Levéltári Közlemények, 29. (1959)

Levéltári Közlemények, 29. (1959) - Tanulmányok a Magyar Köztársaság történetéhez - Sárközi Zoltán: A (Magyar Közigazgatási Könyvtár és archivum) / 360–367. o.

Sárközi Z.: A „Magyar Közgazdasági Könyvtár és ArcMvum'" 36'í: számára. Az archivum szónak pedig a gazdasági életben kétféle értelmezése^ lehetséges. Az archivumok először is ,,. . . a gazdasági élet fontos mozzanatait ós azoknak nyomtatott nyomait figyelik, gyűjtik az intézetüket illető adatokat, hogy minden pillanatban minden üzleti eshetőségről tájékozódhassanak . . ." így „. . . elsősorban anyaggyűjtő hely az archivum, amely mint ilyen főleg üzleti jelentéseket, prospektusokat, újságkivágásokat, szóval publicistikai anyagot gyűjt, dolgoz fel és aztán rendelkezésére bocsátja a kebelbéli informátiós szolgálatnak . . .". Az ilyen értelemben vett archivum. tulajdonképpen a vállalat publicisztikai dokumentációs központja. Vannak azután tisztán tudományos gazdasági archivumok is, bár kétségtelen, hogy a gyakorlatban nem lehet túlságosan éles határt vonni az. „üzemi" és a „tudományos" archivum között. Az előbbire példának a berlini Disconto Gesellschaft bankarchivumát s a Hamburgi Gyarmati Intézet központi archívumát

6 hozza fel, az utóbbira megemlíti az alig pár év óta Kölnben működő Rajna-Westfáliai Gazdasági Archivum-ot, melyhez hasonló intézmények Zürich és Basel városokban is alakultak. Ezek után — rátérve a tudományos gazdasági archivumok gyűjtőkörének meghatározására — így ír : „Állam és község azt gyűjtik, ami állami vagy községi kezdeményezésből, hatóságainak munkájából eredt. A mi magán eredetű, azt eddig vagy magánúton, vagy csak mellékesen gyűjtötték, vagy elpusztult. Pedig nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy a gazdasági múlt és félig múlt kutatása nemcsak tudományos luxus, hanem gyakorlati fontosságú." A gazdasági archivumok egyelőre körülbelül a 19. századot fogadják el a múlt határvonala gyanánt. A régebbi dokumentumokat úgyis a történeti levéltárak és múzeumok őrzik. A kor polgári viszonyainak megfelelően úgy látja jónak, hogy ,, . . .mindenütt áldásosnak bizonyult meghagyni az archívumokat magánkezekben ós megfelelő közsegélyben részesíteni őket. A közhatalomnak módjában áll magát az archívumot vezető tanácsban vagy elnökségben megfelelően képviseltetni a nélkül, hogy a gyűjtőmunkát befolyásolná ..." Miután — főleg a németországi példák szem előtt tartásával — általánosságban tisztázta a különféle problémákat, ájbtér a hazai tennivalókra s felveti: „Ki volna alkalmas egy nagy magyar központi gazdasági archivum létesítésére ? Mert, hogy Magyarországon csak centrális archívumról lehet beszólni, ahhoz kétség nem fér. A legtöbb magyar vállalat a fővárosban székel ós a főváros egyszersmind a legnagyobb ipari centrum is. Az archívumhoz megkívánt tudományos apparátus egyelőre csak Budapesten van meg." Űgy látja, hogy az új intézmény létrehozásában a kezdeményező szerep a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarára vár. Elsősorban a szakminisztériumtól kérne segítséget. „A kereskedelemügyi ministórium támogatását indokolttá teszi az a körülmény, hogy egy jó gazdaságpolitikai archivum (a baseli mintára) felette megkönnyítené a ministérium gazdaságpolitikai törvényelőkészítő munkásságát." A. Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának többrendbeli, máris meglevő és fejleszthető tárgyi alapja van a feladat megoldásához. így van értékes irattára, amelyet irodaigazgatójának, Liebstein Zsigmondnak gondossága folytán kezdettől fogva és selejtezés nélkül megőriztek. Van azután * Az említett gyűjteményes kiadványban írt másik cikkében — melynek címe : A kiéli Staatswi3sensch.aftlich.es Institut — ismerteti az intézet „Világgazdasági Levéltár" elnevezésű folyóiratát is (93—103. 1.).