok külföldi — elsősorban a szomszéd államokbeli visszhangjának, hatásának ismertetésére. tJgy gondoljuk továbbá, hogy az ismert történelmi körülmények — ilyen tanulmány keretében csak általánosságok ismétlésére vezető — ismertetése helyett inkább a helyi tanácsok tevékenységének, a hatalom gyakorlásának helyenként eltérő formáinak bemutatására kellett volna jobban törekedni. Ennek megállapítása mellett azonnal le kell ugyan szögeznünk azt is, hogy a Tanácsköztársaság helytörténetírásának jelenlegi állapota mellett Hajdú Tibor könyve így is nagyon sok nóvumot tartalmaz a helytörté-