Levéltári Közlemények, 29. (1959)

Levéltári Közlemények, 29. (1959) - Tanulmányok a Magyar Köztársaság történetéhez - Jenei Károly: Pénzintézetek és a hitelszervezetek a Tanácsköztársaság alatt / 313–333. o.

316 Jenéi Károly A bankok ellenőrzése és az Osztrák-Magyar Bank köztulajdonba vétele egymagában is nagy jelentőségű lépés volt a bankszervezet megrendszabályozására. A Tanácsköztársaság ezáltal megakadályozta azt, hogy a burzsoázia tetszés szerinti pénzmennyiséggel rendelkezzen.

19 Másrészt szétszakította azt a szoros kapcsolatot, mely a bankok és vállalatok között fennállt. De nem kevésbé fontos eredmény volt az is, hogy a munkásság munkabérének és az állami szükségleteknek a fedezése biztosítva volt. Nem zavarta meg pénzhiány a termelés folytonosságát.

20 Puszta ellenőrzéssel a bankkérdést megoldani nem lehetett volna. Az első rendelkezést ezért csakhamar követték további lépések, melyek a bankok tényleges szocializálását és a hitelszervezet átalakítását voltak hivatva bevezetni. A legalapvetőbb a Forradalmi Kormányzótanács 1919. március 26-án kelt XII. sz. rendelete volt,

21 mely a takarékbetétek és folyószámla követelések kérdését szabályozta. A Tanácsköztársaság nyolcmilliárd névértékű betétet zárolt.

22 A betétek tulajdonosai között sokan voltak kisemberek, akik becsületes munkával szerezték és gyűjtötték össze pénzüket. A Tanácsköztársaság az ilyen vagyont védelmébe vette, de nem járulhatott hozzá, hogy a tőkések korlátlanul rendelkezhessenek nem munkával szerzett betéteik és követeléseik felett. A rendelet tehát a betét 10 %-ában, legfeljebb azonban kettőezer koronában állapította meg azt az összeget, melyet folyószámla és betét követelésből havonta fel lehet venni. Méltánylást érdemlő esetben ezenfelül legfeljebb még 1000 koronát lehetett a betéttulajdonos rendelkezésére bocsátani. Munkabérekre azonban a termelési biztos igazolása ellenében korlátlanul igénybe vehető volt a betét és folyószámla követelés. Sőt, ha a betét kimerült, a korábbi keretekben ós megfelő igazolással munkabérekre továbbra is hitelt kellett nyújtania annak a pénzintézetnek, melynél az üzemnek folyószámlája vagy hitele volt.

23 A fedezetlen hitelek az állampénztárt terhelték, elszámolásuk a Pénzintézeti Központ útján a pénzintézet tényleges köztulajdonba vételekor történt volna meg. Köztulajdonba vett vállalatok termelőbiztosuk igazolása alapján anyagbeszerzés céljára is felhasználhatták a betéteket. Földbirtokosok a földművelésügyi népbiztos hozzájárulásával vehettek fel pénzt követeléseikből, de csak munkabérekre, vagy a termelés folytonosságát biztosító élő és holt felszerelések beszerzésére. A rendelet 6. §-a az átutalásokat folyószámla vagy betét terhére mindenkinek korlátlanul megengedte olyan pénzintézetekhez, melyek a pénzügyi népbiztos ellenőrzése alatt állottak. Ez az engedmény sok visszaélésre adott lehetőséget, amit a rendelet végrehajtási utasítása igyekezett kiküszöbölni.

24 A végrehajtási utasítás magáncégek és magánfelek egymásközti számlaforgalmát csak kellő igazolás mellett engedte meg. Nem járult hozzá az átutaláshoz, ha a betétből magáncélokra a 10%-ot már igénybe vették. Magáncégek és magánfelek egyik pénzintézetnél vezetett számlájukról a másik pénzintézetnél levő saját számlájukra csak egész követelésüket utalhatták át. 19 Tanácsok Országos Gyűlésének naplója. Budapest, 1919. 24. 1. Varga Jenő beszámolója. 20 TJo. 42. 1. Lengyel Gyula beszéde. 21 Tanácsköztársaság 1919. 2. sz. 22 Tanácsok Országos Gyűlésének naplója. Budapest, 1919. 24. 1. 23 Magyar Pénzügyi Népbiztosság Pénzintézeti Közleményei, 1919. 1- sz. A Forradalmi Kormányzótanács XII. sz. rendeletének végrehajtási utasítása ad 3. §. 24 Uo. ad 6. §.