Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - Bogdán István: A vízjelkutatás problémái : vízjelgyűjtésünk mödszertana / 89–108. o.

A vízjelkutatás problémái 103 Meg kell azonban jegyezni, hogy e vízjelgyűjtemény végleges rendezési elvét és gyakorlatát majd csak a gyűjtés eredményeként rendelkezésünkre álló összes papíradatok ismeretében lehet megállapítani, mivel az összes adatokra vonatkozó tapasztalataink még szükségképpen hiányzanak, sem azokat, sem a belőlük és általuk megállapítható újabb törvényszerűségeket pontosan még nem ismerjük, nem is ismerhetjük. Az osztályozás végső alapelve mindenképpen az együvé tartozók együtt tartása marad, természetesen figyelembe véve a tárgy és a rendezési szempont kettősségét, illetve az utóbbi sokaságát, mely az azonosságok meghatározásánál, s így kiválasztásánál döntő szerepet játszik. Végső fokon a kérdés az, hogy mi legyen a főszempont : a technika és az anyagjellemzők, vagy pedig a kronológia és az időmeghatározás? VIII. Mivel a feldolgozás menete a Mohács előtti oklevélgyűjtemény mechanikus rendjét követi — említettük, hogy a feldolgozás, főleg az időnyerés céljából így egyszerűbb — egy-egy korszakra vonatkozó teljes gyűjtésünk, s laboratóriumi vizsgálatunk (egyes próbákon kívül) még nem lehet. — Ezért itt csak a probléma felvetésére szorítkozhatunk, anélkül, hogy az elmondottakat tényeken alapuló, teljesség igényű kutatás végeredményeit tükröző példával illusztrálhatnék. E cikk célja a probléma és a megoldás módszerének ismertetése volt, s nem az eredményé. Ez utóbbit szükségképpen csak később lehet megadni. De az eddigi gyűjtés — kb. 12000 oklevél vizsgálat —, s a próbavizsgálat ellenőrizte és helyesnek találta a fentiekben ismertetett (részben a felvételezéssel párhuzamosan kialakított) módszert, sőt egyes pontok részletbővítését — amelyeket most nem említettem — is megkívánta. A szemléltetés kedvéért függelékben közlünk egy vízjelgyűjtemónyi egyedi adatfelvételi lap mintát (az eredeti A/6 alakú pauszpapíron, ceruzával, az átvilágított vízjel rárajzolva), valamint egy, e lap segítségével készített végleges gyűjteményi, illetve kiadványi lap mintát. A mintapéldát technikai okok miatt választottuk. Ismételten megjegyezzük, hogy a két lap csak szemléltető példa, tehát az osztályozás, a leírás nem végleges ( a mintalap az említett 3 kategóriás megoldást szemlélteti), s az adatok egy része — melyet [ ] jelez — szükségszerűen feltevés és nem bizonyosság. Ha sikerül befejeznünk az Országos Levéltár s majd a többi levéltárak Mohács előtti oklevélgyűjteményeinek feldolgozását, kiegészítve azt a kor néhány kódexével, megismertük a hazánkban 1526-ig, majd egészen a XVI. század végéig felhasznált és fennmaradt valamennyi papírfajtát. Ennek jelentőségét a bevezetésben elmondottak után nem kell bővebben magyarázni. Diplomatikánk — ós részben a szomszéd országok diplomatikája is — rendelkezni fog egy, a papiros oklevelek hitelességét a legobjektívabb módon megállapítani, s azt ellenőrizni képes segédlettel; — technikatörténetünk választ fog tudni adni arra a kérdésre : volt-e és hol Magyarországon 1526 előtt papírmalom, s hogy általában és helyenként milyen módszerekkel készítették a papirost; — gazdaságtörténetünk egy fontos kultúrcikk kereskedelmi útját, elterjedését fogja tudni felderíteni. S ha kutatásunkat sikerülni fog a XVII. század végéig kiterjeszteni, akkor az adott terület és kor szempontjából olyan, teljesnek mondható, gyűjteménnyel rendelkezünk, melyet kevés más ország tudományossága tud felmutatni. Módszertani szempontból is jelentős lesz a kataszter azért, mert