Levéltári Közlemények, 29. (1959)

Levéltári Közlemények, 29. (1959) - Tanulmányok a Magyar Köztársaság történetéhez - Oltvai Ferenc: A Szocializált birtokok Csongrád megyében (1919. Ápr. -Aug.) / 334–359. o.

•352 Oltvai Ferenc A szocializált birtok tömörkényi majorjában 57 szegődményes dolgozott. Itt van az 5185 holdas birtok központja, a műhelyek, a malom, magtárak, itt a legnagyobb az állatlétszám. A főgépész 750 K-t kapott a korábbi 600 K-vai szemben, a 3 gépkezelő 350—350 K-t kapott, megelőzően 100—120 K-t. 11 kocsis és 22 béres fejenként 250 K-t kapott, előbb 75 K volt a készpénz illetményük. Ugyanezt kapták a kanászok és gulyások. A természetbeniek is emelkedést jelentettek. Ebben a gazdaságban minden szegődményes egyformán 8 q búzát, 3 q árpát és 3 kh. 400 D-öl földet kapott a.tanácshatalom időszaka alatt. Korábban különbséget tettek a gépészek, az uradalmi iparosok -és a nagy többség, a kocsisok, béresek, gulyások, csőszök járandóságai között. Korábban 410 kg rozsot és 140 kg tengerit is kaptak, a tanácskormány ideje alatt ezek nem szerepeltek természetbeniek között. Ezzel szemben 1 kh. földdel többet kaptak. Ebben a gazdaságban a proletárdiktatúra alatt az illetményföld fejenként 3 kh. 400 n-öl volt. Itt is megkapták a 25 kg szalonnát, 14 kg sót, 12,5 kg főzeléket és a gépészek 7 kg petróleumot. Az 57 szegődményes 158 029 K értékű jövedelemre tett szert. Ha nincs proletárdiktatúra, ez az érték 115 443 K-ra esik. A szocializált időszak alatt a többletjövedelem 764 K fejenkénti átlagnak felel meg. A gazdaság újmajori körzetében 28 szegődményes van. Kizárólag béresek, kocsisok, kanászok és juhászok, csőszök. A proletárdiktatúra alatt kivétel nélkül 1000 K fizetést kaptak. Korábban 300 K-t. Végeredményben a proletárdiktatúra alatt kapott juttatás 116 896 K-nak felelt meg, a korábbi 64 011 K-val szemben, ami 52 885 K többletjövedelemnek felel meg. Ebben a majorban a fejenkénti többletjövedelem 1888 K-t tett ki. A 3 üzemegységben a proletárdiktatúra időszaka alatt a 134 szegődményesnek .384 313 K értékű jövedelmet juttattak a korábbi 214 609 K-nak megfelelő értékkel szemben, ami 169 704 K többletnek felel meg. Ezek az adatok is azt bizonyítják, hogy korábban senki sem tett annyit az uradalmi cselédségért, szegődményesekért, mint a proletárdiktatúra.

81 A 3 majorból álló gazdaságban üzemegységenként különbözőképp béreztek. Különbség van ugyanazon beosztású szegődményes között is, különbség mutatkozik a proletárdiktatúra alatt juttatott többletjövedelem fejenkénti átlaga között is. Ezeket a különbségeket az egyes gazdaságok viszonyai indokolták, vagy az illetményföldek minősége. Egy-egy uradalmon belül igazságos bérezést állapítanak meg, emelték a korábban jóval kevesebbet kapott kocsisok, béresek, gulyások, bojtárok béreit, kevesebbet emeltek az addig viszonylag jobban díjazott műszaki személyzet illetményein. A szocializálás idejéből nem rendelkezünk napszámbérekre vonatkozó adatokkal, csak az tűnik ki, hogy a kifizetés nyilvánosan történt. A gazdabiztos olvasta a jegyzéket, az írnok vagy pénztáros fizetett. A kimutatásokat Rákos Béla főintéző és Balázs István járási felügyelő utalványozási záradékkal látta el.

82 A magas napszámbéreket a gazdabiztosok nem nézték jó szemmel. Előttük a bérezés egyben a munkafegyelem fenntartásának eszköze is volt. Ezt a felfogásukat korábbról hozták magukkal. A munkások viszont még nem mindenütt értették meg, hogy kinek dolgoznak. A leszámolás alkalmával arra a kérdésre, mi volt az oka annak, hogy a szocializálás tartama alatt kifizetett munkabérek nem voltak arányban a teljesített munkával és a birtok hozamával — az egyik gazdatiszt azt válaszolta, hogy az okot nagy részben a magas munkabérekben látja, továbbá, mert nem tudott fegyelmet tartani. Szerinte, a munkások a szokottnál kevesebbet dolgoztak és nem használták ki a munkaidőt úgy, ahogy azt kellett volna.

83 A régi gazdabiztos a múlt hajcsárrendszerében gondolkodott. 6. A községi direktóriumok és a szocializált birtokok A környező községek nincstelenjei számára a Pallavicini-birtok még a háború végén is jelentős készleteivel az egyetlen forrást jelentette, ahonnan 81 SzKLB 2/1920. sz. 82 Uo. jkv. 1919. X. 21. 27. 1. 83 Uo. 26. 1.