Levéltári Közlemények, 29. (1959)

Levéltári Közlemények, 29. (1959) - Tanulmányok a Magyar Köztársaság történetéhez - Oltvai Ferenc: A Szocializált birtokok Csongrád megyében (1919. Ápr. -Aug.) / 334–359. o.

356 Oltvai Ferenc számadásaikat és felvilágosítást adtak. Jórészük az uradalom régi alkalmazottja volt. Adataink nem elégségesek ahhoz, hogy a birtok irányítóinak szereplését meg tudjuk ítélni. Ameddig a proletárdiktatúra kezében volt a hatalom, amellett nyilatkoztak, legalábbis nincs adatunk arról, hogy tudatosan ártottak volna. Legvalószínűbb az, hogy politikai tekintetben közömbös beállítottságúak voltak. A lebonyolító bizottság előtt három gazdabiztos nem jelent meg, ezek Haász Attila, Weisz Kálmán és Engländer Lajos voltak.

94 Kommunisták voltak, akiknek nem volt tanácsos a földbirtokos osztály igényeit szem előtt tartó bizottság előtt megjelenni. A féktelen gyűlölet, amellyel az ellenforradalmi szerv a szocializálást tekintette, elsősorban nekik nem kegyelmezett volna. Hiszen az volt az alapelv, hogy a Tanácsköztársaságot nem ismerték el törvényes államhatalomnak s a cselekményeket a magántulajdonon alapuló jogrendszer szempontjából ítélték meg. A lebonyolító bizottság tárgyalásain a proletárdiktatúra időszaka alatt a nép érdekében tett szolgálatokat büntetendő cselekménynek tartották. Adataink vannak rá, hogy ezek a kommunista gazdabiztosok adtak ki termelvónyeket ós jószágokat a Vörös Hadsereg ellátására. Az ő szemükben a szocializált gazdaság ezt a célt is szolgálta. 133 nap arasznyi idő, hiszen nemcsak nagyobb művek alkotására kevés, de még maradandóbb szervezet létrehozására is hosszabb időre és kedvezőbb körülményekre lett volna szükség. A Magyar Tanácsköztársaság rövid fennállása és a különleges nehéz körülmények ilyen szervezet megszilárdítását lehetetlenné tették. Az első kísérlet a szocializált állami gazdálkodás létrehozására az adott körülmények között Csongrád megyében mélyrehatóbb sikereket nem érhetett el. Magának a nagyüzemi társadalmasított termelési szervezetnek azonban lerakták az alapjait. A szervezet kiépítésére, irányítátervezésre, leltározásra, ellenőrzésre és pénzellátásra vonatkozó alapvető intézkedések helyesek voltak és ezekre tisztelettel tekintünk. A lenini tanítások megfelelő alkalmazása a proletárdiktatúra hathatósabb védelmét azzal segítette volna, ha a nagybirtok kisebb részét szocializálják, a városok ellátása érdekében, de nagyobb részét átadják a parasztságnak. Ezzel a parasztság szilárd szövetségesévé vált volna a munkásosztálynak ós ez hatással lett volna a szomszédos országok parasztságára és a támadó országok katonáira is.

95 A földosztás megtagadása azzal a következménnyel is járt, hogy sem a kommunista pártnak, sem az egyesült pártnak nem volt szilárd bázisa falun. Nem támogathatta a parasztság az érdekeivel ellentétes politikát, nem támogatta a szocializált birtokot sem, sőt, ahol módja volt, mint megyénkben is, szervezetei (elsősorban a munkástanácsok intézőbizottságai) a birtok szóthúzására, készletei, termelőeszközei elvitelére törekedtek. Nem fájt nekik az államosított gazdaság szervezetlensége és erőtlensége, sőt azt elő is segítették. Igáz, nehéz helyzetben volt a Tanácsköztársaság, termény és felszerelés kellett, amit már csak jórészben rekvirálással lehetett megszerezni, de ha a föld a parasztság kezében lett volna, azt is könnyebben elviseli. 94 Haász Attilára vonatkozóan 41/1921. sz., Weisz Kálmánra -93/1921. sz. Engländer Lajos neve nem. szerepel a lebonyolító bizottság előtt megjelentek között. Lásd: SzKLB jkv. 1919. X. 30—

XI. 3. 44. 1. 59. Ladvánszky István is eltávozott Békéscsabára 57/1921. sz. 96 A Magyarországi munkásmozgalom 1917—1919. i. m. 77—79. 1.