Levéltári Közlemények, 29. (1959)

Levéltári Közlemények, 29. (1959) - A Magyar Tanácsköztársaság történeti forrásai a magyar állami levéltárban - A Magyar Tanácsköztársaság történeteinek forrásai aTerületi Állami Levéltárban / 49–168. o.

72 A Magyar Tanácsköztársaság történetének forrásai a területi Állami Levéltárakban bizottságokat hívott életre. Ezek a budapesti központi tanács kijelölte három­három tagból állottak, 1919. júniusáig működtek, és a csekély súlyú ügyek százait szüntették meg. A folyamatban tartott ügyeket a bp. forradalmi törvényszékhez tették át. Működésük á bp. ítélőtábla fegyelmi és büntető peres irataiban, valamint a bp, büntető törvényszék és a bp. államügyészség irataiban kísérhető nyomon. A büntető bíráskodást új típusú proletár bíróságok látták el. A Forra­dalmi Kormányzótanács március 25-én kiadott IV. sz. rendeletével az ellen­forradalmi s a rendeleteiben megjelölt egyéb bűncselekmények elbírálására statáriális jellegű forradalmi törvényszékeket állított fel, ezeknek elnökét, tagjait, vádbiztosát és jegyzőkönyvvezetőjét maga nevezte ki. Ezeknek a tisztségeknek az ellátásához jogi képesítés nem volt szükséges. Idővel a forradalmi törvényszékek a büntető bíróságok helyett a közönséges bűncselek­ményeket is átvették, s ezt a helyzetet a F. K. XLV. sz. rendelete is elismerte (április 8.). A szociáldemokrata vezetés alatt álló Igazságügyi Népbiztosság különböző intézkedéseivel (pl. LVII. F. K. sz. rend.) lényegesen hozzájárult e bíróságok forradalmi jellegének tompításához. Az új, szocialista típusú jog­gyakorlat kialakításában még így is hatalmas munkát végeztek. A bp. főállamügyészség és államügyészség működése csak a letartóztatás! intézetek felügyeletére és saját folyó ügyeinek intézésére szorítkozott. A fővá­ros területén illetékes telekkönyvi hatóságok azonban folytatták munkájukat. 1.—a) A budapesti forradalmi törvényszék iratai megsemmisültek. Muta­tókönyve a vádlottak nevének betűrendjében a bűncselekményt, a főlajstrom­számot ós helyenként az ügy elintézésére vonatkozó adatokat tünteti fel. Egyes személyekre vonatkozó kutatástól eltekintve a kötet átlapozással kutatható. A budapesti forradalmi törvényszék illetékessége ugyan csak a főváros területére terjedt ki; minthogy azonban a május 16-án kiadott XCIV. F. K. sz. rendeletnek a forradalmi törvényszékekről és az országos forradalmi főtör­vényszekről szóló rendelkezései nem léptek életbe, a vidéki forradalmi törvény­székek egyes ügyeket felülvizsgálat céljából a budapestihez terjesztettek fel. így a budapesti forradalmi törvényszéken a politikai és bűnügyi tanácsok mellett fellebbezési tanács is működött. A ránk maradt mutatókönyv — töre­dékes volta mellett is — kivételesen becses forrása a Tanácsköztársaság jog­szolgáltatásának. Módot ad arra is, hogy az irodalomban egyedül ismert egykorú (Szirmay-fóle) statisztikán túlmenően a bíróság négyezret meghaladó ügyforgalmáról részletes képet alkossunk. 4 b) A budapesti bíróságok iratanyagával együtt a budapesti forradalmi törvényszék hisérleti kriminológiai osztályán keletkezett iratok töredéke került a levéltár őrizetébe. A Tanácsköztársaság a XX. század elejének haladó kriminálpolitikai, szociológiai és lélektani törekvéseit ültette át a gyakorlatba. Azok az ügyek, amelyeket a likvidáló bizottságok nem szüntettek meg, a kísérleti krimino­lógiai osztályhoz kerültek. Itt egy szociológus és egy orvos részletes környezet­4 Irodalom : Szirmay István, Adatok a budapesti forradalmi törvényszék műkö­déséről (1919. március 26—június 10.), Proletárjog 1919., 11. sz. 78—80. 1.; Rákos Ferenc, Tanácsmagyarország igazságszolgáltatása, Jogtudományi Közlöny új folyam 5 (1950) 137—143.1.; uo., Állam és alkotmány a Magyar Tanácsköztársaságban (Bp. 1953.) 76—103. 1.; Szabó András, A Magyar Tanácsköztársaság büntetőjogának főbb kérdései (Tanulmányok a Magyar Tanácsköztársaság államáról és jogáról, Bp. 1955.) 115—166. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents